Gondolatszabadság van, mondhatnánk, mindenki olyan babonákban hisz, ami lelkialkatának leginkább megfelel, ám a mai helyzetben mégiscsak fontos volna, hogy értelmes állampolgári meggyőződés támogassa a súlyos kormányzati döntésekhez való alkalmazkodást, ami nélkül emberi és anyagi veszteségeink csak tovább növekednének.

Az egyik divatos teória szerint az egész járványt a gyógyszeripari lobbi találta ki vagy legalábbis nagyítja fel önös érdekből, hogy majd hatalmasat kaszáljon a szérum világméretű forgalmazásán. Mindig voltak és vannak orvosok (is), akiknek meggyőződésük, hogy a gyógyszeripar érdeke vezérli az egész egészségügyet. Ebben annyi igazság lehet is, hogy a gyógyszeripar óriási üzlet. Azonban kétségtelen, hogy ez az ipar volt képes a világ gazdagabb felén – történelmileg soha nem látottan ­– várhatóan magas átlagéletkort produkálni, mégpedig olyan populáción, amely lényegesen egészségtelenebb életmódot folytat, mint szokásos volt a hagyományos paraszti társadalomban.

Vagyis a modern orvoslás gyógyító hatása összességében kétségbevonhatatlan. A legnagyobb sikereket éppen a ragályos betegségek leküzdésében érték el. Egyrészt a védőoltásokkal, másrészt bakteriális fertőzések esetében antibiotikumokkal, utóbbiakat azonban nagyon megfontoltan és csak alapos indokkal szabad szedni a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében. Ezen a területen vannak súlyos problémák, a túlzott antibiotikum-használat hozzájárult a nehezen leküzdhető, ellenálló baktériumok kialakulásához.

Elhangzott olyan állítás is, hogy az orvosokat a WHO kényszeríti rá olyan drasztikus kezelésekre, amelyek inkább okozzák a betegek halálát, mint maga a koronavírus. A valóság ennek csaknem a fordítottja; a kutatásokban valamelyes hatást produkáló szereket élesben kipróbáló kórházakat keresnek, amelyek önként csatlakozhatnak a WHO-koordinálta nagy mintás nemzetközi gyógyszerkísérlethez. A csatlakozás motivációja éppen az, hogy segíteni szeretnének a betegeken, de egyelőre nincs kipróbált, működőképes, engedélyezett szer. Mielőtt ehhez a rendhagyó megoldáshoz folyamodtak volna a kórházak, tömegesen haltak meg idős, krónikus beteg páciensek, akiket csak intenzív ellátással, a vér oxigénszintjét is monitorozó mesterséges lélegeztetéssel és a tüdőben képződő váladék leszívásával próbáltak életben tartani. (Emellett sokféle, a beteg állapotát stabilizálni igyekvő módszer van az intenzív ellátásban. Mindegyiknek van kockázata és mellékhatása, de ezek statisztikailag jóval kisebbek, mint a mellőzésüké.)

Olyan, joggal hajmeresztő állítás is elhangzott, hogy a tesztelés leállításával „a koronavírus problémája megszűnne, mert szó sincs új és különleges vírusról”. A hivatkozás az, hogy a tesztek egy része egészséges emberek esetében is pozitív eredményt ad. Az azonban, hogy esetleg fals pozitív teszteredmények is akadhatnak, a valóságban semmilyen érdemi gondot nem okoz, legfeljebb kényelmetlenséget az illetőnek, akinek két hetet karanténban kell töltenie. Enyhe tünetekkor a fertőzöttek nem kerülnek kórházba, már csak kapacitásszűke miatt sem, de nem is szokás kezelni azokat, akiknek a szervezete láthatóan jó eséllyel legyőzi a betegséget. (Ez minden betegségre igaz.) Ellenben ha hagynánk a fertőzöttet az idősek között grasszálni, potenciálisan embereket ölnénk meg. Ezért inkább az óvatosság szükséges.

Leállítani a tesztelést a fejünk homokba dugásával lenne azonos, a vírus olyan szabad terjedését okozná, mint az influenzáé, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy nincs ellene vakcina, mint az influenza ellen, ami ellen az időseket szisztematikusan oltani igyekeznek. Vagyis a halálozás sokkal nagyobb lenne; becslések szerint minden századik beteg belehal (a felfedezett eseteknek a tizede, mint hazánkban is!), vagyis ha a fele népesség elkapja, akkor Magyarországon minimum ötvenezer halálos áldozat lenne. Ezt akarnánk elkerülni. A „hagyjuk a vírust végigfutni a népességen” módszerrel egyébként először Nagy-Britannia és az Egyesült Államok próbálkozott, de megrettentek a kezdődő tömeges halálozásoktól, és beálltak a sorba – csak addig már tízezerszámra haltak meg, főként az öregotthonok lakói.

A vakcina lehet, hogy óriási biznisz, de eddig is az volt, mégis így lehetett legyőzni a pestist, a kolerát, a himlőt, a difté­riát, a spanyolnáthát stb. Sajnos azonban még nem tartunk ott, hogy óriási biznisz lenne, egyelőre csak reménykedünk benne, hogy végre fizethetünk idős szüleink s a magunk biztonságáért. S ki ne adná meg ezt az árat?

Krómer István

A szerző újságíró

]]>www.magyarnemzet.hu]]>