A felmerült, lehetséges és tudott okok, tehát: háborúk, hitbéli üldöztetés, diverzáns szándék, éhezés, szomjazás, jobb élet, csavargó ösztön, mind elhihetőek és valamilyen arányban nyilván/valóban hozzájárulnak a különféle népek ideözönléséhez.

Ám nekem ez kevés. Kell lennie még valahol, valami hajtóerőnek. Nem vagyok naiv, tudom, hogy a háttérhatalom tervszerű és ügyes, hogy az Észak-Afrikai védvonal lebontása nem maradhatott következmények nélkül, de… Mi van, ha…?

Az ateizmus, ami alatt nem feltétlenül istentelenséget, inkább a szellemvilágtóli általános elfordulást értek, valószínűleg mindenhol pusztít, de sehol sem oly mértékben, mint a fehér, keresztény világban. Úgy vélem, a más embertípusok általában hűségesebbek szellemi gyökereikhez.

A Földön járó Jézustól az éppen aktív látnokokig folyamatosan és egyre szaporodóan jönnek a figyelmeztetések a következő korszakváltásra. Ahogyan vannak emlékeink az előző, a Noé-féle özönvízről, úgy vannak figyelmeztetések a következő korszakváltásra. Kétezer éve úgy hívják ezt, hogy második eljövetel. Itt megtalálható a róla szóló források egy része:

]]> https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_m%C3%A1sodik_elj%C3%B6vetele]]>

Hanem ez a szócikk még bőven kiegészítésre szorul, hisz hiányzik belőle két alapvető forrás. Egyik a Dombi Ferenc-féle Hang:

]]> http://web-hang.hu/]]>

Ez, bár széles körben ismert, jelentősége szerint pedig, úgy vélem, rögtön az Evangélium után következik, finoman fogalmazva: a klérus zsigeri óvatossága miatt nem szerepel a wikin. A másik, amelyet szintén fontosnak tartok, az meg műfaja okán marad ki a jámbor hívek látóköréből. Ez ugyanis videó-felvétel, pontosabban diaporáma, mert állóképek sorozata:

]]> https://vimeo.com/27402985]]>

közzé tevőjéről pedig ennyit tudhatunk: 89mag144. Ezzel meg főleg nem tud mit kezdeni a teológia. Még egy különös látnokot kell itt említenem, ő pedig bizonyos Alois Irlmaier:

]]> http://www.uzenetek.eu/blog/alois-irlmaier-latnok-jovendolesei-/]]>

Nos, ez csak egy része az évszázadok alatt a keresztények által vett magánkinyilatkoztatásoknak. Lehetséges lenne, hogy ezek forrása, a mindenek alkotója csak velünk, fehér emberekkel törődik, hogy mások hite, vallása, csak azért, mert más nyelven, más fogalmakkal mutatják azt be, ne érne fel oda, ahová a mi hitünk, vallásunk felér? Hogy a reggeltől estig a szellemekkel társalgó néger, az Istent hetvenhét formában, barokkos irodalmi, képzőművészeti, még inkább: gondolati környezetben fáradhatatlanul ünneplő hindu, a személyes istent ugyan nem tárgyaló, de a háborúzást régi kulturális hagyományaiban elvi alapon elvető kínai csak azért, mert nem követi a mi teológiai irányzatainkat, ne kapná ugyanazt a törődést a mindenek atyjától?

A földi lét válságát és annak megoldását ismerjük, mi itt leginkább Noé történetéből, más kultúrák más héroszok történeteiből. Az eseménysorozat oka az emberi gondolkodás és vele a cselekvés  valamilyen torzulása, teológiai értelemben: bűne, amely miatt az Isten katasztrófák engedélyezésével eltörli az emberiség nagyobb részét, és túléléshez segíti azt a keveset, akit alkalmasnak talál az új társadalom felépítésére. E világban, mostani gondolkodásunkkal mindebből azt látjuk, hogy borzalmas pusztulás. Holott a lét egészét és egész történetét innen, testi valónkból semmiképpen nem láthatjuk. A kellő hittel belátható, hogy ami számunkra itt halál és katasztrófa, az egy olyan folyamat kis része, amely Isten felügyelete alatt javunkra válik.

A fentebb hivatkozott magánkinyilatkozások közül a Hang utalásszerűen, a másik kettő igen határozottan állítja, hogy a következő korszakváltás, a második eljövetel után Európa közepén egy terület érintetlen marad a katasztrófáktól. Irlmaier és 89mag144 pontosan közli is, hogy Magyarország megmenekül, koronája visszanyeri régi fényét. Viszont igen figyelemre méltó, hogy a jóval nagyobb terjedelmű, így árnyaltabban fogalmazó Hangból inkább azt lehet kiolvasni, hogy a túlélés nem elsősorban földrajzi kérdés lesz, hanem egyéni alkalmasság alapján dől el.

Mindezek után az a gyanú alakult ki bennem, hogy fenti tartalmú, tehát korszakváltásra utaló jelenéseket, kinyilatkozásokat, jóslatokat egészen biztosan kapnak a világban mindenhol, ahol szellemi élet folyik. Az is bizonyos, hogy aki égi sugallatot, üzenetet kapott, az nem fog menekülni, az megszűnt félni bármitől is. Hasonlóképpen a környezete, akire kisugárzik a médium hite, meggyőző ereje, nem esik pánikba, hanem megérti, hogy ha teste el is pusztul, van örök szellemi lét. Ám mindenhol vannak felületes emberek. Akik harmadkézből hallják, akik nem úgy értik, ahogyan kéne, akiknek nem erős a hite. Mit fognak ezek leszűrni a korszakváltást sejtető elbeszélésekből? Csak a vért és a könnyet, mert az is lesz persze, meg azt, hogy valahol a messzi nyugaton/északon van egy ország, ahol nem lesz baj…

Pogány István