- 0
Kies hazánkban szokás időnként kiosztani az utolsó polihisztor címet. Semmi értelme. Nem mintha nem lett volna nagy ember az éppen feldicsért utolsó, de micsoda gazdagság! nyakunkon a következő! Kérem, vegyük tudomásul, hogy messze van még az utolsó magyar polihisztor.
Hogy miért, azt a most induló sorozatunk tartalma, Varga Csaba munkássága fogja megmutatni. Varga Csaba az éppen munkálkodó (egyik) polihisztorunk, mert mint matematika-tanár, sakkozó, festő, szobrász, zeneszerző, költő, grafikus, filmrendező és producer, nyelvész és íráskutató, vállalkozó és könyvkiadó egyaránt nyomot hagyott és hagy maga után.
Az a kultúrtörténeti botrány, az a meghökkentő újdonság, amivel Varga Csaba mostani hírnevét szerezte, semmi egyéb, mint az írástörténet nevű tudományág megalapozása.
Alapműve pedig a „Jel jel jel avagy az ABC harmincezer éves története” (ISBN 963 00 8460 0).
Az a kultúrtörténeti botrány, az a meghökkentő újdonság, amivel Varga Csaba mostani hírnevét szerezte, semmi egyéb, mint az írástörténet nevű tudományág megalapozása.
Alapműve pedig a „Jel jel jel avagy az ABC harmincezer éves története” (ISBN 963 00 8460 0).
Módszere pedig többek között az illetékességi területek tisztázása. Az írástörténet mostantól a grafika egyik szakterülete, mert semmiképpen nem vezethet eredményre, ha egy írásnak sejtett leletnek nyelvét, jelentését és betűkészletét egyszerre akarja kideríteni a dolgozó. Tehát van írástörténet, amely grafikai kérdés, és van nyelvészet, amely majd az írástörténet munkásának, az íráskutatónak, az ő munkájának eredményét köszönettel átveszi és értelmezi. Itt egy rövid idézet az említett mű szerzői előszavából:
„Mi az írástudomány?
Ez a sokszor olvasható fogalom roppant komornak, balsejtelmesnek tűnik. De tudja-e az olvasó, mi fán terem? Azt hiszem, nem. Ugyanis én sem találtam e foglalatosság definíciójára -pedig életemből eddigelé több, mint két esztendőt áldoztam fel a betűkre. Jogos tehát a kérdés: amikor mindenféle tudomány igen pontos meghatározásokkal keríti körül önmagát (és lépésről-lépésre osztódva egyre kisebbre szűkíti saját felségterületét, s foggal-körömel küzd az ellen, hogy mások, azaz más tudományágak képviselői behatoljanak ide, s éppen az önmeghatározásokból – s nem kolbászokból! - szövik a kerítéseket), akkor az írástudomány vajon miért nem kiáltja világgá, hogy tulajdonképpen mire is összpontosítja figyelmét, mik a módszerei stb.?
Az írástörténész leírja, hogy ezt, meg ezt találtam, ez, meg ez így, vagy úgy történt. E szorgos gyűjtögetéshez, tényfeltáráshoz - a látvány leírásához, rendszerezéséhez – nincs igazán szükség definícióra (nem is találtam) csak korrektségre.
Az írástudomány esetében azonban más oka van a definíció hiányának: nem is létezik írástudomány.”
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
Előző cikkA magyar nyelvről magyaroknak 1.
