{...}, hogy az ENSZ legújabb különmegbízottja, Christopher Ross és maga a világszervezet is képtelen bármiféle normális megoldással előállni az utolsó afrikai gyarmat ügyében.

Pedig csak az ígéretüket kellene betartani, hiszen ha visszaemlékezünk és jópár posztban utalás is volt rá, a világszervezet anno egy függetlenségről szóló népszavazás ígéretével vette rá a Polisario lázadóit a fegyveres cselekmények felfüggesztésére még a kilencvenes évek legelején.

A találkozóra sötét árnyékként vetült egyébként a marokkói biztonsági erők november elején tanúsított embertelen és brutális akciója, amikor rajtaütöttek egy tiltakozók tízezrei által létrehozott táboron (Gdaium Izik), Nyugat-Szahara fővárosa, el-Aaiún közelében és több tucat embert szó szerint lemészároltak büntetlenül. Ennek ellenére előzetesen a közvetítőcsapat és Ross is egész nagy reményekkel várta a tárgyalásokat, amelyeknek már a kezdetén kiderült, hogy itt sem fog eredmény születni, hiszen mindkét fél keményen ragaszkodott álláspontjához: Marokkó kizárólag egy nagyobb mértékű, ám semmiféle komolyabb önállóságot nem biztosító autonómiát hajlandó biztosítani, a Polisario Front viszont makacsul egy függetlenségről szóló népszavazás kiírását követeli (pedig még az sem biztos, hogy ezzel nyernének a sok betelepített marokkói miatt).

Utóbbi delegáció vezetője, Khatri Adduh szerint Rabat minden javaslatukat arrogáns módon lesöpörte az asztalról és semmiféle ötletet nem hajlandó figyelembe venni saját álláspontján kívül (ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján bőven elhihető), míg a marokkói csapatot vezető külügyminiszter, Taib Fassi Fihri szerint ők rengeteg, megfontolandó javaslattal álltak elő és 2011-re a folyamat felgyorsulását jósolta. Ez azért nem valószínű, de ami tény, hogy az egész találkozónak egyetlen kézzelfogható eredménye lett: január 21-22.-én újra találkozni fognak a felek, ahol mindkét csoport saját álláspontjának átdolgozásával egy újabb megközelítésű ötletet fog előtárni. Hiába volt tehát jelen Ross és szakértői csoportja, hiába volt ott a Polisario legfőbb támogatójának, Algériának és a témában szintén érintett – a területre még a hetvenes években szintén pályázó – Mauritániának képviselője, semmiféle eredmény nem született.

De fog valaha bármiféle is kisülni ezekből a szánalmas tárgyalásokból? Aki az elmúlt években valamennyire követte Nyugat-Szahara hányattatott sorsát, az könnyen beláthatja, hogy a legutóbbi egy tucat találkozó egyikén sem közeledtek egy fikarcnyit sem az álláspontok, és a két fél érdekeit, céljait figyelembe véve nem is várható, hogy fognak. Az egyetlen megoldás egy erős nemzetközi kézben rejlik, az ENSZ-nek (azon belül is akár a BT-nek) kellene feloldani a helyzetet.

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere