Egy egész emberöltő telt el szinte azóta... „Mi nem közvéleménykutatást, hanem magát a választást akarjuk megnyerni” – mondta a 2002. évi országgyűlési választásokat megelőző kampányban az elegánsan rutinos Kovács László (MSzP).

Azután a vitában a tévé nyilvánossága előtt kitűzte mellére a piros-fehér-zöld kokárdát, amit korábban az akkor még kormány-tényező MDF ajánlott a jobb-középnek. És az MSzP-SzDSz szűken ugyan, de megnyerte a választást mindenféle előzetes kutatást megcáfolva. Felelőtlen ígéretek, jóléti rendszerváltásos program, a korábbi 4 év elismerése, mégis megnyerték. Utána a 2019-es választás, amikor ősszel az önkormányzatin sok fontos helyet, köztük Budapestet is elveszítette a Fidesz-KDNP. A jobboldalon mindenféle magyarázatok születtek, a Karc fm betelefonálós műsorában éles, már-már személyeskedő vita folyik mindmáig a különböző vérmérsékletű, más-más stílusú vélemény-vezérek között. Előjön a vörös rongyokba öltözött 1919-es Budapest, meg a vele ellentétes mély-magyar vidék… Könnyű volna azt mondani, hogy részigazságok… s ebben a küzdelemben nem kívánunk részt venni, ahogy azt is, mindkét oldalnak igaza van, csakhogy…

Csakugyan könnyű volna, de haszontalan. Jobb volna megérteni, hogy is van ez! Az alábbiakban két témát szeretnék vázolni: a választási földrajzot, illetve az internetes virális kommunikáció jellegzetességeit.

1. Emeljünk be a közös gondolkozásba más tényezőket is! A voksolásokat megelőző kampány fontos, erejük, befolyásuk vitathatatlan, ám a kutatók olyan összefüggésekre is rámutatnak, amelyek a statisztikai tényekben hosszú idősorokban ismétlődnek például magában a választási részvételben. A magamfajta öregek még emlékeznek Pozsgay Imre valaha volt rendszerkritikus „beszólására”, miszerint egyesek sommás kritikája a „lábbal szavazás”, vagyis el sem mennek oda. Szóvak a vidék konzervatív? Lehet, de szavazni elmennek-e? A politikai kutatásokban értelemszerűen kitüntetett fontos helye van a választásokon való részvételi szándék befolyásolásának. Minden normális kutatás, ez is a kiinduló helyzet feltérképezésével kezdődik. Ennek, vagyis a választási térképnek szó szerinti bemutatását lehet látni, illetve az értelmezését olvasni egy dolgozatban, amely méltatlanul kevés figyelmet kapott: ]]>HOL VANNAK A VÁLASZTÓK? ]]>Dr. Bódi Ferenc, Bódi Mátyás. Bár ez a tanulmány 1990-től 2010-ig vizsgálja a választásokat, komoly tanulságokkal szolgál. A parlamenti választásokat bemutató Magyarország térképén feketén fehéren látszik a választási részvétel: az Alföld majdnem mindenütt fehér, a Dunántúlon az M7-estől északra pedig szinte mindenütt fekete a térkép. Egy Délnyugat-Északkelet irányú tengely van, amely durván Nagykanizsától Sátoraljaújhelyig húzódik, itt váltak el Magyarország települései a választási aktivitás tekintetében. Persze vannak városi gócpontok, ám megdőlni látszik a „vidéken a jobboldal nyer” általánosítás. Van egy másik szabályszerűség is a statisztikai adatok tanúsága szerint.

A parlamenti választásokon a nagyobb városokban sokkal nagyobb a részvételi hajlandóság, mint a kisebb településeken. Ugyanez viszont az önkormányzati választásokon másképpen, fordítva van: ott a kisebb településeken nagyobb az aktívitás. Mindez a fenti bekezdésben megfogalmazott területi arányok között értendő. (A statisztikai táblákat és a térképet lásd az idézett tanulmányban.) Egy érdekes jelenségre is rámutatnak a szerzők. A Balatonnál a magyar „sun-belt” magasabb részvételt mutat mindkét választási szinten. (A „sun-belt” a Napőv, az Egyesült Államok déli tengerparti övezete, ahol arányosan nagyon sok az idősebb, tehetős, jórészt nyugdíjas polgár.)

2. Ez nagyot fog szólni – legalábbis az én korosztályomban, mondhatnám stílszerűen. Az internetes kommunikáció, a facebook jelentőségére már sokan rámutattak, közösségépítő – és romboló hatása, jelentősége felmérhetetlen. Oszd meg élményeid! Oszd meg magad! Hányan lájkoltak ma? Bevallom, a virális posztolás kifejezést először nem is értettem, bár a posztolásról tudtam, hogy annak a strázsa-poszthoz nincs köze, hanem a továbbpostázást jelenti. Ma már tudom, hogy a megosztó- képesség, a terjedés, a viralitás jelentősége pedig robbanás-erejű hatalommal is felér. A választók ún. billegő részénél egy különösen sikerült poszt átbillentheti a vevő(ke)t a szerző oldalára, különösen, ha a vevő élethelyzetét az elégedetlenség, sikertelenség jellemzi.

Vigyázat! A járvány-sújtotta világ még inkább tele van/lesz ilyen roncsolt sorsokkal. Érdekes, de a magas információs tartalmú posztoknak nincs olyan viralitásuk, mint a rövid, ütős üzeneteknek, erről a MEGAFON képzésén is szó volt. Hogyan lesz egy hír, egy üzenet ütőssé, s mitől jut el nem két-három, hanem ezernél is többekhez? A vérprofi újságírásnál is több kell ehhez – számomra elég rejtélyesen, de nagyon érdekesen. Ismerni kell tehát a terjedés/terjesztés természetét! A statisztika tanúsága szerint nem a sokat magyarázva interpretált, kommentált, kritizált tartalmak a sikeresek, sőt, ezek eltorzíthatják annak eredeti üzenetét.

(Mármint ha sikernek a feladó akarata érvényesülését tekintjük.) Vagyis a hálózaton végigfutó üzenet megváltozhat – az adó-vevő utóbbi „alkotó” viszonyában. Egy kitűnő tanulmányban a szerző a 2014-es országgyűlési választási kampány utolsó két hetében közzétett posztjait vizsgálta: az egyéni választókörzet három legtöbb szavazatot szerző, Facebook-oldallal rendelkező jelöltjének üzeneteit. (Bene Márton: Megosztó politikusok) mediakutato.hu/cikk/2017_04_tel/02_megoszto_politikusok.pdf A legsikeresebb poszt több, mint 5000, azaz ötezernégyszázhatvan továbbítással, megosztással messze a legfelső dobogós győztes. Egy előzetesen jól megkomponált fénykép, s a ráírt 10 soros szöveg a győztes. A jelenetet nyilván megrendezték, s mint az eredmény igazolta, igen sikeresen. A képen a háttérben ellenzéki tüntetők, vagy 40-50-en táblákkal, az előtérben egy öltönyös férfit kérdeznek (fehér ing, kissé szűk, kinőtt zakó, nyakkendő nincs). Fölötte a szöveg: „A kép előterében az a juhász (Váradi Antal) látható Felcsúton, akitől Orbánék elvették a földjét, és ezzel kisemmizték. Mögötte az ordibáló tömeg. De nem ez a lényeg: nézzék meg a kislányt, hogy kapaszkodik félelmében az apjába! ”

Így működik az Orbán-fóbia. Hiába derült ki azóta, hogy az „igazmondó juhász” valójában maga is nagyvállalkozó volt, s a miniszterelnöknek köze sem volt hozzá, a kampány utolsó hetében úgy terjedt ez a kép, mint manapság csúcsidőben a korona-vírus. Vagy az opera-rajongóknak: a rágalomária vírusa Rossininél. A polgármesterségre pályázó Váradi Antal jóval később autóbalesetben meghalt. Mielőtt valakiben kétség támadna – valaki kormány-kritikus olvasóban – ő maga volt a hibás. De tényleg? – kérdezi rögvest az összeesküvésre éhes baloldali elégedetlenkedő. Hát igen, a negatív üzenetek nagyon kapósak.

3. Tanulságokat nekem nehéz levonni. Sok a kérdés, kevés a biztos válasz. Az biztosan megegyezik a tapasztalatokkal, hogy a regnáló politikai oldal teljesítménye alig-alig számít – vö. Tarlós István kudarca – bár sokaknak az a véleménye, hogy az nem Tarlós, hanem a kormány elleni protest szavazatok következménye. Nagy jelentősége van a posztoló személyének, el/ismertségének. A kutatók megpróbálják a politikai üzenetek tartalmi oldalát is megvizsgálni, sok tanulsággal, melyek között egy biztos. A közhelyszerűen ismert témák, vélemények mellett népszerűek a velük rokon újdonságok (lásd az „igazmondó juhász” meséjét!). Megkérdezhetjük végső tanulságként, hogy akkor csak negatív kampány kell? Biztosan nem, hisz az emberek nem hülyék, csak kevés idejük vagy figyelmük van a hosszabb érvekre.

Patakfalvy Katalin