Természetesen – mint a művészetet pártoló, azt kizárólagos jogon értő és értelmező embertársaink – mindig is kiemelt szereppel bírnak ezen a területen. Ne feledjük, hogy kormányzásuk alatt olyan kis mozgóképes csodáknak adtak életet, mint a méltán elismert Sorstalanság, esetleg az azóta bizonyos körökben egyenesen kultuszfilmmé vált Vespa.

Sajnos a rohadt kaszinós idején most sorra jönnek az értékesebbnél értékesebb díjak, de ez ne zavarjon meg egy nagy tudással bíró demokratát, hiszen tudjuk, hogy az önkény ellen mindig lázadó és aktívan tenni akaró művészet pont az önkény idején virágzik ki!

Csak a vakok nem látják, hogy az orbáni önkény szimbóluma maga Erika néni, aki ugye maga Orbán!

A törtető karrierista szörny, aki bizonyára még sosem dolgozott egyetlen napot se a versenyszférában. Torz arcvonásai arra utalnak, hogy minden sejtjében akarja a hatalmat. A gyerekek számára puszta eszközök, és biológiai tulajdonságaik alapján szelektál köztük, ami közismerten náci beidegződésre vall. A kiszelektált, és ezáltal természetesen megsemmisítésre ítéltetett gyermekeket azonban mégsem gázosítja el (azonnal), hanem ördögi cinizmussal hatalmi játékszerekké teszi őket. Habonyi profizmussal manipulál, édesget, zsarol érzelmileg, fenyeget és riogat is egyben. A gyerekek pedig lényegében a vazallusai, hiszen a Párizsi kockás bőségtálból nem tudnának nem venni (biztos valami Mészáros és Mészáros KFT-je gyártja őket közpénzből). Ha pedig eléri a célját, akkor a rendszerváltás hajnalán kijuthat Nyugatra, ahol felvérteződhet azzal a tudással, amivel később a mucsai Magyarországot teszi mucsává.

Szerencsére azonban a csillogószemű gyermekeknek helyén van a szívük és az eszük. Hallgatói hálózatba tömörülve nem engednek az önkénynek, és a végjelentben együtt tagadják meg a PISA-teszt helyes kitöltését, keresztülhúzva ezzel Orbán Erika néni számításait, aki a dühtől, idegességtől eltorzult arccal remeg, már csak néhány önkéntelen nyelvöltögetés hiányzik. Ha tehetné, ott helyben ütné-verné szegény kis gyerekeket, de higgy nekem, később nagyon megverte az egész énekkart, azóta is Grazban ápolják.

Csak a sportszerűség kedvéért kínáljunk alternatívát is eme narratíva mellé. Választási lehetőséget a ballib ellenzék számára, hiszen lehet akár mégse úgy az amúgy!

Erika néni egy évvel a kommunisták bukása után is igyekszik tartani magát, és modern formában eljutni addig az utópiáig, ami nagy szellemi elődei sajnos elbaltáztak. Erika néni ennek ellenére őszintén hisz benne, hogy ami korábban volt, az nem úgy és nem olyan módon volt igaz, ahogy az majd az ő sajátos kis rendszerében megvalósul. Az ő kis világában nincsen semmiféle kivételezés. Neki aztán tényleg „sem rokona, sem ismerőse” senki.

A biológiai determináció, amely nemek és hangok formájában kísérthetne is akár, számára lényegtelen. A kórusnak bárki tagja lehet, legyen lány, fiú, félvér, csodás énekhangú vagy akár süketnéma kisgyermek. Erika néni olyan tökéletes utópiát valósított meg, hogy ebben az énekkarban ez utóbbi még talán előny is. Amivel Finnország kisebb városai csak most kezdenek kísérletezgetni, az Erika néninél napi rutin! Mindenkinek garantáltan jár a Párizsi kocka, és csupán egyetlen szabály létezik: Egy gyerek, egy csoki! Mi lehetne ennél szebb, egyenlőbb, tisztább és utópisztikusabb?

A történet nem lenne teljes, ha Erika néni kis anarcho-szindikalista álmát nem tépnék cafatokra.

Ne feledjük, 1991-et írunk! Ez a buta, provinciális, külföldön sosem járt mucsai népség egyszerűen nem nő fel Erika néni nemes és progresszív rendszeréhez. Egyesek puszta önző egoizmusból nyilván egyre több és több Párizsi kockát szeretnének, mások pedig nem értik, hogy a fődíj egy út SVÉDORSZÁGBA, az erikanénik paradicsomába.

Bizony, lássuk be végre, hogy ezt az énekkart egyedül saját maga taszította a mélybe, és ha Erika nénin múlik, minden a legnagyobb rendben ment volna az idők végezetéig. Sajnos azonban nehéz 9 millió fasisztával énekkart építeni. Sokkal gyümölcsözőbb lenne behozni külföldről okosabb gyerekeket, én inkább velük megpróbálni előadni tüzes közel-keleti dallamokat. Az iskola körül meg biztos kerítés van, amit nagy, vérszomjas ebekkel őriz a gondnok, szóval ilyen helyzetben az Intelligens Ember inkább leül, és termékeny társadalmi vita keretében felvázolja, hogyan lehetne a legjobb, legideálisabb mindenkinek. Erre persze itt esély sincs, hiszen az egészet elnyomná a zsibongó gyerekzaj, hát mit értenének ők ebből?

Kedves Bitó-szalon! Bármelyik verziót választjátok, azt mi ingyen és bérmentve, szívesen kínáljuk fel számotokra. Egyetlen feltétel, hogy sokat és hangosan toljátok a kommentfalakon – bár ez nektek sosem jelentett gondot – és akkor biztos megtöritek végre a hét éve tartó átkot!

]]>www.tutiblog.com]]>