Az a tény, hogy az oroszellenes szankciók ártanak az egyébként is gyengélkedő európai gazdaságnak, tökéletesen akceptálható az amerikai stratégák számára. Obama líbiai, szíriai és ukrajnai destabilizáló politikáját elsősorban Európa szenvedi meg, mivel neki kell elviselnie a válságrégiókból menekülők áradatát, márpedig ez a folyamat rövid távon aláássa a politikai stabilitását, hosszú távon pedig hozzájárul a már évtizedek óta zajló lakosságcserés gyarmatosításához.

Miután az amerikai–izraeli érdekekért indított francia–angol intervenció (war by proxy) megdöntötte Kadhafi ezredes rezsimjét, Líbia totális anarchiába süllyedt, ahol mindenki háborúja folyik mindenki ellen. Ennek következtében az észak-afrikai ország egyfajta ugródeszkaként szolgál az Európába igyekvő afrikai honfoglalók tömegei számára. Most Szírián a sor, amelyet Washington szerint meg kell semmisíteni Oroszország legyőzéséhez. Bassár el-Aszad vezetése alatt az ország szekuláris berendezkedésű marad, és megőrzi a vallásszabadságot, az USA viszont egy iszlamista rezsimet akar hatalomra juttatni, és támogatja a vallási szélsőségeseket. Mára teljesen világossá vált, hogy az amerikaiak harca az Iszlám Állam ellen csupán megtévesztő propagandaakció. A nemzetközi közösség hiába is akarja legyőzni az iszlamista terrorizmust, ha az amerikai plutokrácia képviselői nem támogatják ezt a törekvésüket. Ez utóbbiak ugyanis az amerikai birodalmat akarják növelni, és egyúttal persze a saját üzleti birodalmaikat is.

Az Egyesült Államok „azért hozta létre ezt a csoportot (IÁ), hogy a Közel-Keleten legyen egy véget nem érő háborúja, amely több célt szolgál. Nyilvánvalóan szét fogja szakítani az országokat és a népeket, hogy gyengítse az Izraellel szembeni ellenálló képességüket” – mondja az iráni Press TV-nek Steven Kelley egykori CIA-alkalmazott, aki szerint így az is lehetővé válik, hogy „állandó megrendelésáradatot biztosítson az amerikai katonai-ipari komplexum fegyverei számára, amely persze sok pénzzel tömi azokat a szenátorokat, akik ezekre a háborúkra uszítanak”. A Pentagon egyik nemrég közzétett jelentéséből kiderül, hogy az amerikai hadügyminisztérium havi 250-400 dolláros fizetést ad az úgynevezett mérsékelt lázadóknak Szíriában, akiket az Iszlám Állam elleni harcra képeztek ki. Kelley viszont úgy tudja, hogy „kifogytak a hiteles mérsékelt csoportokból, mert amelyeket felfegyvereztek és kiképeztek, most fokozatosan és kiképezve átállnak az Iszlám Államhoz”. (US „created ISIL for sake of Israel”: Ex-CIA contractor, presstv.com, 2015. június 23.)

Legutóbb azonban egy ennél sokkal súlyosabb csapás is érte az amerikai hadügyminisztérium héjáinak és a képviselőház háborús uszítóinak az egóját. Miután ugyanis kalkulációkat végeztek egy Oroszország elleni hipotetikus háború esélyeit illetően, a Pentagon stratégái arra a számukra fölöttébb kellemetlen konklúzióra jutottak, hogy az orosz hadsereg legyőzéséhez hiányoznak az eszközeik. A Nancy Youssef által idézet forrás szerint az USA és Oroszország közötti fegyveres konfliktus Pentagonban valószínűsített időtartamának alapján készült számításokból kiderült, hogy az eredmények nem az amerikai hadsereg fölényét mutatják. A terrorizmus elleni háború 15 éve után ugyanis az amerikai szárazföldi erők egyáltalán nincsenek felkészülve egy Oroszország elleni hosszabb háborúra, mindenekelőtt az amerikai csapatok logisztikai támogatásának alacsony színvonala, valamint hadra fogható erőik létszámának elégtelensége miatt. Az egyik optimistább hadügyi illetékes szerint ugyan az USA legyőzheti Oroszországot egy háborúban, de ehhez be kellene vetnie a teljes haderejét, márpedig „erre nem vagyunk készek abban a mértékben, ahogyan szeretnénk”, mondta rezignáltan. Egy másik Pentagon-alkalmazott ugyanakkor nem csinált titkot belőle, hogy az afganisztáni és iraki háborúk meggyöngítették az amerikai szárazföldi erők képességét egy elhúzódó hadviselés folytatására. Ugyanakkor a cikk által idézett valamennyi forrás elismeri, hogy egy Oroszországgal vívott háború esetén az amerikai légierőnek nem sikerülne kivívni azt a légi fölényt, amely az iraki és afganisztáni inváziókat jellemezte. (Pentagon Fears It’s Not Ready for War With Putin, thedailybeast.com, 2015. augusztus 14.)

A baj azonban, mint tudjuk, sohasem jár egyedül. Kína ugyanis olyan ütemben fejleszti tengeri erőit, hogy az Egyesült Államok fokozatosan elveszíti uralkodó helyzetét ezen a területen is, állapítja meg tanulmányában Lyle Goldstein, a newporti haditengerészeti akadémia tanára. Az utóbbi 4-5 évben Kína mintegy 20 darab 056 osztályú rakétavető korvettet épített, miközben az USA sokkal lassabban fejleszti a tengeri erőit. Ráadásul a kínai hadihajók jellemzőiket tekintve felülmúlják az ugyanilyen osztályú amerikai hadihajókat. Ezen túlmenően Kína a tengeri légierejét is fejleszti, nevezetesen a tengeralattjáró elleni helikoptereit, amelyek sokáig a kínai haditengerészet gyönge pontját képezték. A kínai Z-18F azonban immár képes rivalizálni az amerikai Sikorsky SH-60 Sea Hawkkal, sőt bizonyos tekintetben még felül is múlja azt. Ebből következően az USA azt kockáztatja, hogy elveszti a felsőbbségét, függetlenül attól, hogy mennyi tenger­alattjárója van, mert ezeket semlegesíteni fogja Kína egyre növekvő tengeralattjáró elleni harci kapacitása. Nem számít az amerikai tengeralattjárók lopakodó szintje sem, mert ez sem akadályozza meg a kínai helikoptereket abban, hogy ultramodern hidroakusztikus felszerelésükkel felderítsék azokat, zárja fejtegetéseit a szakértő. (A Frightening Thought: China Erodes America’s Submarine Advantage, national­interest.org, 2015. augusztus 17.) Úgy tűnik tehát, hogy az amerikaiak a jövőben egyre gyakrabban lesznek kénytelenek szembesülni a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka népi bölcsességgel nemcsak gazdasági, politikai, katonai szempontból, hanem valószínűleg az élet minden területén. Sic transit gloria Americae.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!