Lassan véget ér 2020. Pár mondatban nagyon nehéz erről az évről bármit is mondani. Olyan dolgok történtek, amikre évtizedek óta nem volt példa az emberiség történetében. Egy dolog biztos, mindnyájunk élete megváltozott. A következő napokban én is megpróbálok mérleget vonni arról, milyen esztendőt is hagyunk magunk mögött. Most ennek a változásnak egyetlen aspektusára, mégpedig a hazai belpolitikára öszpontosítanék.
Úgy indult ez az év, hogy a kormányoldalon éppen a 2019-es önkormányzati választáson elszenvedett részleges vereség elemzésével, és az erre adandó válaszokkal foglalkoztak. Ezzel szemben az ellenzék arra készült, hogy valamilyen értékelhető teljesítményt tudjon nyújtani azokon a településeken, ahol megszerezte a vezetést. Mindkét oldal számára sorsdöntő volt a januárban tartott győri időközi polgármester-választás. Azzal, hogy a Fidesz jelöltje magas részvétel mellett fölényes győzelmet aratott az ellenzéki jelölttel szemben azt mutatta, hogy a kormánypártok túljutottak a 2019-es őszi sokkon, míg az ellenzéki térfélen ismételten kiderült, hogy az összefogás nem gyógyír minden problémára.
A megszokott politikai versengést vágta telibe a koronavírus-járvány. Hamar kiderült azonban, hogy az ellenzék a válsághelyzetet arra használta fel, hogy valahogyan politikai tőkére tegyen szert a krízisből, míg a kormány számára az ország volt az első és a károk minél nagyobb mérséklése. Azt követően, hogy véget ért a veszélyhelyzeti kormányzás, és lehetett újra időközi választásokat tartani, kiderült, hogy a társadalom melyik nézettel osztozik. Azt az ellenzéket kívánják-e hatalmon látni, amelyik a kamuvideók és álhírek gyártásán kívül semmiben sem segítette a védekezést, vagy pedig a meglehetősen aktívan fellépő kormányzatot.
A szerencsi, a mohácsi, a salgótarjáni, a ráckevei és a hajdúnánási időközi választás egyértelműen bebizonyította, hogy az ellenzéki pártok összefogása kevés ahhoz, hogy megverjék a Fideszt. A kormánypártok mindegyik esetben nyertek, és világos lett sokak előtt, hogy a baloldali, mindent tagadó taktika csak arra elég, hogy a szavazatok 40-45 százalékát összegyűjtsék, de arra már kevés, hogy többséget szerezzenek.
Egy ilyen szituációban döntött úgy végleg az ellenzék, hogy Gyurcsány Ferenc uralma alá helyezi magát. Az MSZP, a Jobbik és az LMP már a tavalyi EP-választáson felőrlődött, és szervezeti értelemben megszűnt. Idén év végére pedig az új politikát és nemzedékváltást hirdető Momentum is úgy döntött, hogy jobb a DK szárnyai alá bemenekülni, mint önálló politikát folytatni.  Gyurcsány tehát megnyerte 2020-ban az ellenzéki belháborút!
2022-ben szinte biztosan egyetlen kérdés lesz: Orbán vagy Gyurcsány. Az országot anyagilag és morálisan is teljesen tönkretevő bukott miniszterelnök, és az elmúlt évtizedek legsikeresebb kormányfője között lehet választani. A voksolás értelemszerűen 2020 decemberében még nem dőlt el. Az elmúlt időszak legizgalmasabb választási kampánya előtt áll az ország. 2020 csak annyit döntött el, hogy nincs több ellenzék, nincs több hang. Egyetlen hang van: Gyurcsány és mindaz, amit ez a politikus jelentett Magyarországnak!

Forrás: ]]>Kovács András Facebook oldala]]>