A kezdő tizenegyünk a következő volt:

Ranilovic - Csizmadia, Grúz, Otten, Junior - Lisztes, Maróti, Andrezinho - Oláh, Felix, Abdi

Azért éreztem szükségét ezen a ponton szerepeltetni az összeállításunkat, mert nagyon érdekes volt Prukner döntése, miszerint Debrecenben három csatárral, és két támadószellemű középpályással vágtunk neki a találkozónak. Sok kritika érte már a mestert korábbiakban, hogy miért kell védekező taktikát alkalmaznia, amikor vezet a csapat, miért nem támadószellemű Fradit küld pályára hétről-hétre. Nos, most rácáfolt a kétkedőkre a Tanár Úr, bevállata az 5! előrejátékban inkább jeleskedő, mint védekező játékos szerepeltetését. 
A mérkőzés első negyvenöt percében az történt a pályán amit mi akartunk. Úgy éreztem, hogy volt tartása a csapatnak, a védelmünk rendezett volt, sőt még Csizmadia révén fel-fel léptünk védekezésből támadásba. Sok labdát szereztünk, de könnyen el is szórtuk a játékszert. A Debrecen nem találta az ellenszerét a játékmódunknak a mérkőzés ezen szakaszában. A problémát az okozta, hogy paradox módon a megerősített támadó szekciónk betlizet vasárnap a legnagyobbat. Egymást zavartuk, kicsiben próbáltunk meg játszani, de inkább szét kellet volna húzni a mezőnyt és a széleken próbálkozni. Csimadia a jobboldalon több ízben is egyedül maradt, de nem kapta meg a társaktól a labdát. A másik oldal Juniorral, többet volt foglalkoztatva, de ott erős volt a debreceni védekezés, a jobbszélen verhetőbbnek láttam a Loki védelmét.
Igazán nagy gólhelyzetet egyik csapat sem tudott kialakítani, egy-egy erőtlen lövésre futotta csupán a csapatok erejéből. Azt szokták erre a játékra mondani, hogy nagy taktikai csata folyt a pályán.
Én nem tudom, szerintem inkább, szimplán gyenge volt a találkozó színvonala, bár a küzdő szellem valóban dominált, mind a két együttesnél. Mi görcsösen játszottunk, nagyon szerettünk volna győzni, ezt nem lehet elvitatni a gárdától, a hazaiak pedig alkalmazkodni kényszerültek a mi játékfelfogásunkhoz. Sajnálatos módon a félidő utolsó mozzanataként szabadrúgáshoz jutottak a piros-fehérek és a rosszul felállított, s fel sem ugró sorfal mellett elcsavarta Bódi a labdát és Ranilovics későn indulva már nem érhette el az egyébként szerintem, egy kis bravúrral védhető lövést. Egy nullás hazai vezetéssel ért véget az első játékrész. Természetesen egy kapott gól, mindig roszkor jön, de a félidő végén, utolsó pillanatban kapni egy ilyen találatot, az visszavethet egy csapatot, sőt padlóra is küldhet. Ennek fényében bevallom féltem egy kicsit, hogy nagyon ki fogunk kapni, mert elkapja a fonalat a Debrecen, de nem ez történt. Szinte ugyanúgy zajlott a második félidő, ahogy az első. Támadnunk kellet volna, de nem jutottunk el még a debreceni kapuig sem nagyon, nem hogy gólszerzési lehetőséget teremtettünk volna.
Lisztes és Andrezinho, sőt még Abdi is nagyon gyenge napot fogott ki ezen az estén. S ha ezeknek a játékosoknak nem megy a játék, akkor nagyon döcögős, csikorgós lesz a focink. Remélhetőleg soha többet nem lesznek, egyszerre ennyire gyengék a további mérkőzéseinket. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik, hogy a játékvezetés nagyon elnéző volt a debreceni játékosokkal szemben (pl:Félix ágyékon talpalása), míg nálunk mindent lefújt. Természetesen nem felmentve a csapatot a gyenge támadó teljesítmény alól, de sajnos a kritikán aluli, olykor részrehajló biráskodás rendszeresen minket súlyt.

Támadásban mondtunk ma igazán csődöt, s bár a Debrecen sem játszott parádésan, mégis ő tudta megszerezni a három bajnoki pontot és így csatlakozott a Győr és a Pécs mellé a tabellán, hiszen már csak ez a három csapat hibátlan.
Megítélésem szerint a hétvégi, vasárnapi találkozó, amit a 100 százalékos Pécs ellen kell majd megvívnunk sorsdöntő lesz, mind Prukner, mind pedig a csapat szempontjából.

Osztályzatok:

Ranilovic5 - Csizmadia6, Grúz6, Otten6, Junior6 - Lisztes4, Maróti4, Andrezinho4 - Oláh4, Felix5, Abdi4
Szomália4, Tóth B.4; Balog5

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője