A forgatókönyv irodalmi forgatókönyvként kiadásra is került. Mindez 1979-ben történt. Aztán egyszer csak jött Ridley Scott, aki megvásárolta a forgatókönyvet, hogy utána csak a címet meghagyva egy teljesen más filmet forgasson le, melynek alapja Philip K. Dicktől az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye lett.

Szóval itt van egy regény, amelyből még forgatókönyv is készült, de film soha. Az emberben rögtön felvetődik a kérdés, hogy vajon az alapregénnyel lehetett gond, vagy a szkripttel; esetleg csak Ridley Scott ízlésének nem felelt meg mindez? (Zárójelben jegyezném meg, hogy Scott még Dick művét sem olvasta el teljesen, és úgy készített belőle filmet…)

A Galaktika Fantasztikus Könyvekben napvilágot látott Pengefutár – Az igazi Blade Runner  nem csak az eredeti művet, hanem Burroghs irodalmi forgatókönyvét is tartalmazza. Így lehetővé válik mindkét alkotás tanulmányozása és összevetése.

Nourse regényének alapvetése szerint 2014-ben járunk, amikor is legális egészségügyi ellátáshoz csak azok juthatnak, akik alávetik magukat a végleges sterilizációnak. Akik erre nem hajlandóak, azoknak marad a földalatti orvoslás, mely leginkább konyhákban elvégzett illegális műtétek elvégzését jelenti, és nagyon kockázatos…

Sánta Billy ennek az alvilági rendszernek egyik „alkotóeleme” pengefutárként. A pengefutárok szerzik be az illegális műtétekhez szükséges kellékeket, nélkülük az egész rendszer halálra lenne ítélve. Ők mégis az árnyékban maradnak, mindenki az orvosok dicsőségét látja csak. Nehéz élet ez, de Billynek nincs más választása…

A könyv nagyon súlyos morális kérdéseket és átgondolandó elméleteket vet fel. Meg lehet-e állítani az emberiség nagymértékű növekedését és a betegségek terjedését ilyen drasztikus szabályozással? Lehet-e kockázatni ennyi emberéletet egy talán soha el nem érkező szebb jövő érdekében?

Ezekre a kérdésekre keres választ Doki is, a regény másik főhőse Billy mellett. Remek párhuzama a regénynek, hogy míg Dokit az egész emberiség jövője foglalkoztatja, Billy sokkal inkább a saját világába zárkózik be, inkább saját magával törődik, annak ellenére, hogy mennyi ember számára nyújt segítséget a munkájával. Nourse tehát nem csak a társadalmat, hanem az egyes embereket is bemutatja, akik a rendszer részei és leginkább elszenvedői.

A regény kellően árnyaltan ábrázolja ezt a világot, karakterei hitelesek, „élnek”. Furcsa irányt vesz egy ponton a történet, legalábbis számomra furcsa irányt, mert én teljesen másra számítottam, mint ami a végkifejlete lett. Egy kis hiányérzetem is maradt, mivel nem teljesen azokat a válaszokat kaptam meg, amire vártam.

Az irodalmi forgatókönyv pedig tényleg csemege, igazi élmény elolvasni azt, Burroghs hogyan is álmodta volna vászonra a regényt. Az ő története nagyon merész, álomszerű képekkel teli, szürreális és kiberpunk elemektől hemzsegő lett volna. Az eredeti alkotástól eléggé elrugaszkodó, sokkal merészebb mű került ki Burroghs kezei közül. Én mindesetre nagyon kíváncsi lettem arra a Blade Runnerre, ami ebből készült volna.

Összességében azt mondhatom el a sci-fi kedvelőinek és a filmművészet rajongóinak is bátran merem ajánlani, hogy merüljenek bele a Pengefutár szürkés, karcos világába. Igazán megéri.

(Az eredeti írás a ]]>www.intergalaktika.hu]]> oldalon jelent meg.)

]]>http://scifikonyvek.wordpress.com]]>