Fals irányban alakult a hazai demokrácia. Teret könyököltek ki maguknak a megélhetési politikusok. Minthogy alacsony szellemi nívót képviselnek, a demokrácia is alacsony színvonalra süllyedt. Magyarország többet érdemel.

Le kell leplezni a populista flaszterparasztokat.

Egy szocialista politikus annak idején jó szolgálatot tett a magyar közéletnek. Világosan érzékelhetően tette közkinccsé felismerését: a magyar mezőgazdaság kérdéseibe egy flaszterparaszt akar csökönyösen és bután beleavatkozni.

A bornírt Flaszterparaszt azóta is sűrűn fontoskodik.

Ért az árfolyam-politikához is – ehhez történetesen egyetemi szakvégzettség is kellene, és sokéves, lehetőleg több évtizedes gyakorlat. Óriási károkat lehet ugyanis okozni dilettáns árfolyam-politikával – a korábbiakat Magyarország még sokáig szenvedi.

Flaszterparasztot ez nem érdekli: „majd ő megmondja…”

Újabban az atomerőműveknek is szakértője lett. Ennek kockázata meglehetősen nagy. Rossz rágondolni, hogy egy flaszterparaszt vegye irányítás alá az atomenergia-termelést. A biztonságnak a puszta hisztériakeltés is árthat.

Flaszterparasztot ez sem érdekli: majd ő megoldja.

A rizikó akkor is nagy lenne, ha Flaszterparaszt kiemelkedő szellemi képességei lennének. Egy géniusz sem érthet mindenhez. Flaszterparaszt azonban sok ésszel nem dicsekedhet: legföljebb közepes szellemi képességei vannak, ez oktondi arckifejezéséből is látható.

Ám valamihez fölöttébb ért: a fontoskodáshoz.

Mint az egykori elvtársnők: ő is a nép gondos érdekvédője. Ő az, aki megvédi a nép egyszerű fiait a csúnya imperialistáktól, a gaz kapitalista kizsákmányolóktól. Mindenben Sztálin elvtárs – és Rákosi elvtárs – bölcs intelmeit követi.

Ő nem döntötte volna le a bálványt az állványról.

Vannak harcostársai is: egy pesti kerületben csúnyán megbukott egy szélsőséges országgyűlési képviselő. Kapta magát: polgármesternek jelentkezett.

Begyakorlott populizmusával maga mögé gyűrte a kerület embereit, s győzött.

Tipikus megélhetési politikus.

„Politikus kaszt” – fogalmazott egyszer valaki; azonban ő sem gondolta volna, hogy ekkora színvonaleséssel kasztot lehet fenntartani. Ezeket a mostaniakat az egykori SZU-ból 1945-ben hazajöttek szellemileg jócskán felülmúlták.

Az erkölcsiség viszont azonos.

Ugyanaz a bolsevista „mindenkit letarolni” gondolkodásmód. Az ellenállókat a Gulágra vinni, az itthon felejtetteket az állambiztonsági hálózattal leszorítani, a jó elvtársakat pedig táplálni, itatni, utaztatni, a hozott szakértőkkel kiokosíttatni, fizetni.

A megélhetési flaszterparasztok retró hangulatot füllesztenek.

Le kell leplezni őket, bemutatni együgyűségüket, megvilágítani erkölcstelenségüket, folyamatosan dokumentálni károkozásukat, szembesíteni őket szamárságaikkal, kiterjeszteni rájuk a jogállamiság eszközeit, képességeiknek megfelelő beosztásba segíteni őket.

Az általuk terjesztett kór orvossága: elevenebb demokrácia.