{...}a lényegében egységes blokknak tekinthető USraeli-angolszász kondomíniumnak (USA, Izrael, Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) pedig még nagyobb a túlsúlya.

Annak érdekében, hogy az egész Földet alávesse ultraliberális gazdasági látomásának, és hogy megszerezze az uralmához szükséges természeti kincseket, megfélemlítéshez (preventív háborúk, emberrablások, deportálások, kínzótáborok, célzott likvidálások), félelemkeltéshez (a terrorizmus instrumentalizálása a saját népesség körében) és fenyegetéshez (gazdasági retorziók, agresszív háborúk, államcsínyek a renitens rezsimek ellen) folyamodik.

Az amerikai imperializmus nyíltan felvállalja hegemón törekvéseit ideológiai téren bármely, az USA egyeduralmát fenyegető hatalom felemelkedésének megakadályozását hirdető neokon agytrösztjein és sajtóorgánumain keresztül; katonai téren a Teljes Spektrumú Uralom (Full Spectrum Dominance) névvel illetett katonai doktrínájának megvalósításával; gazdasági-pénzügyi téren – egyebek mellett – a dollár nemzetközi árucserében betöltött vezető pozíciójának fenntartásával; kulturális téren a nyugati elitek amerikai kormányzati intézmények, magánalapítványok és CIA-fedőszervek (USAID, NED, CIPE stb.) révén történő korrumpálásával.

Az atlantizmus teljes mértékben közreműködik az USA túlméretezett egója nevében elkövetett háborús és emberiségellenes bűncselekményekben, akár közvetlenül (NATO), akár igazolva, sőt „humanitárius misszióknak” állítva be azokat a nemzetközi közvélemény előtt. Az olaszországi „ólomévek” merényleteitől az afganisztáni konfliktusig, a koszovói háborútól a Líbia elleni agresszióig, Szíria destabilizálásától az Irán elleni háborús fenyegetésig céljai eléréséhez az atlantizmus gyakran alkalmazza a terrorizmus módszerét.

Ma már nyílt titok, hogy a hidegháborús Európában nem habozott úgynevezett hamis zászlós (false flag) merényleteket végrehajtani, például Olaszországban a haladó (vagyis adott esetben a NATO-ellenes) erők választási győzelmének megakadályozására hivatott „feszültségstratégia” keretében, majd média-metasztázisai segítségével szélsőséges csoportokat vádolva meg az elkövetésükkel.

Általánosságban is a terrorizmus vált a nyugati demokráciák és különösen az USA katonai doktrínájának központi elemévé (Shock and Awe) a NATO-val, mint gyakorlati kivitelezővel. Jól látható módon az atlantizmus engedelmesen átvette az amerikai imperializmus összes koncepcióját (terrorizmus elleni háború, civilizációk összecsapása) és stratégiáját (az iszlamista terrorizmus instrumentalizálása).

A New Yorkot és Washingtont sújtó 2001. szeptemberi (valószínűleg hamis zászlós) diverzánsakció óta Európa a saját földjén sem volt képes megvédeni az emberi jogokat, és a „terrorizmus elleni háború” cégére alatt cinkosságot vállalt a nemzetközi jog súlyos megsértésében. Európai területen európai és külföldi állampolgárokat raboltak el és hurcoltak – többek között romániai – titkos CIA-börtönökbe az amerikai titkosszolgálatok (extraordinary renditions). Mindezt a demokratikus csalhatatlanság dogmájára hivatkozva, amely szerint a nyugatiak nem cselekedhetnek rosszat, és nem követhetnek el emberiségellenes bűnöket, mert úgymond demokratikus és nyílt társadalmakat képviselnek. Ezen az alapon aztán jogot vindikálnak maguknak arra, hogy gazdasági célpontokat bombázzanak, civileket gyilkoljanak és renitens rezsimeket destabilizáljanak világszerte.

Az atlantisták katonailag, gazdaságilag, diplomáciailag és médiailag közreműködtek az Egyesült Államok valamennyi emberellenes hadműveletében: csak a legutóbbi példáknál maradva megemlíthető a guantanamói kínzótábor, az iraki Abu Ghraib börtön, a pilótanélküli robotrepülőgépekkel végrehajtott orvgyilkosságok, az afganisztáni légicsapások „járulékos veszteségei” stb.

Ha az atlantizmus fegyveres karja a NATO, akkor gazdasági karját az IMF képezi, amelyet az USA és nyugati vazallusai mozgatnak azzal a céllal, hogy a fejlődő országokat a Nyugat függőségében tartsák, főleg az alábbi módszerekkel: az államok és népek eladósítása, gazdaságaik és állami monopóliumaik privatizálása a nemzetközi multik javára, belső piacaik megnyitása a szabad kereskedelem és a globális konkurencia előtt. Az atlantizmus szánt szándékkal tömeges gazdasági bűncselekményeket követ el egy belterjes globalista kaszt hasznára, ezzel bizonyítva csatlakozását a vezető világhatalom által prédikált ultraliberalizmus elveihez, amelyek az emberi értékeket alárendelik a piaci fundamentalizmusnak.

Az atlantizmus közvetlenül és mélységében támadja az európai népek demokratikus alapjait, elvárva tőlük, hogy vakon kövessenek egy rejtőzködő (mert szégyenletes) ideológiát, amely megfosztja őket szuverenitásuktól és döntési szabadságuktól.

Maga az európai építkezés folyamata is mindenekelőtt egy atlantista terv. Más módon is meg lehetett volna valósítani Európa egységét, az atlantizmus azonban az európai gyöngeséget választotta, hogy ne kontrázza az Egyesült Államok hegemón törekvéseit. Az európai atlantizmus fokozatosan szétporlasztja azokat a szuverenitási tengelyeket, amelyekkel a nemzetállamok rendelkeztek, így a választási szuverenitást – az EU legfőbb szervét, a Bizottságot nem választják; a népszavazásokon elutasított szerződéseket különböző jogi trükkökkel hatályosítják; a részvételi demokrácia érvényesülését szisztematikusan szűkítik a képviseleti demokrácia javára; a monetáris szuverenitást – a népektől és választott képviselőiktől független Európai Központi Bank közvetlenül nem ad kölcsönt a tagállamoknak; a költségvetési szuverenitást – egy kinevezett technokraták alkotta szerv ellenőrzi a nemzeti költségvetéseket; a katonai szuverenitást – az EU összes tagállamát bekényszerítették a NATO-ba.

Mindennek eredményeként ma az USA totális ellenőrzést gyakorol az EU fölött, amelyhez a kollaboránsai által kiötlött atlantizmus mint totalitárius ideológia szolgáltat elméleti alapot.

Gazdag István - demokrata.hu