Bizony megáll néha, legalább is állni látszik. Például akkor, amikor arról értesülünk, hogy sok évvel ezelőtt elkövetett és leleplezett bűncselekményeket nem sikerül úgymond helyre tenni, azaz a nyomozást befejezni, s az arra „érdemes” bűnelkövetőket megbüntetni. S most nem is csupán az elmaradt rendszerváltás idején elkövetett jogtalan országrablásra, valamint ezen időszak politikai bűneinek számonkérésére gondolok, hanem a manapság elkövetett bűnök elbírálására. Melyek többsége egy kábítószeres csiga gyaloglási sebességéhez hasonlítható.

Én nem tudom, mi ennek a hihető és pontos indoka, ezt fejtsék meg a jogi végzettségű emberek, kik is szép számmal találhatók országunkban és közéletünkben. Ifjúkoromban mindig azt hallottam, hogy a jogászok országa vagyunk, magyarán sok a jogi végzettségű ember minálunk. No, ez a bűncselekmények és azok elbírálásának területén nem igen mutatkozik. Ez persze olyan gondolatokat hoz elő az emberekben, mint hogy nálunk a bűnözők kissé ügyesebbek, mint az igazságszolgáltatás emberei.

Aki időt nyer, életet nyer alapon húzzák halasztják az ügyek elbírálását, példa erre a már sokak által fölemlegetett, minimum harminc éves Portik-ügy, azaz az olajszőkítések és az ezekkel összefüggésbe hozható számos más bűncselekmény. Ez idő tájt pedig hivatkozhatunk az időnként felbukkanó titokzatos, és ezekben a napokban újra jelentkező úgynevezett Anonymusra, aki napjaink korrupciós ügyeiről igyekszik nekünk beszámolni, bár ez cseppet sem jelenti azt, hogy hamarosan valóban fény derül ezekre a botrányokra, hiszen mit is várhatna el az ember, ha bizonyos Cseh Katalint, aki rutinos hazabecsmérlőként több mint négymilliárd forintnyi pályázati pénzt nyert el a magasságos Európai Unió ezzel foglalkozó szervezetétől titokzatos tevékenysége támogatására, ám furcsa ügyleteit mindössze négymillió forinttal büntették. Kis különbség, nemdebár?

Említhetnénk persze számos, igazságszolgáltatási szempontból botrányos régi ügyet – Bajnai és libái, a devizahitelesek aljas átverése –, melyek elbírálása köszönőviszonyban sem volt az igazsággal, de nem sorolom, van még éppen elég ügy, ahol sem jogot, sem igazságot nem sikerült szolgáltatni egyelőre.

Valóban állni látszik az idő. Kivált, ha most elhagyjuk a jelent, és visszamegyünk a múltba, mondjuk szinte pontosan tíz esztendővel ezelőttre. Mert sok tekintetben azóta is áll az idő. Akkori jegyzeteimből derült ki, hogy 2012 augusztusában adtak hírt a lapok arról, miszerint „nem állapítható meg bűncselekmény abban az ügyben, amelyben az akkori honvédelmi miniszter, Hende Csaba rendelt el vizsgálatot, mert gyanúja szerint a 2006-os tömegoszlatások idején jogszerűtlenül adott át a honvédség gránátvetőket és könnygázgránátokat a rendőrségnek saját készletéből. S kapaszkodjanak meg, miért is nem bűncselekmény ez! Nos, mert – tudhattuk meg a cikkből – az átadás jogi alapjai tisztázatlanok, így nem alkalmasak bűncselekmény törvényi tényállásának megállapítására az elkövetett jogsértések. Ja, Budaházy Györgyöt meg tizenhét év fegyházra ítélték, nála meg minden körülmény bűncselekmény megállapítására alkalmas.

Ugyancsak 2012 augusztusában olvashattunk arról is, hogy Biszku Béla nem tud sortüzekről, semmiféle kapcsolatban nem volt a karhatalommal, továbbá szerinte az 1956-os forradalom után nem voltak koncepciós eljárások. Biszku szánalmas hazugságait csak azért említem, mert az a teszetoszaság, amit illetékes jogalkotóink és alkalmazóink tanúsítottak annak idején, és tanúsítanak sokszor mindmáig, tényleg megalapozzák azt a gondolatot, gyanút, hogy bizony áll az idő. S a hab a tortán, ami kiválóan bizonyítja az elcsalt, elhazudott rendszerváltást, hogy a törvényt, amelyet 2010 közepén, a kormányváltás után fogadott el az Országgyűlés, s amely a holokauszt tagadása mellett bűntetté nyilvánította a kommunizmus bűneinek kétségbe vonását is, nos azt a törvényt egy büntetőbíró 2011-ben az Alkotmánybíróságnál megkifogásolta, mégpedig a jogbiztonság és a szólásszabadság sérelmére hivatkozva.

Gondolom, az illető mindmáig hivatalban van. (Csak tényleg zárójelben jegyzem meg, visszatérve a mai időkre, naponta halljuk a miniszterelnököt gyalázó rágalmakat, amiket azért zúdítanak rá, mert ki merte mondani sokunk nevében, hogy nem akarunk kevert társadalomban, kultúránkat el nem fogadók társaságában élni. Nesze neked szólásszabadság!)

Szóval állni látszék az idő, és sokaknál még a szekér sem halad, pedig az nem gyors jármű.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>