„A héten vegyes érzelmek kavaroghattak a jobboldali-konzervatív emberekben. Érzékelhető volt egy nagyon is szemmel látható változás Trinanon megítélésével kapcsolatban.

A televízióban, közösségi felületeken, de még a balliberális hírportálok túlnyomó többségén is megjelent valamilyen utalás, és a legaljasabb, legelvakultabban liberális, magyargyűlölő szerkesztőségektől eltekintve, legnagyobb meglepetésünkre, nem az eddig megszokott módon gúnyolódva, hanem a tisztelet hangján emlékeztek meg a magyar történelem egyik legsötétebb napjáról. Egyes balliberális oldalak címlapjain olyan pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen, a tudományos fantasztikum határát súroló jelenségekkel is találkozni lehetett, mint például az 1920 előtti Nagy-Magyarország térképe.

Trianon, Nagy-Magyarország, 1920.

Ezek a szavak, jelképek öt-tíz évvel ezelőtt még karanténba voltak kényszerítve. Ezen sorok íróját is számtalan alkalommal nácizták, fasiztázták, szélsőjobboldalizták le egy Nagy-Magyarország-matrica vagy egy június 4-én reggel élesített Facebook-poszt miatt.

Nincsenek illúzióink, minden bizonnyal majdnem minden olvasónk rendelkezik hasonló, szomorú élményekkel. A szocialista-szabad demokrata kormányok és a balliberális koalícióhoz lojális, a Kádár-rendszerben szocializálódott médiamunkások nagyon sokáig a diktatúrából magukkal hozott retorikát, nyelvezetet használták Trianonnal kapcsolatban.

A liberális értelmiség és a fősodratú média egészen a közelmúltig úgy gondolta, kizárólag szélsőjobboldali, horthyista, nyilasszimpatizáns, revizionista, félhülye falubolondjai szoktak Trianonról beszélni, akik ráadásul otthon a négy fal között, vagy a harmadik sör után minden bizonnyal Adolf Hitlert éltetik és a zsidókat szidják.

A trianonozó, nagy-magyarországos jelképeket használók bizton számíthattak arra, hogy nyíltan vagy a hátuk mögött veszélyes antiszemitának, nácinak, jobb esetben ártalmatlan laposföldhívőnek, kioperált agyú retardáltnak fogják nevezni.”