„A minapi Orbán-beszéd ismét élesen megmutatta, hogy kommunikációs kanyar előtt állunk, és a Fidesz felismerte, hogy a hívei, elsősorban a fiatalok kezdenek elpártolni tőle.

Aminek több oka lehet.

Először is:a mostanság szavazókorba lépőknek nagyobb a demokráciaigényük, mint az elődeik többségének.Alighanem gyökeret vert gondolkodásukban, tán nincs rendben az, hogy autoriter politikus urak szabják meg, hogyan is kell létezni. Taszító érzés újraélni, amit esetleg gyerekként, asztalnál már tapasztaltak: ha nem eszed meg a spenótot (amivel persze a javadat akarják), akkor nincs süti sem. Értsd: nem oké, hogy a kedvezmények ára a hallgatás, a mindenhonnan dőlő hülyeség rezignált elfogadása.

Másodszor: egy (legalább viszonylag) szabadan gondolkodó fiatal miért rajongana az olyan (sokak számára) nyomasztó kényszerért, ami arra ösztönöz, hogy a terveinél több gyereket vállaljon? Pláne miért rajongana egy olyan rendszerért, ami elvárja tőle, hogy egyféleképpen és pont úgy gondolhasson a családra, mint a hatalom?

Mi a jó abban egy fiatal lánynak, hogy úgy érzi, a politika szülőgépként tekint rá?

A rendszerváltás után született fiataloknak a világ már nemcsak egy az állam bácsi által kiutalt garzon, valamint egy örökállás nyugdíjig, hanem tágas, lehetőséggel teli hely. Naná, hogy nem viszik át, ha a lehetőségeiket szűkíteni kívánja bárki is.

Harmadszor: a fiatalok nem bírják, ha a hatalom erőből veri végig az intézkedéseit. Micsoda felzúdulás támadt a 2013-as „hallgatói szerződésről szóló törvény”, a „röghöz kötés” elfogadásakor! Aki nem emlékezne: a passzus előírja, hogy az egyetemistáknak az állami támogatásért cserébe a diploma kézhezvételétől számított húsz éven belül mennyi időt kell itthon dolgozniuk. Sajnos a tüntetések, lelkes szónoklatok után a dolog elcsendesedett, azóta csupán néhány hangocska jelzi, hogy azért ez szinte példa nélküli eljárás Európában.”