A vezető ipari országok (G7) vezetőinek vasárnap a bajorországi Elmauban kezdődő csúcstalálkozóján most sem lesz ott e tömörülés G8 korából ismert tagja, Oroszország, amelyet körkörösen fenyegetnek amerikai és NATO-támaszpontok, rakétástul.

Június 3-án volt egy „ellentalálkozó”, amelyet Moszkvában tartottak a BRICS- (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) országok.

A kezdeményezést még 2006-ban indították orosz elképzelésre. A mostani, hetedik találkozójukon nemcsak elégedetten nézhettek saját teljesítményükre, de arra is, hogy a BRICS bank komoly kihívást jelent az amerikaiak által vezetett IMF-nek és a Világbanknak. A moszkvai találkozón mind orosz, mind kínai részről elhangzott, hogy Peking és Moszkva tovább folytatja az orosz irányítás alatt álló Eurázsiai Gazdasági Unió és a kínai Selyemút Gazdasági Övezet kezdeményezés összekapcsolását.

Ezekről legalább tudunk. Van, amiről kevésbé. Mint arról, hogy miről tárgyalnak pontosan a más esetekben az átláthatóságot követelő amerikai és európai felek a megcélzott szabad kereskedelmi partneri egyezmény, a TTIP ügyében. De legalább ezekről ki-kiszivárognak részletek. Viszont szinte alig tudunk valamit azon teljes titokban zajló tárgyalásokról, amelyeknek tétje – ezt is csak most tudtuk meg – a TTIP-nél is nagyobb. Hála a WikiLeaksnek, amely épp a napokban tett közzé már második alkalommal dokumentumokat a TISA- (Trade in Service Agreement, azaz a szolgáltatások kereskedelméről tervezett egyezmény) tárgyalásokról, amelyek az Egyesült Államok, Európa és további huszonhárom ország között folynak azért, hogy liberalizálják a szolgáltatások nyújtását az országok között.

A tárgyalásokon egyetlen BRICS-nemzet vezetője sem vesz részt.

Jelenleg a két oldal között minden téren folyó, de egyértelműen a Nyugat kezdeményezte harc fő keleti célpontja Oroszország. Rohamosan romló folyamatról van szó. Gorbacsov, a nem is olyan régen - egészen Putyin-barát megnyilatkozásáig – a nyugati média és politikusok nagy kedvence, a Nobel-, Nehru- és egyéb díjas, a kommunista birodalom széthullása előtt még a nyitottsággal (glasznoszty) és strukturális reformmal (peresztrojka) kísérletező egykori szovjet pártfőtitkár az idén január 10-én a német Der Spiegelnek adott interjúban elmondta, hogy a NATO kelet-európai terjeszkedése „szétrombolta az európai biztonsági rendet”. Miután Kijevben hatalmas amerikai erőforrások bevetésével és uniós támogatással sikerült egy Pinochet-féle államcsínyt végrehajtani, most éppen a fegyverropogástól hangos Ukrajna szeretne a NATO új tagja lenni. Oroszország véknyában.

Ma a nyugati sajtó már nem gyakorol „glasznosztyot” Gorbacsovval, azaz nem ad neki teret. De általában is a nyugati sajtó szájára a korábbi években elképzelhetetlenül feszes kosarat raktak. Csupán négynapos a hír, amely szerint a német Thüringia tartomány médiahatósága vizsgálatot indított azért, mert az erfurti Salve Tv a globális orosz RT tévé német nyelvű programjában korábban sugárzott Hiányzó rész című műsort leadta. A médiahatóság vizsgálatát követelő szociáldemokrata Werner Pidde thüringiai képviselő kifogásolta, hogy a műsor „csak az orosz nézőpontot” tartalmazta. A tartományi parlamentben ülő zöldek szerint csak magyarázatok kíséretében lehetett volna sugározni a műsort. Miközben a fősodratú német médiában napi huszonnégy órában folyik a vad és hazug oroszellenes propaganda. Itt tart „a szabad Nyugat”. Folyamatosan készülődve a számára idegesítően népszerűvé vált „orosz propagandaadók” elleni harc fokozására, adók felállítására (erről uniós szinten e hónapban tárgyalnak Brüsszelben), miközben minden nyugati médiatermékből más nem ömlik, mint annyi rosszindulatú és irányított egyenhazugság, mint azt esetünkben is naponta látjuk, halljuk, olvassuk.

Arról viszont nemigen értesülünk, hogy mi történik valójában a csokoládégyáros Porosenko főoligarcha vezette Ukrajnában. Ahol például tegnapelőtt olyan törvényt hoztak, amely lehetővé teszi, hogy külföldi katonai erőket vessenek be az országban. Lapunk május 29-i számában adta hírül, hogy a csokis államelnök kijelentette: „Ukrajnában csak az ukrán nyelv lesz állami nyelv”, meg sem említve, hogy a kisebbségi nyelvek regionális státust kapnának. Sőt, Porosenko provokatívan most azt a volt grúziai elnököt, Szaakasvilit nevezte ki Odessza város kormányzójának az ottani korrupció visszaszorítására, akit éppen korrupció miatt köröznek a tbiliszi hatóságok.

Oroszország egyik óriási bűne az, hogy képes visszavágni. Most például azzal, hogy a számos állampolgá-

rára kivetett vízumtilalomra hasonlóval válaszolt. Mint a múlt hét végén kiderült, nyolcvankilenc uniós politikus nem léphet be Oroszországba. Ez a döntés is retorzióként született. Mint Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kedden elmagyarázta: „Azt vetik a szemünkre, hogy önkényesen és alap nélkül állítottuk össze az Oroszországban nemkívánatos személyek listáját, míg az unió korábban »a tisztesség minden követelményét« teljesítette, és minden olyan orosz, aki az Európai Unió feketelistáján áll, az »megérdemelte«. Szinte kínos megemlítenem, hogy ez a fajta logika abszurd: ez olyan kísérlet, amely a nemzetközi jogi normákat saját politikai hajlamokkal helyettesíti.”

A kitiltásra a felháborodás vulkánjával válaszolt a Nyugat. Vasárnap Mogherini uniós külpolitikai biztos nyilatkozatában „totálisan önkényes és igazolhatatlan” lépésről beszélt, és elsősorban Moszkvától további magyarázatot és átláthatóságot követelt. Dettó Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, a holland miniszterelnök és az Egyesült Államok külügyminisztériuma.

A hazai neokonzervatív cselédsajtó több hónapon át támadta a magyar kormányt, amiért Washington magyar állampolgárokat sújtott belépési tilalommal az Egyesült Államokba, nem dokumentált vádakkal, ráadásul a kitiltottak névsorának megadása nélkül. A moszkvai visszacsapásnál ugyanez a sajtó egyetért a kitiltás miatt tiltakozókkal. Így is igyekezve rátenni egy tőle telhető lapátnyit arra a forrósodó hidegháborús hangulatra, amelyet washingtoni mintára nálunk is terjeszteni próbálnak.

Lovas István – magyarhirlap.hu