Az 54. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás Olasz pavilonja történeti távlatból szemléli a nemzeti szabadságküzdelmeket, mikor az idén 150 éves olasz egység előtt tiszteleg. A különleges alkalomra tekintettel Vittorio Sgarbi kurátor műkritikusok helyett képzőművészeket, írókat, rendezőket hívott meg a nemzeti pavilon szakmai bizottságába, hogy az olasz kiállításnak a megszokottól eltérő színt adjon.
Bice Curiger a biennále 10 ezer négyzetméteren helyet kapó, címadó tárlatára 83 művészt hívott meg a világ minden tájáról, feltéve nekik a kérdést: nemzet-e a művészek közössége?

Az 54. Velencei Biennále alkalmából elhelyezett térinstalláció Velence belvárosában.
MTI Fotó: Kallos Bea

A svájci művészettörténész a kiállítás bevezető műveinek három Tintoretto-festményt választott, hogy a hatalmas anyagnak a XVI. századi vásznak "eksztatikus fényei" adjanak történelmi távlatot.
Latin-Amerika függetlenségének bicentenáriumát ünnepli a biennále közös latin-amerikai pavilonja. Az Entre Siempre y Jamás (Örökké és Soha között) című tárlat művészei a függetlenség fogalmát és a helyi társadalmak különböző szociokulturális viszonyai között érvényesülő jelentését kutatják.
A nemzeti pavilonok mellett első alkalommal jelentkeznek közös projekttel az arab országok művészei: a Future of a Promise (Egy ígéret jövője) címmel összeállított "pánarab show" résztvevői néha közvetett, néha közvetlen formában utalnak a térségben zajló szabadságküzdelmekre. Könnyen dekódolható jelentést hordoznak például a szaúdi Manal Al-Dowayan megfagyott fehér galambjai, a palesztin Tajszír Batnidzsi lebombázott házakat ábrázoló, fiktív ingatlanhirdetései vagy a marokkói Munír Fatmi által partvisnyélre kötözött tunéziai és egyiptomi zászlók.
Az Egyesült Arab Emírségek pavilonjában kiállító legtöbb művész az öböl menti államban rohamtempóban zajló ipari-urbanisztikai fejlődés viszonyát kutatja a helyi kultúrával és a természettel. Latifa Bint Maktum A változás megfigyelője 3 című fotómontázsán például gazellák figyelnek a sivatagból egy hatalmas darukkal teli teherkikötőt.
Ayse Erkmen Plan B (B terv) című helyspecifikus installációja, a Török pavilont változtatja egy színes csövekkel teli, komplex víztisztító egységgé. Az indusztriális szoborként is értelmezhető, de valóban működő berendezés Velence és a tenger viszonyát vizsgálva juttat tisztított ivóvizet a csatornákba.
Az Izraeli pavilonban kiállító Sigalit Landau többelemű projektjének legmerészebb része egyszerre reflektál a természet kizsákmányolása és a politikai megosztottság elleni veszélyekre: a közel-keleti művész egy sókristályból felépítendő, Izraelt és Jordániát összekötő hidat álmodott meg a Jordán folyóra.
Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla a művészi, sportolói és katonai dicsőséget állítja párhuzamba az Egyesült Államok kiállításán. A projekt leglátványosabb eleme egy fejre állított harckocsi. A félóránként beindított tank lánctalpai fölött egy futópadon sportolók edzenek, így a háború eszköze a biennálén mintegy a sportsikerekért "harcol".

Az 54. Velencei Biennále plakátja Velence belvárosában.
MTI Fotó: Kallos Bea

A Dán pavilon idei kiállításának művészei a Speech matters cím mentén járják körül a kínai "Nagy Tűzfal", azaz internetes cenzúra, a közelmúlt észak-afrikai eseményei, az új magyar sajtótörvény és alkotmány, a WikiLeaks-botrány, valamint az angolszász államokban gombamód szaporodó térfigyelő kamerák által felvetett kérdéseket.
A Német pavilon koncepciójának kialakítása Christoph Schlingensief nevéhez fűződik, a neves film-, színház- és operarendező azonban a munka befejezését már nem érhette meg. A kiállítás így Schlingensiefre emlékezik: a középső teremben a rendező tervezte díszletekkel, a két oldalsó szobában pedig operafilmekkel, illetve a Schlingensief által kigondolt Burkina Fasó-i Operafalu felidézésével.
Nem élhette meg az általa tervezett kiállítás megnyitóját Ahmed Baszioni sem: az egyiptomi művészt januárban a kairói Tahrír téren lőtte le a diktatúra rendőrsége. A pavilon képernyőin egyszerre elevenednek meg a forradalom eseményei és az alkotó egy korábbi performansza.
Nagyszabású munkával vesz részt a biennálén Christian Boltanski: a párizsi születésű képzőművész Chance című munkája születés és elmúlás, a tömeg és az individuum viszonyát tanulmányozza. A francia pavilon központi termében egy végtelenített futószalagon újszülöttek képe jár fel-le-körbe. Kétoldalt egy-egy folyton növekvő piros, illetve zöld számsor jelzi az emberiség kiállítás alatt születő és távozó tagjainak számát, míg a középső teremben csecsemők és halottak arcképeinek részleteiből formálódnak új "személyek".

Magyarországot Német Hajnal Összeomlás - Passzív interjú című multimédiás projektje képviseli a biennálén. Az autóbalesetet mint metaforát feldolgozó kiállítás a véletlen szerepét és a szabadság mibenlétét járja körbe.
A Velencei Biennále díjkiosztó ünnepségét az első közönségnapon, szombaton tartják. Ekkor adják át a legjobb nemzeti pavilonnak, illetve az ILLUMInazioni kiállítás legjobb művészének odaítélendő Arany Oroszlán díjakat, a legígéretesebb fiatal művésznek járó Ezüst Oroszlánt, továbbá a biennále életműdíjait, melyeket idén az egyesült államokbeli Sturtevant (Elaine Sturtevant) és az osztrák Franz West vehet majd át.
A rekordszámú, 89 nemzeti pavilont 37 kísérőrendezvényt felvonultató képzőművészeti fesztivál november 27-ig látogatható.

Kövesdi István, MTI