Szóval tovább böngészve a reklámanyag színes oldalait, az élelmiszerek és a tisztálkodó kenceficék után, a híradástechnikai eszközök előtt megpillantottam egy érdekes fejlécet. Az állt rajta, hogy „kilós árúk”. Kíváncsi voltam, mit rejt ez a csábító cím.

Volt itt aztán minden, mint a bácsbokodi búcsúban. Szögek, kanalak, villák, gombok, még talán vadászkutyára kontraféket is lehetett volna találni, ha az ember figyelmes. Egyetlen közös volt az itt feltüntetett árúkban, hogy kilóra voltak beárazva. Nos ahogy böngésztem a csábítóbbnál csábítóbb kínálatot, egyszer csak megpillantottam a kilós árúk között, mindjárt a százas szögek és a kabátgombok mellett a kilóra mért könyveket és klasszikus zenéket tartalmazó hanghordozókat. Fehér műanyagpánttal átkötve válogatás nélkül a könyvek, a cd-k és hangkazetták. A globalizált, multikulturális világ jövőképe: kilóra mért kultúra. Elképzelem, hogy mondjuk tíz év múlva, odamegyünk a zöldséges pulthoz egy akkor divatos bevásárlóközpontban és kérünk húsz deka Adyt, mert talán addigra lehet majd szeletben is kérni a magyar költészetet.

 

Csépányi Balázs