Az egyik lehetséges forgatókönyv.

Karácsony eljött a királyi televízióba, a beszélgetés pedig véletlenül így sikerült. Ebben az esetben többek felelőssége is felmerül. A kérdezőé, a felkészítőé, a kérdező és felkészítő vezetőjéé, a...

Most várunk.
Ha ezek után semmi sem történik, nem szedik szanaszét a bénázó, amatőr riportert, meg a vezetőjét, aki ilyen állapotban küldte műsorba szerencsétlent, meg annak vezetőjét, aki nem volt képes előrelátni, hogy ez történik majd, nem minősítik vissza vízhordóvá, sminkessé, utcaseprővé az önmagát és köztelevíziózást is lejárató médiamunkásokat, akkor bizony nem ez történt.

Akkor egy másik forgatókönyv valószínűsíthető.

Az pedig, hogy szándékosan ilyen gyengén adta elő magát a közmédia, hogy önmagával szemben (is) megvédje a 100 napja bénázó, nyomorult haverjainak zsebét tömködő főpolgármestert és bandáját, vagyis szándékosan süllyesztette el önmagát.

Ha pedig valaki józan észénél tudott maradni, miközben nézte az adást, annak lehetett olyan érzése, hogy ennyire azért nem lehet amatőr az a teljes csapat, aki a bárányok barlangjába hívta a farkasok strómanját. Ennyire felkészületlenül nem lehet kérdezni, ilyen bugyután képtelenség falnak rohanni, ilyen embert nem szabad a kérdező székébe ültetni.
A baj megtörtént, a szándékosságot meg majd csak kideríti valaki. (Remélem.)

Szerintem viszont életszerűtlen véletlenül ekkora bakot lőni! Márpedig, ha a szándékosság a való, akkor a közmédiánál nagyobb a baj, mint azt bárki is gondolja, mert ott akkor saját hitelességük szándékos rombolása folyik. Ha meg ez igaz volna, akkor ez éppen a 2022-es választásokkal kapcsolatos belső aknamunka előkészítő művelete lehet.

Még egyszer: nehogy valaki azt higgye, hogy ez a kérdező felelősségét veti fel, mert az ő minőségével valaki másnak (többek is!) illett tisztában lennie!

Persze, ha most vezetői szintig levonja mindenki a tanulságot, elnézést kérnek  a nézőktől(!), kirúgnak néhány komoly embert, akkor, talán akkor még azt is gondolhatnám, hogy az eset esetleg véletlen is lehetett.
Illúzióim viszont már réges régen nincsenek. Bár lehetnének...

Üdvözlet,
 KJ