Ma 2020 március 31. Árpád napja van. Holnap Hugó napja lesz.
e233a29df05a32bbecfdc103f8683aa5.jpg

Robert Fico és a galamblélek

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Boldoghy Olivér jövő év február 14-én nem vesz kedvesének virágot vagy csokoládét, de még mérsékelten ízléstelen rózsaszín szívecskét sem. Boldoghy Olivért Bálint napján a szlovák rendőrök veszik valentini ölelésbe, majd penderítik át a révkomáromi híd túloldalára. 

Most ez a papírforma.

Pozsony megfosztotta szlovák állampolgárságától Boldoghyt, mivel magyar útlevelet kért és kapott. A következő napokban várhatóan bevonják a jogosítványát, a személyijét és az útlevelét, a szociális biztosító és a betegbiztosító állandó lakhely nélkül megszünteti „fedettségét”, innentől nem állják az orvosi ellátását sem. Végül pedig, a határidőket kínosan betartva a szerelmesek napján kitoloncolják Szlovákiából.

Abból a Szlovákiából, amelynek élén – ha márciusig csak ideiglenesen is – egy állítólagosan magyarbarát, européer jobboldali koalíció áll. Abból a Szlovákiából, amelynek kormányában magukat magyarnak valló politikusok vannak. Abból a Szlovákiából, amely az Európai Unió és a NATO tagja.

Hát mégis miképp?

Először is szögezzük le: Boldoghy Olivér nem sértett törvényt. Van ugyan egy pozsonyi jogszabály, amelyet a magyar kettős állampolgársági törvény után fogadtak el, s kizárja a két útlevelet. Van azonban egy szlovák alkotmány is, márpedig az alaptörvény azt mondja, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától.

Boldoghy Olivér mindössze azt tette, amit a lelkiismerete diktált, gondolván, lehet egyszerre jó magyar hazafi és tisztességes szlovák állampolgár.

Pozsony urai azonban úgy gondolták, hogy nem. Miért tesz ilyet a jó Iveta asszony? Miért nem nagyvonalú, s szól a belügynek, ne macerálják a magyarokat? Hiszen kormánya amúgy is már csak ügyvivő? Nos, ugyanazért, amiért másfél év alatt megbukott a kabinet.

Iveta Radicová gyenge politikus. Kormányzása alatt számtalanszor rendezhette volna a magyar ügyet, azonban a hatalom kedvéért mindig meghátrált. Szövetségesei – kereszténydemokrata nevet hordozók és új politikai megalkuvást hozó neoszabadelvűek egyaránt – pedig egy pillanatra sem voltak hajlandóak lemondani a magyar kártyáról. Meglehet, a lelkiismere­tük is belesajgott, de nem merték és merik alább adni Slotáéknál.

Boldoghy Olivér kitűnő alany, hogy megmutassák, mennyire buzog a szlovák nacionalista szív. Hősünk nem funkcionárius, nem politikus, így senki sem beszélhet pártpolitikai leszámolásról. Boldoghy egy polgári társulás aktivistájaként áll ki a felvidéki magyarok jogaiért, a civil, kisebbségi társadalomnak odacsapni pedig sohasem árt. Olivér ráadásul gyakorló magyar színész, így üzenni lehet a felvidéki kulturális életnek is, hogy ha nem tartják be a pozsonyi játékszabályokat, nekik annyi. S végezetül Boldoghy Olivér vállalkozó, akin keresztül demonstrálható, hogy a hatalom megélhetésükben is ellehetetlenítheti a vele szembeszegülőket.

Cinikus logika, de értelmezhető. Nehezebben érthető, hogy mindez egy „magyar” pártnak, a Radicová-koalíció tagjának, a Most-Hídnak is köszönhető. Bugár Béláék természetesen az alkotmánybírósághoz fordultak, s legalább tizenkét hangzatos nyilatkozatot is tettek a kirekesztő szlovák törvény ellen. Egyet azonban nem tettek: nem léptek ki a kormányból. Még akkor is fontosabb volt a bársonyszék, amikor tökéletesen nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány életképtelen, programjából semmit sem hajt végre, magyarpolitikája pedig legfeljebb halkabb, de semmiképpen sem jobb a Fico–Slota-kormányénál.

Feltűnően csöndesek az ügyben Brüsszel és Strasbourg lánglelkű jogvédői is. Pedig nemcsak a botránytörvény, Boldoghy ügye, hanem Esterházy János lefasisztázása is sért minden írt és íratlan uniós normát. Az unió azonban hallgat. Miért? Ha igazi válaszokat keresnénk, nos, akkor mondjuk úgy: megkérdőjeleznénk az Európai Unió bürokratáinak, parlamenti képviselői­nek értékelvűségét. Finoman szólva.

Mi lesz?

Boldoghy Olivérnek talán „megkegyelmez” Pozsony, politikáján azonban a választásokig aligha változtat. Aztán meg jön Robert Fico, akár kétharmaddal, Slota kolonca nélkül. S akkor Fico talán eljátssza a „békegalambokat eregető” európai politikus szerepét, és kiegyezik a magyarokkal. Elég erős lesz, hogy „jó fiú” legyen. Talán. Egy időre… Ha a parlamentben lesz biztosítékként magyar érdekekre és nem magyar szavazatokra hajtó, erős párt, s Budapest sem köt értelmetlen kompromisszumokat, a dolog működhet.

Egyelőre ennyi. Mert hát valljuk meg, keserű az az optimizmus, amelynek alapjául Robert Fico galamblelke szolgál…

Máté T. Gyula, magyarhirlap.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Irodalmi kávéház (484) Egészség (50) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (14) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (1723) Heti lámpás (239) Mondom a magamét (4414) Tv fotel (65) Nagyvilág (1449) Kultúra (5) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Tereb (139) Sport (729) Politika (1571) Gazdaság (645) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>