Ősidők óta lakottak a Bükk-hegység déli, napsütötte lankái. A szálerdőkben gazdag, köves hegyoldal ellátta az embert tűzifával, építő- és szerszámanyaggal, a legelők és a bővizű patakok élelemmel, energiával szolgáltak. A környéken gyakori puha tufakőzetbe barlanglakásokat vájtak, s nagyon régi nyomaik vannak errefelé a kőtörő-, illetve fűrészmalmoknak, halastavaknak. Az Alföld felé lejtő kertekben évszázadok óta termesztenek gyümölcsöt és borszőlőt.
Egertől húsz kilométerre keletre, már Borsod megye területén fekszik Bogács. A kétezer lakosú község régebbi házai a magas Bükkből aláfutó Hór-patak mentén sorakoznak, de az 1950-es évek végén feltört 70 fokos kénes gyógyvízre épült, egyre látogatottabb bogácsi fürdő mellett új utcasorok keletkeznek.
A helység neve első ízben 1248-ban szerepel oklevélben – Bogach alakban –, 1998-ban már hétszázötven esztendős jubileumukat ünnepelték a falu polgárai. A XV. században az egri káptalan a település földesura. A hódoltság határára, váltakozó hadszíntérre sodródott község az 1500-as évek második felétől ismétlődő pusztításokat szenvedett el, egy 1655-ben kelt birtokösszeírás szerint húsz házából csupán kilenc volt lakott. A parasztok a töröknek adóztak.
A főútra nyíló mellékutca fölvezet a dombon álló templomhoz. A temető által körülvett középkori épület inkább tekintélyes mezővárosi templomként mutatkozik be, mintsem kis falusi egyházként. Falait helyben bányászott, vulkáni eredetű tufából faragott kváderkőből rakták. A kívül vakolatlan, tágas hajónak és a keletelt, egyenes záródású szentélynek a hatalmas nyugati torony ad kellő monumentalitást. A hatszor hat méteres, sarkain támpilléres harangtorony emeletein szépen faragott, gótikus kőkeretes, pálcatagos-mérműves ablakok nyílnak, amelyek a közeli püspöki székváros, Eger nagyszabású XV. századi építkezéseinek hatásáról árulkodnak. A kapu – felirata szerint – 1743-ban készült; a tizennégy méter hosszú, karzatos hajó belső tere is barokk kori, sík mennyezettel, a hétszer hét méteres belméretű, négyszögű szentélyt azonban eredeti, kőbordás keresztboltozat íveli át, közepén faragott zárókővel. Északon a sekrestye, a hajótól délre kápolna kapcsolódik az épülethez, lábazataik tanúsága szerint a gótikus építési korszakból. A XIII. századi Bogács templomának emlékét néhány, a gótikus falhálóba utólag beépített román kori faragott kődarab őrzi.
A templom védőszentje Szent Márton. A Magyarországon roppant kedvelt és elterjedt patrónus – Bálint Sándor gyűjtése alapján legkevesebb 235 ismert, többnyire középkori vétetésű hazai plébániájáról tudunk – tiszteletére csak az egri egyházmegyében tizennégy helyen tartanak búcsút e hét végén. A Bükkalján, ahol az elmúlt években megélénkült szőlőtelepítés és borászat folyik, 1996 óta a pannóniai születésű Szent Márton püspök a névadója a bogácsi székhelyű borlovagrendnek is. Ünnepén a hagyományos sült szárnyasok mellé tehát helyben termett fehér bor kerül az asztalra.

Ludwig Emil, mno.hu