S bár karanténba vonult a világ, attól még az ünnepen is elér bennünket mindaz, ami a földgolyón történik, valamint itthon, a mi hazánkban. Nem mondhatnánk, hogy mostanában örömteliek ezek a hírek, érkezzenek bárhonnan is a világból, hiszen már bátran elmondhatjuk, hogy a 2020. esztendő nem sok jót hozott a Föld lakóinak, legalább is itthonról nézve.

Hivatásom úgy kívánja, hogy naprakészen próbáljon tájékozódni az ember. Még karácsonykor is. Megpróbáltam, s csaknem eltévedtem a szavak és dátumok útvesztőiben. Úgy éreztem, mintha visszarepülnénk a múltba pár évvel! Merthogy hirtelen állni látszott az idő. Olvasom például, hogy „csak jövőre ítélik el Simon Gábort”. Ha valaki nem emlékezne, ő az az ember, aki amúgy a szocialisták elnökhelyettese volt, s jó hat esztendővel ezelőtt arról híresült el, hogy a kies Svájcban és Ausztriában nyitott bankszámlákat, melyeken több százmillió forintnak megfelelő devizát helyezett el. Az ügyletből aztán adózási problémái támadtak. Merthogy nem fizetett adót a százmilliók után, valamint a pénzzel sem tudott elszámolni.

A bankokban elhelyezett milliókról bizony máig nem derült ki, honnan és miért landoltak az ő bankszámláján. Bagatell ügy, mondhatnánk, nyilván nem ő az egyetlen milliomos az emlegetett pártban. Ez az eset viszont azt „üzeni” minden tisztességes embernek, hogy bár az ő kötelezően fenntartandó bankszámláján, melyre például a fizetése érkezik, minden költés és bevétel, valamint pénzkivétel egyértelműen megjelenik, nekünk bizony olyan jogrendszerünk van, amely nem tudja kideríteni, kitől s hová érkeznek milliók.

Vannak ezek szerint elég biztonságos „kiskapuk”, melyeken – s ezt bizonyítja a cigarettás Szabolcs megyei szocialista úr csempésztevékenysége is – könnyű a ki-, és bejárás. Egyeseknek. Legalább is jó pár éven keresztül, míg aztán le nem bukik az illető, ám addigra már meglehet, hogy a törvénytelenül megszerzett jövedelme egy biztonságos, külföldi bankban rejtőzik. Mi pedig kezdjük végképp kapiskálni, hogyan alakult ki a mi hazánkban a milliárdosok rétege. Hát úgy, hogy bátran megsérthették a jogszabályokat, mert ez nem tűnt fel időben senkinek. Ami viszont ugyancsak méltán veri ki a biztosítékot minden tisztességes embernél a Simon-ügyben is, hogy vajon miért nem elegendő hat esztendő sem egy ilyen jogsértés tisztázásához? Csak nem a közvélemény rövid emlékezetében bíznak? Azt altatják?

Olvasom azt is az ünnepi időszak hírei között, hogy a balliberális vezetés úgy spórol Szombathelyen, hogy csak az önkormányzati képviselők tiszteletdíját csökkentették 25 ezer forinttal, ám sem a polgármester, sem a tanácsnokok fizetéséhez nem nyúltak, sőt az utóbbiak felduzzasztott létszámát is megtartották. Más, úgymond baloldali irányítású városokban meg két hónap munka után kapott milliós jutalmat egy munkatárs, miközben folyamatos a panaszkodás a kormányzati elvonások miatt. Ebből az alkalomból is visszarepülhettünk az időben, hiszen így volt ez korábbi uralkodásuk idején is. A Demszky-érában is hasonló intézkedésekről értesülhettünk, mármint a „haveri kutyák” (ha még valaki emlékszik e kijelentésre) kényeztetéséről. Megállapíthatjuk tehát, hogy nincs új a Nap alatt e tekintetben sem, bár nem emlékszem arra, hogy a húsz évig regnáló főpolgármester meg merte volna tenni azt, amit Karácsony főpolgármester úr a minap, aki ünnepi ajándékként tíz százalékkal megemelte a gyermekétkeztetés díját a fővárosi fenntartású köznevelési intézményekben. Gondolom, a családbarát kormány „orra alá” óhajtott borsot törni. Ezen gazdasági intézkedések alkalmából hadd emlékeztessem arra a kedves olvasót, hogy 2012-ben például (akkor már nem Demszky Gábor volt a főpolgármester), az év elején arról olvashattunk, hogy ezentúl nem kell aggódnia Demszkynek a szégyenletesen alacsony nyugdíja miatt. Ugyanis a húsz évig világvárost építő főpolgármester – leköszönése után – több fórumon is siránkozott amiatt, hogy nem tud kijönni szégyenletesen alacsony nyugdíjából. Azt nem tudtuk meg, hogy mennyi pénzzel sértették meg nyugdíj címén, arról viszont értesülhettünk, hogy az amerikai metropolisz, Houston város vezetősége segítségére sietett. Sok millióért felkérték, adjon városüzemeltetési tanácsokat a tömegközlekedés fejlesztését illetően.

Ajaj! Mi lesz szegény Houston vagy bármelyik város közlekedésével, ha Karácsony főpolgármestert majdan hasonló tevékenységgel bízzák meg? Szerintem kitör Houstonban a forradalom. A lényeg viszont az, hogy az osztogatás (fosztogatás) cselekménye velünk maradt.

Ügyek és dátumok. Sokadik alkalommal vagyunk kénytelenek olvasni arról a fantasztikus eseményről is, hogy Göd momentumos polgármestere összevissza rugdossa ki helyetteseit, valamint rendre törvényeket, előírásokat, szabályzatokat szeg meg. A fiatalember immár egy esztendeje kísérletezik a városka vezetésével, nem megy neki. Fegyelmit is kapott, ha jól emlékszem, nem is egyet, de továbbra is ott ül a polgármesteri székben. Egy percig sem vádolnám őt rossz­-
indulattal, ám tisztelettel kérdezném a jog tudósait, miképp létezhet, hogy sorozatosan szabályokat sértsen valaki? Hogyhogy nincs szakmai, jogszabályokban lefektetett követelmény a polgármesteri posztok betöltését illetően? Miért elegendő egy pozícióhoz mindössze az, hogy valaki párttag legyen? A sebészorvos sem utcáról megy be operálni, mert párttag, hanem azért, mert diplomája van róla, hogy ezt megteheti.

A polgárokat lehet ámítani? A településvezetés nem szakma? Ha mégis az lenne, akkor hol a diploma?

Az autóvezetéshez jogosítvány kell. A városvezetéshez ezek szerint nem kell. Ha sokszor hibázik egy autóvezető, elveszik tőle a jogosítványt. Ha egy városvezető jégre viszi a polgárokat meg az általa irányított testületet, az legfeljebb – mint most ez esetben – hat hónapra szóló tízszázalékos fizetéscsökkentést kap. Ettől persze még aligha tanul meg várost vezetni. S persze arról nem értesültünk, hány forint az a tíz százalék.

Mindenesetre újból és újból oda lyukadunk ki, hogy valami nem stimmel a jogrendszerünkkel. Hányszor kell még megfizetnünk a szakértelem hiányát? Hányadik hozzá nem értő polgármestert, hivatalnokot kell még eltűrni, csak azért, mert hiányosak a jogszabályaink?

Ügyek és dátumok címen üdvözölhetnénk még a rétestésztaként nyújtott, a britek EU-ból történő kilépéséről szóló tárgyalások állítólagos befejezését, miként azt a hazai szenzációt, hogy Karácsony főpolgármester úr serény munkába kezdett, s az ünnep első napjának éjjelén leváltotta jó néhány beosztottját. Mindezt e-mailben közölte a testület tagjaival.
Egy normális világban a fentebb emlegetett néhány eset nem fordulhatna elő, vagy legalább is nem ilyen formában. Ja, hogy a világ nem normális? Igazuk van. Ez tényleg mindent megmagyaráz.

Kondor Katalin

(A szerző újságíró)

]]>www.magyarhirlap.hu]]>