Még ha egy nyilvánvaló nemzetközi propagandaműveletről is van szó – megmutatni, hogy ez alkalommal Németország a „jó” oldalon áll –, a döntés meglepő és veszélyes is egyben.

Alig öt éve jelent meg ugyanis Thilo Sarazzin közgazdász, szociáldemokrata politikus botránykönyve a muszlim bevándorlásról Németország felszámolja önmagát címmel, amely időközben több mint kétmillió példányban kelt el, eklatánsan tükrözve egyre több német bevándorlással kapcsolatos aggályait. Akkoriban a kölni megamecset építése is heves vitát és még hevesebb ellenkezést váltott ki a német közvéleményben. Tavaly óta pedig a Pegida (Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen) mozgalom tiltakozó felvonulásai jelzik, hogy a németek egy része kezd ébredezni a hetven éve tartó letargiából.

Merkel azonban figyelmen kívül hagyja mindezt, és megteheti pusztán azért, mert Németország nem demokrácia. A németek bevándorlással kapcsolatos aggodalmai ellenére ugyanis egyetlen párt sem képes kritikus álláspontot megfogalmazni a témában. Ez a lehetőség a rendszerkompatibilis nagy váltópártok részéről persze fel sem merül, elvégre lételemük a konformizmus, de a parlamenten kívüli kis formációk sem merik feszegetni a kérdést, mert azonnal és automatikusan rájuk sütnék a „szélsőjobboldali”, sőt a „náci” stigmát, márpedig a reductio ad hitlerumnál manapság nincs súlyosabb „erkölcsbunkó” Németországban. A kockázat annál is nagyobb a Pegidához hasonló alternatív politikai mozgalmak számára, mert a kormányzat egy félelmetes politikai rendőrséget használ a kordában tartásukra az Alkotmányvédelmi Szövetségi Hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz, BfV) cégére alatt, amely tömegesen alkalmazza a beszivárgást és a provokációt.

Hogyan lehet fejlődni, ha állandóan azzal kell foglalkozni, hogy lehetőség szerint megkülönböztessék a jóhiszemű aktivistát a beépített provokatőrtől? 2001-ben a kormányzat, a Bundestag és a Bundesrat megpróbálta elérni a nacionalista NPD betiltását, a karlsruhei szövetségi törvényszék azonban nem volt hajlandó törvényesíteni a miniszterek és képviselők partizánakcióját, mert az NPD felforgató jellegét igazolni hivatott akta terhelő bizonyítékait a rendőrség beépített ügynökei szolgáltatták. Az efféle Stasi-módszerek azonban nagyon megnehezítik a politikailag akár legkisebb mértékben is inkorrekt fellépéseket. Nem beszélve a német propaganda-apparátusról, amely elképesztő média-tamtamozással készíti elő a terepet az új honfoglalók számára. Az állomásokon és utak mentén a fogadásukra szervezett „spontán” díszsorfalat látva óhatatlanul is Merkel ifjúkommunista agitpropos múltjára asszociálhatunk. Elvileg a demokrácia pluralizmust, szólásszabadságot, valódi népképviseletet és a disszidens mozgalmak zaklatására szolgáló politikai rendőrség hiányát jelenti. Manapság Németország e demokráciadefiníció egyetlen elemét sem teljesíti.

Megszállottan meakulpázik viszont a náci múltja miatt, és talán még egyetlen vezetője sem tette ezt olyan intenzitással, mint Merkel, nyilvánvalóan attól az őrült személyes ambíciójától ösztökélve, hogy „Angéla anyaként” vonuljon be a történelembe. Kalkuttai példaképe nyomán ő is az „ökumenikus szeretet” szirénhangjaira hallgat, amikor nagyra nyitja Németország és Európa kapuit egy példátlan etnikai-vallási invázió előtt. Delíriumában csak azt felejti el, hogy ezt az inváziót a szalafista iszlám provokálja ki, amelynek célja földrészünk meghódítása. Tettével etnocídiumot követ el a német nép ellen (nem azt írom, hogy a „népe” ellen, mert ez nem fedné a valóságot), amelyet egy másikkal akar helyettesíteni. A németek többsége pedig, akiket lobotomizált a 70 éve tartó nácitlanítás (Entnazifizierung) és az amerikai típusú agymosás, aktívan részt vesz a saját megsemmisítésében, bégető birkanyájként tűrve az arab-afrikai hiénafalka beözönlését, sőt egyenesen tapsolva hozzá.

Beteges nagyravágyásától elvakítva Merkel elfelejti, hogy Németország Európa része, és hogy a tettei drámai következménnyel járnak a többi európaira nézve is. Elfelejti, hogy a schengeni határoknak köszönhetően az új honfoglalók milliói szabadon cirkulálhatnak a kontinens országai között. Elfelejti, hogy a gazdasági „menekültekkel” együtt Allah dzsihadistái is behatolnak Európába, azzal a nem is titkolt céllal, hogy meghódítsák. Következésképpen egy egész földrészt taszít a kollektív öngyilkosságba, pusztán azért, hogy szentként tetszeleghessen, miközben a modern demokráciák jól bevált diverzáns akcióját alkalmazva „jobboldali terrorizmussal” riogat. (Flüchtlinge: Merkel warnt vor Rechtsterrorismus, zeit.de, 2015. szeptember 5.) Éppen akkor, amikor az iszlamista terrorveszély talán még sohasem volt ennyire fenyegető, mint manapság. Ha ez nem a képmutatás vagy a paranoia netovábbja, akkor nem tudom mi az. Miután ugyanő már 2010-ben kijelentette, hogy a „multikulti krédó teljesen megbukott”, és bevallotta, hogy Németországnak „nincs szüksége bevándorlásra, amely megterheli a szociális rendszerét”.

Jellemző módon ez ügyben maga mögött tudhatja az egész politikai osztály és a polkor médiaértelmiség támogatását, Sigmar Gabriel szociáldemokrata alkancellártól kezdve ultrakonzervatív pártbéli riválisán, Wolfgang Schäublén keresztül Jürgen Habermas filozófusig. A frankfurti iskola túlélőjeként ez utóbbi „alapjognak” nyilvánítja a menedékjogot, amelyet „az egész népnek tiszteletben kell tartania”, és jaj az ellenkezőknek. Szerencsére „az elszánt politikai elit hosszú távon” a jó táborába „vezetheti a közvéleményt és a civil társadalmat”. Persze „a népesség lustasága, egoizmusa és szűklátókörűsége” akadályt jelenhet, a jognak azonban mindenáron érvényt kell szerezni. (Repenser la crise des réfugiés, Le Monde, 2015. szeptember 10.) Ez a jogi totalitarizmus iskolapéldája, amely tökéletesen illusztrálja, hogy – Slobodan Despot szavaival élve – „az európaiak, akikkel zokszó nélkül le akarják nyeletni a történelem egyik legkolosszálisabb népvándorlását, nem állampolgárok, akiket meg akarnak győzni, hanem Pavlov kutyái, akiket igyekeznek idomítani”. Mutti Merkel főidomárral az élen.

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!