Gyurcsány Ferencnek van véleménye, de nem ért vele egyet. Nagyjából így foglalható össze a Demokratikus Koalíció programja a bevándorlás problémájáról. Mióta Gyurcsány eleve elvásott vörös csillagként feltűnt a halódó, elnézést: haladó baloldal szivárványos egén, megszokhattuk, hogy abból, amit mond, körülbelül a kötőszavak igazak („hazudtunk reggel, éjjel meg este”), s természetesen így a véleménye is gyakran változik. Ez utóbbi amúgy nem olyan nagy baj – lenne –, csak éppen ő mindezt következetes, tiszta, világos és egyértelmű politikának hazudja.

Nyár elején még úgy vélte, „nincs Magyarországon bevándorlás­probléma”, az egész csak a kormány megtévesztése, ma már egész Európa előtt álló súlyos kihívásnak tartja a migrációt. Nemrég még a szerb határon járva az „embertelen” biztonsági határzárat rázta, s a „Ne engedd, hogy bekerítsenek!” felkiáltással kampányolt, ma már elfogadhatónak tartja a határ fizikai védelmét.

Egyik politikusuk pedig, miután néhány napja Molnár Csaba nevű alelnöke még elalélt volna a boldogságtól, ha sokkal több menekült érkezne, ma már főnöke szerint határt kell szabni az áradatnak: „Egyikünk sem gondolja azt, hogy el lehet engedni a gyeplőt és mindenkit be lehet engedni.” Lehet, persze, hogy időközben felismerte, mekkora problémát jelent ez a népvándorlás, hiszen azóta többször is dicsérte Orbán Viktort, amiért Európában szinte egyedüliként és elsőként verte félre a harangot ebben a kérdésben. Ha így van, mindössze bocsánatot kellene kérnie, amiért korábban szándékosan vagy tudatlanságból hülyeségeket beszélt. De az is lehet, hogy az utóbbi napokban megjelent közvélemény-kutatási adatokat látva egyszerűen rájött, hogy ez a „kurva ország” már megint nagyon mást gondol, mint amit ő(k) eddig mondtak: a legfrissebb felmérés szerint a szavazókorú népesség kétharmada már támogatja a kerítésépítést. Az is igaz viszont, hogy pontosan az ő tábora, a DK szimpatizánsai kö­rében a legkisebb a határzár elfogadottsága, hetvenöt százalékuk ellenzi azt. Csak hát az ő picinyke köre nem elég az üdvösséghez, lehet, ezzel a pálfordulással csupán egy kicsit szélesebbre akarja nyitni az ajtót a társadalom többsége előtt.

Persze mindez csak találgatás, lehet, csak szokás szerint mondja, amit éppen aktuálisan gondol, felelőtlenül, meggondolatlanul, lárifári, egyebek, hiszen tudja, hogy nagyjából úgyis tökmindegy, mit hadovál össze. A kutya ugat, a karaván halad.

Ennél sokkal fontosabb, hogy korábban felelősségteljesen politizáló európai vezetők is vészterhesen gyurcsányizálódnak. Közülük is a legmesszebb jutott ebben az elferiesedésben Angela Merkel, akit ma már saját párttársai próbálnak visszarángatni az őszödi útról, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Hogy éppen aktuálisan mit gondol a kancellár asszony, viszont sokkal nagyobb hatással van nemcsak a német, de az egész uniós történésekre, így természetesen Magyarországra is. Beengedjük a menekülteket vagy sem, vagy esetleg mégis, nyolcszázezer, nem másfél millió, vagy ki tudja, visszatoloncoljuk őket, azaz mégsem, de mégis… Ember legyen a talpán, aki kitalálja, mit akar. Mondjuk a Nobel-békedíjon felül. (Országomat egy Nobel-díjért!) Az viszont vérlázító, hogy szűk körben a kelet-európai országokat hibáztatja és szapulja a saját elhibázott mondataiért, a migrációs válságra adott válaszaiért, amelyeket már a saját országában is mind kevesebben támogatnak.

S míg nálunk csak a kerítés támogatottsága nő, Németországban, Ausztriában egyre nagyobb az elkeseredettség, a félelem, az osztrákoknál már egyenesen polgárháborútól rettegnek. A politikusok egy része pedig azt se tudja, mit gondoljon, azt meg főleg nem, mit tegyen. Volt már kormányfő a nem is oly távoli múltban, aki előbb az eszét vesztette el, aztán a választást is. Ha végignézünk ma Európán, erős a gyanúnk, hogy a történelem sokszor tényleg ismétli önmagát…

]]>www.magyaridok.hu]]> - Néző László

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!