Hányszor, de hányszor hallottuk az elmúlt 20 évben a liberális gazdaságpolitika felkent hazai „prófétáitól” Bokros Lajostól kezdve Surányi Györgyön át Bajnai Gordonig, hogy Magyarország kicsi, törékeny ország, amely ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzpiacnak, ezért figyelnünk kell a hitelminősítőkre, a Valutalapra és meg kell tennünk, amit elvárnak tőlünk különben baj lesz, maga alá temeti Magyarországot a múltból örökölt adóssághalmaz.

Erre a bajra hivatkozva húzta meg a ’90-es évek közepén – ma már tudjuk, a magyar társadalom torkán – a nadrágszíjat az álszocialista Bokros Lajos. Az a csomag leírhatatlan kínt okozott a magyar társadalomnak, és leginkább a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat sújtotta. 5-6 millió magyar állampolgár tartalékainak végső felélése és az életszínvonal romlása ekkor indult meg. Ha ez még nem lett volna elég, a nagybajszú „szakértő” pénzügyminiszter fémjelezte szoci kormány elegánsan átjátszotta külföldi kézbe az ország stratégiai vagyonát. Alacsony áron elkelt a MOL, öt regionális gázszolgáltató vállalat és hat áramszolgáltató cég, a Mátrai és a Dunai Erőmű RT. Eladták a MATÁV-ot, a vegyipar és a gyógyszeripar több jelentős nagyvállalatát. Ily módon nagyjából 1000 milliárdot lapátoltak ki az országból. Arra hivatkoztak a kommunistából liberálissá átváltozott elvtársak, hogy muszáj valahogy csökkenteni az adósságállományt, meg egyébként is Nyugaton értenek igazán a kapitalizmushoz. A volt MSZMP-sek új „vallásukra” hivatkozva azt is mondogatták, hogy kár aggódni a nemzeti vagyonért, a nemzeti érdekeinkért, a szabad piac majd úgyis megold magától mindent. Kapott is a magyar ember olyan gázárakat, hogy a fal adta a másikat.

Bár Bokros Lajos kulcsszerepet játszott ezekben a folyamatokban, halkan jegyzem meg, hogy abban az időben valahogy nem zengett az Oktogontól a Kossuth térig a

Bajszos szar…

rigmusa, pedig akkor talán még indok is lett volna rá. (Sebaj, a napokban a nagy „szakértő” és csapata, a jelentéktelenségi versenyben babérkoszorúra számot tartó MOMA oda került ahová való, a történelem süllyesztőjébe. Valószínűleg nincs széles-e hazában senki sem, aki elmorzsolt volna értük egy könnycseppet is.)

Itthon a baloldal mindig jól teljesít

2002 és 2010 között jól teljesítettek a magyar balliberális kormányok, legalábbis ahogyan azt a nagyhatalmú és mindig hivatkozott piac külföldi megrendelői elvárták tőlük. Többször is „segítségül” hívták az IMF-et, különböző készenléti kölcsönökért folyamodtak tovább mélyítve ezzel az adósságcsapdát, amelybe az országot készültek újra és újra belelökni. Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon közben „bűnbánó” arccal mondogatták, hogy ez most egy kicsit fájni fog a magyaroknak, de hát nincs mit tenni a piac, a piac…, a befektetők ezt várják tőlünk az IMF hitelért cserébe, és ha nem szorítunk meg, akkor kivonják a tőkét az országból és baj lesz. Vagy cinikus, vagy teljesen alkalmatlan volt az SZDSZ-es Kóka János, amikor 2005-ben azt mondta, hogy dübörög a gazdaság, Magyarország „a Pannon puma..”, miközben ma már világos, hogy akkoriban semmi sem pörgette a magyar gazdaságot, hiszen a magyar emberek többségének abban az időben alig volt megtakarítása, rendesen fogyasztani leginkább csak hitelből futotta. A balliberális kormányok eközben próbáltak úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben volna! Végül Gyurcsány bevallotta, hogy hazudtak, amit azóta tudjuk többször meggyónt. Az Európai Unió bennfentesei, köztük Juncker úr, aki akkoriban az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának elnöke volt kisimult ábrázattal nyilatkozgattak Magyarországról, hogy milyen jól teljesít. Sőt, amikor kiderült, hogy a 2006-os országgyűlési választás előtt Gyurcsány Ferenc pénzügyminiszterével, Veres Jánossal meghamisíttatta a költségvetés számait, akkor Juncker volt az, aki segített neki uniós szinten eltussolni az ügyet.

Van egy álmuk….

A még mindig a hatalom megszerzésével kacérkodó Gyurcsány és társai – nemrég Bajnai Gordon ismét megjelent a balos médiában, hiába, ismét közeleg egy választás – hihetetlen átéléssel, mélyen a szemekbe nézve tudják mondani, hogy van egy álmuk, az Európai Egyesült Államok, ahol a piaci folyamatoknak senki és semmi nem szab gátat, a zsíros üzleteket nem akadályozza holmi hazafias érzület. Pár éve a DK elnök cégbirodalma, az Altus több százezer eurós üzletet bonyolíthatott az Európai Unióval.

Gondoljunk csak bele, Gyurcsány és Gyurcsányné számára, aki most a DK európai parlamenti listavezetője, álomszerű lenne, ha ezeket a bizniszeket újra kormányon, üzemi mennyiségben bonyolíthatnák. Az Európai Egyesült Államok ugyanis egy olyan idea, ahol a nemzeti érzés, vagy bármi efféle avítt eszme nem szabhat gátat a kreatív üzleti szellemnek és az egyéni karriervágynak. A nemzetek feletti, liberális Európa ugyanis az egyént, az egyén boldogulását helyezi előtérbe az intézményekkel szemben. Így ír erről kiváló tanulmányában (Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?) Fricz Tamás:

a nyílt társadalom eszméjét megalapozó Karl Popper filozófus szerint az ember nem megismerhető, nem ’érvényes’, csak akkor önmaga, amikor elkülönül a hamis mítoszokból és hamis ideákból összegyúrt irracionális környezetétől: nyelvétől, nemzetétől, vallásától, családjától. Ebből a módszertanból érthető meg, hogy a baloldal számára miért a legfontosabb szféra a piac. A piacon nincsenek érzelmek, nincsenek ideológiák, csak az egyéni érdek van, amit mindenki felismer.

Az üzleti szférában, a pénzpiacon nem kell ideológiákról vitatkozni, vegytiszta helyzetet lehet előállítani. Nem kell magyarázkodni, hogy ki miért bukott vagy nyert nagy summákat. A pénzpiacokon keresztül döntően lehet befolyásolni nemzetek, népek életét. Ne feledjük, hogy a ma is az egyesült, nemzeti határok nélküli Európáról vizionáló Gyurcsány vagy Bajnai elsősorban üzletemberek, onnan érkeztek anno a politikába.

]]>A Teljes cikk ITT olvasható el]]>

Ferkó Dániel

]]>www.pestisracok.hu]]>