Erre a főváros-felfedező, tengerparton pihenő kombinált üdülésre nyújt lehetőséget az Athén közelében található Evia szigete, amelyet mostanában fedeznek fel honfitársaink.

Kréta után ez a második legnagyobb sziget, a magyarok korábban mégsem ismerték · Athén csak egy ugrásnyira van
Evia Kréta után a második legnagyobb görög sziget. A márványbányáiról és halászatáról is ismert sziget hossza közel kétszáz kilométer, az eldugott hegyi falvak és kék tengeröblök egyaránt felfedeznivalót jelentenek a turistáknak. Mostanáig kevés külföldi jutott el ide, többnyire a gazdag athéniak vásároltak itt nyaralót valamelyik faluban. Aki autóval jön, az Magyarországról Szerbia, Bulgária és Görögország szárazföldi szakaszainak érintésével komppal, vagy hídon át teheti meg az 1400 kilométeres távot. Ez húsz óra vezetést igényel, érdemes váltott sofőrökkel haladni, vagy útközben megszállni valahol. Aki repülőgéppel érkezik Athénba, az bérelhet kocsit, taxiba ülhet, de a repülőtérről induló buszjárattal is eljuthat Eviára, a jegy ára néhány euró. Két-három óra a távolság, az egy-két hetes turnusok alatt több alkalommal is el lehet utazni Athénba.

A görög fővárosról számtalan útleírás született már, magyar nyelven annál kevesebb Eviáról. A szigetet a görög szárazföldtől többnyire 10-12 kilométer választja el, s legkeskenyebb részén, az Evriposzi-szorosnál, ahol a régi híd vezet át, csupán hatvanöt méter széles a tengerárok. A régi hídnál (építették 1894-ben) érdemes megállni, mert egy érdekes ősrégi természeti jelenséget lehet megfigyelni, aminek az okát az ókor óta kutatják, de általánosan elfogadott magyarázat a mai napig nincs. A tenger állandó, irányát naponta többször változtató áramlásban van, mintha oda-vissza ömlő folyóvíz volna. Időközönként egyszerűen leáll a sodrás, és hirtelen irányt változtat. A népi hagyomány szerint Arisztotelész, miután hiába igyekezett a rejtélyt megfejteni, a vízbe vetette magát és belefulladt.
Evia településeit járva megállapítom, hogy a közutak szélén sok kis vendéglő van, legtöbbjében finom házi ételekkel, ahol a tulajdonosok főznek. Csalni nemigen tudnak, hisz idegen turisták alig vannak még itt, a hétvégi forgalom a vidéki házaikba siető görögökből áll, azoknak pedig igazán jót kell főzni. A legtöbb vendéglő specialitása a „tirokulura”, azaz a tepsiben kisütött juhtúrós pite, nagyon finom, ajánlom.

A kanyaroktól elszédült utas megérkezik például Prokopiba. Ez a hely arról nevezetes, hogy itt van az orosz alapítású Szent János-templom. A falucskát a kis-ázsiai katasztrófa után létesítették az Oroszországból elmenekült görögök, és a fekete-tengeri Prokopi település neve után kapta elnevezését. A szent is odavalósi, bebalzsamozott földi maradványai a templomban láthatók. Az a hír járja, hogy csodákat tesz. Az üvegkoporsó mellett ma már ezernyi aranyból készült mütyürke lóg, hálás hivők ajándékai, akiknek az imádsága meghallgatásra talált.
Érdemes elutazni Limnibe, Evia egyik legnagyobb településére, amely voltaképp egy roppant festői kisváros, fehér házacskákkal, szűk sikátorokkal és nagy nyári forgalommal. A part mentén sok a halásztaverna, mindenféle jellegzetes, hagyományos nyári görög ételt kínálva: apróhalakat, polipokat és más csemegéket. Rántott húst ne kérjünk itt, sem görög gyümölcslevest, mert az csak más országokban kitalált fantázianév – a görögök nem ismernek ilyet. Kárpótlásul megcsodálhatjuk azt is, hogyan „pofozzák” az aszfalton puhára a frissen kifogott polipot.
Halkidán az utazó találhat némi látogatásra érdemes dolgot, ezek közül a dzsámi, a gótikus stílusban átalakított Ajia Paraszkevi templom, az Evaggelismos templom, a velencei kormányzópalota és a török vízvezeték emelhető ki. Az ókori nagyhatalmú városból eddig nem sokat sikerült feltárni. Érdemes meglátogatni a múzeumot, amelynek szobrászati gyűjteményében többek között kiemelkedő ókori alkotások találhatók.

Eretria tengerparti sétányán kitűnő éttermek sorakoznak. A közeli Lefkandiban állnak az antik Xeropolisz maradványai, leletei az 1960-ban épített Eretriai múzeumban láthatók. Az archeológiai múzeumban más kutatások, ásatások leletei: vázák, bronzüstök, szobrok és kerámiák is megtalálhatók.
Heródes a fürdőterápiát ajánlotta, míg Hippokratész a meleg és hideg vizes fürdő hatásait tanulmányozta az emberekre, rendszerezvén és megállapítván azokat a betegségeket, amelyeket a fürdőterápiával kezelni lehet. Az egyik leglátogatottabb görög gyógyfürdőváros, Edipszó az eviai öböl északi részének egy beugrójában fekszik, a pineával borított Telethrio hegység mellett. Az edipszói források a sóstermál források közé tartoznak, a belőlük feltörő víz nátrium-kloroxidot, szénsavat, szénsót, vasvegyületeket és kevés kénhidrogént tartalmaz. Reumás megbetegedéseket, neuralgikus bajokat, ízületi megbetegedéseket, sérülés utáni gyulladásos megbetegedéseket és más egészségügyi problémákat kezelnek itt sikeresen fürdőterápiával. A római időkben a fürdőt Silla látogatta, aki a köszvénytől szenvedett. A mai napig látható a barlang, ahol fürdött. Rajta kívül Hadriánusz császár, Marcus Aurelius, Septimius Sevirus, Nagy Sándor, Theodosios és még sokan mások tisztelték meg jelenlétükkel Edipszó városát. A forrásokat végig kihasználták a bizánci korszakban is. A frank uralom alatt Edipszót többször viking-, majd később török támadás érte. 1814-ben a törökök a földig rombolták.
A Therme Szilla hotellel elbüszkélkednek minden idelátogatónak, ugyanis a luxus megtestesítője, a fényűzés és ragyogás minden pompájával rendelkezik.

A felújított újklasszicista épület olyan hírességeket látott vendégül, mint Omar Shariff, Churchill, Greta Garbo, és természetesen az Onaszsziszokat is.
Észak-Evia egyik legszebb tengerpartja Vaszilika faluhoz tartozik. Több kilométer hosszan elterülő, Pszaropulinak nevezett partját az Égei-tenger égszínkék vize mossa. A falucska gyógyszerésze boldogan mondja csapatunknak a tavernában: „magyar barátaim vagytok.” Kiderül, hogy a fiatalember Budapesten végezte a gyógyszerész szakot…

mno.hu, Varga Attila