Igazából nem is annyira a teszt a lényeg, hanem a benyomások, amelyekről két napnyi folyamatos használat, nyüstölés, próbálgatás után be tudok számolni olvasóimnak. 

Mert egy hétnyi kutatás, és három üzlet hiábavaló meglátogatása után végre győzelem koronázta erőfeszítéseimet, hiszen sikerült beszereznem az új telefonomat, egy HTC Desire HD-t! Így fest a "kicsike":
 

Méretes készülék, szó se róla. Eddig nem nagyon volt dolgom érintőképernyős telefonnal, ezért kicsit aggódtam, hogyan sikerül majd megbarátkozom a számomra teljesen újszerű élménnyel és technológiával. Ám kétségeim valahol a második perc tájékán semmivé foszlottak, mert minden olyan pofonegyszerű, logikus, felhasználóbarát volt ezen a gépen, amiről egy hozzám hasonló, rutintalan amatőr csak álmodhat.

A telefonon az érintőképernyőn kívül találhatunk még további négy gombot, amelyek szintén érintésérzékenyek, valamint a hangerő szabályozására és a ki- és bekapcsolásra szolgáló kapcsolókat, mást semmit. Alul kapott helyett a jack dugó és a micro USB csatlakozó. 

Ránézésre egy szép, visszafogottan elegáns készüléket látunk, aminek már a tapintásán érződik, hogy nem spóroltak a minőségi anyagokkal.

A hátoldal nem műanyag, hanem fém, ami mindenképpen pozitívum, csupán az a furcsa benne, hogy a fényképező furcsán kidudorodik a felületből. A képernyője valóban hatalmas, a 4,3 colos átmérő teljes mértékben azt az érzést kelti, mintha a kütyüt multimédiás tartalmak, játékok, filmek minél tökéletesebb megjelenítésére tervezték volna. És a látszat ebben az esetben nem csal, a színek látványosak, a kontraszt pengeéles, a megjelenítés csodaszép. Háttérképnek a szokásos állóképek mellett választhatunk mozgó, "élő" jeleneteket, és természetesen a gép memóriájában tároltakon kívül lehetőségünk nyílik újabbakat letölteni az Internetről. Jómagam a lassan örvénylő galaxis motívumot használom, ami  véleményem szerint igazán élvezetes látványt nyújt. 

 

Ha már szóba került a multimédiás tartalom, érdemes megemlíteni, milyen remekül is szerepelt a telefon a videók lejátszásánál.
Ugyan nem birkózik meg minden formátummal (gond egy szál sem, töltsünk le valamilyen egyéb lejátszóprogramot hozzá, és voilá), de amit visz, azt káprázatosan jeleníti meg. Legyen szó rajzfilmről, rendes moziról, lyutúb videóról, minden esetben kimagaslóan szép, döccenőmentes képet produkál, és hála a kijelző méretének, valóban képes igazi élményként szolgálni. A telefonban beépített FM rádió és MP3 lejátszó is található, amelyek szintén elsőrangúan teljesítettek a tesztjeim során. A rádióhoz headsetre van ugyan szükségünk, de mivel azt megkapjuk a készülék mellé, így nem lehet okunk panaszra. 

Az internet sebességében nem lehet hibát találni, eddig bármit is szerettem volna megnyitni, az pillanatok alatt betöltődött.
Ráadásul szériafelszerelés a Flash Player, azaz az iPhone üzletpolitikájától eltérően már nem érezzük úgy, hogy korlátok közé szorítanának. A Wi-Fi kapcsolatot eddig nem sikerült kipróbálnom, mert otthon nincsen vezeték nélküli hálózatom, de ezek után első dolgom lesz, hogy hívok egy szerelőt, aki majd beköti azt nekem (mivel halvány lila gőzöm sincs, hogyan kellene azt csinálni). 

A HTC saját oldalain elérhetünk kismillió alkalmazást, amelyekkel személyre szabhatjuk a készülékünket, tölthetünk le irodai programokat (bár alapból kapunk Word és Excel szoftvereket), játékokat, és mindent, ami szem-szájnak ingere. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a telefon alapfelszereltsége is igencsak bőséges, találhatunk e-book olvasót néhány előre feltöltött klasszikussal, elérhetjük az Amazon zenei oldalát, ha muzsikaszóra vágyunk, friss időjárási híreket kapunk a világ minden tájáról.

A GPS segítségével megkereshetjük magunkat, vagy használhatjuk az autónkban is, hogy odataláljunk bárhová. Egyetlen gombnyomással elérhetjük a lyutúbot, odakattinthatunk a Facebook vagy a Twitter profilunkra, amelyek, persze, folyamatosan frissítik is magukat. 

Hülye dolog, de egy telefon manapság nem telefon fényképezőgép nélkül. Igen, az a dudor az, a hátlapon, és talán az egyetlen pont, ahol a Desire HD nem nyújt kimagasló teljesítményt, hanem megelégszik az elfogadhatóval. 8 megapixeles fölbontás mellett mindenképpen többet várna az ember, de mindezt igyekeztek kompenzálni azokkal az előre beépített szűrőkkel, amelyekkel a fotóinkat kedvünkre torzíthatjuk, Photoshop nélkül is. A profik is el tudnak szöszölni a makróval, és átlagos felhasználásra, átlagos felhasználóknak többnyire megfelelő lesz. A kamerával pedig módunkban áll HD minőségű felvételek készítésére is, amiben a HTC készülék megint csak a kötelezően elvárhatót hozza. Ha valami, hát ez az a funkció, ami után nem lehet ódákat zengeni, bár fintorgásra sincs ok.

 

Előre látom, és már másutt is írtak erről, hogy a telefon vélhetően legnagyobb hibája az akkumulátor lesz. Intenzív használat mellett egy nap leforgása alatt üresre szipkáztam két, egymást követő napon is, bár hozzáteszem, ezt, amit én műveltem, semmiképp nem nevezhetném hétköznapi felhasználásnak. Ha sikerülne valahogy megoldanom az otthoni, korlátlan netezést Wi-Fi-vel, akkor biztos, hogy hónapokra is képes lennék vele bezárkózni a lakásba. Ám ez jelenleg még nem megoldott, így addig legalább módomban áll kipróbálni a telefon minden egyéb funkcióját. Van belőlük bőséggel, és egyik jobb, mint a másik, így aztán nem számít, hányszor is kell feltöltenem őkelmét.

Ha valaki mostanában okostelefon vásárlására készülne, és bizonytalanság honolna a szívében, bátran ajánlom neki a HTC Desire HD-t, mert engem teljesen sikerült lenyűgöznie. Hozzáteszem megint, hogy nagyon kevés lehetőségem volt összehasonlítani más készülékekkel, viszont ezzel, gondolom, rajtam kívül is sokan lehetnek még így. Ráadásul, ennek következtében a gépnek egyedül az én elvárásaimnak kellett megfelelnie, és ezt becsülettel teljesítette is. Ennél többre sosem vágytam.

 

10/10 :-)

Sztakó Balázs