A Szemünk fényei olvasásának nagy reményekkel indultam neki. Érdekesnek tűnt a történet, és a könyv trailere is nagyon megfogott. Szerencsére nem kellett csalódnom.

Az amerikai Midwichben furcsa dolog történik: 24 óra “kiesik” a város életéből. Aki belép a város körzetébe, elveszti az eszméletét. Mikor a hatás elmúlik, a falu lakói már kezdenének megnyugodni, de nyugtalanító események veszik kezdetüket…
A könyvnek elsősorban a hangneme fogott meg. Van benne valami régies, valami nosztalgikus, ami engem rögtön magába szippantott.

Élvezet volt a könyv világába belemerülni, a falu lakóit egyre jobban megismerni. Wyndham arra keresi a választ, mi történik akkor, ha olyan dolgok kezdenek el történni körülöttünk, amelyet a józan ész képtelen felfogni? Vajon hogyan reagálunk arra, hogy a lehetetlen lehetségesség válik?
Természetesen a falunak ahány lakója van, annyiképpen értelmezik és próbálják elfogadni (vagy nem elfogadni) az eseményeket. Mindig érdekes egy ilyen kis falu életébe belelesni, főleg, ha szereplőkkel valami tényleg egyedülálló dolog történik.
Figyelmeztetek mindenkit, hogy ez nem egy pörgős könyv: az események finoman, lassabban bontakoznak ki, azért, hogy legyen időnk az eseményeken elgondolkodni.

Lehet, hogy ezt néhányan unalmasnak találják, de én felettébb érdekfeszítőnek találtam az a rengeteg kérdést, ami a regény folyamán felvetődik.
Tehát a könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek egy kicsit az események mögé látni, és akik szeretnek egy kicsit elgondolkodni. A többiek meg azért tegyenek vele egy próbát, hátha őket is elragadja a történet.

* * *
A Szemünk fényei 1957-es megjelenése óta az SF igazi klasszikusává vált, ami nem utolsósorban két filmes feldolgozásának is köszönhető, az 1960-as Elátkozottak faluját 1995-ben John Carpenter dolgozta fel újra olyan színészekkel, mint Chritopher Reeve, illetve Mark Hamill.

]]>Galaktika Baráti Kör tagok 35% kedvezménnyel rendelhetik meg a Galaktika Boltban John Wyndham Szemünk fényei c. science-fiction kötetét!]]>