Ez azt jelenti, hogy az USA nagyon-nagyon messze van a gazdasági felhevüléstől, amelytől annyira tartott Janet Yellen, a Fed fejese, hogy ujjával a ravaszon készen állt a kamatlábak emelésére.

„A Kereskedelmi Minisztérium első becslése szerint az Egyesült Államok gazdasági növekedése keményen visszaesett az első negyedévben a tél, az erős dollár és az energiaárak esése következtében. Az amerikai GDP csak 0,2 százalékkal nőtt az első negyedévben az évre kivetített mértékben, szemben 2014 negyedik negyedévének 2,2 százalékos növekedésével.” Ehhez nincs mit hozzátenni, talán csak annyit, hogy szórakoztató látni, amikor az elemzők elemzik, hogy télen hideg van, nyáron viszont meleg, és hogy nyáron több fagyit adnak el, mint télen, télen pedig több levest, mint nyáron, és hogy mindez a meteorológia miatt van.

Röviden, az efféle elemzés tudatja velünk, hogy a víz nedves, a tűz forró, de ezt olyan komolyan teszi, hogy végül még azt is elhisszük, hogy ha nem mondták volna, akkor magunktól eszünkbe sem jutott volna. És természetesen az elemzők meglepődtek, mint mindig, ami egyszerre fárasztó, siralmas és szórakoztató.

„Ez a szám jóval elmaradt az elemzők várakozásaitól, akik kisebb lassulásra számítottak, egyszázalékos növekedéssel.” Hát igen, a „zelemzők”, a „zelvárások”. Egy kész költemény. Emlékeztetőül, az amerikai növekedésnek zseniálisnak kellett volna lennie! Az olajár csökkenésével, amely visszaadta az amerikaiak vásárlóerejét, a fellendüléssel Európában, a kínai növekedéssel stb., stb., alaposan neki kellett volna lendülnie. Kivéve, hogy Amerikában már nincsenek munkanélküliek, de nincsenek fizetőképes fogyasztók sem, a munkanélküliek hivatalosan nincsenek munka nélkül, hanem eltűnnek egy statisztikai fekete lyukban, és nincs több növekedés.

Gyakorlatilag minden jelzőszám rossz: a befektetések csökkentek, a háztartások fogyasztása csökkent, az amerikai export csökkent. Amikor egyébként közelebbről megnézzük az amerikai GDP számait, rájöhetünk, hogy a tartalékkészletek nélkül 2,1 százalékos csökkenést mutat. Röviden, minden rossz, és még egyszer: nincs erős, autonóm, egészséges és tartós növekedési dinamika az Egyesült Államokban. Nincs fellendülés.

Viszont a nulla vagy negatív kamatlábak alapján mindenhol buborékok (ingatlanbuborék, tőzsdebuborék, adósságbuborék, palagázbuborék, diákhitel-buborék, kötvénybuborék stb.) képződnek anélkül, hogy a várt növekedés csökkenthetné a nem várt durranások pusztító hatásait. Végül hirtelen elkezdik megmagyarázni, hogy a Fed nem kockáztathatja meg a kamatlábak felemelését olyan gyorsan, mint előre látható volt. Meglepő, nem? Egy stagnáló és túladósodott világgazdasági környezetben lehetetlen ugyanis kamatot emelni egy kataklizmaszerű összeomlás összes feltételének a megteremtése nélkül.

Az objektív makrogazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulása mellett valószínűleg az sem tett jót az amerikai gazdaság „egójának”, hogy az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) képében egy új konkurens szereplő tűnt fel a nemzetközi színtéren. Lawrence Summers amerikai expénzügyminiszter szerint ugyanis ez a kínai projekt gyöngíteni fogja a legfőbb amerikai fegyvert, a dollárt, megfosztva világpénz státuszától. Az amerikai vezető réteg egyre inkább tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államok elveszíti globális vezető szerepét, írja a Deutsche Wirtschafts Nachrichten német gazdasági napilap (Amerikas Elite sieht das Ende der Weltmacht-Rolle der USA gekommen, 2015. április 8.).

Lawrence Summers úgy véli, Amerika globális dominanciája a végéhez közeledik, és bizonyítékként megemlíti, hogy Washington hiába próbálta eltántorítani szövetségeseit az AIIB-hez való csatlakozástól. Az USA ázsiai barátainak „nagy menekülése” az „amerikai világ” összeomlását jelképezi. Többek között Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztrália, Dél-Korea és Izrael is úgy döntött, hogy csatlakozik a Kína kezdeményezésére és patronálásával létrehozott új pénzügyi struktúrához. Ez az esemény fordulatot jelent az amerikai geopolitikai ambíciók számára, és arra készteti Washingtont, hogy felülvizsgálja a világban játszott szerepét. „Kína gazdasági növekedése és az a tény, hogy immár a feltörekvő gazdaságok szolgáltatják a világ ipari termelésének felét, megannyi olyan tényező, amely egy új globális gazdasági architektúrát igényel”, állítja Summers, és arra biztatja az USA-t, hogy hagyjon fel „hegemonikus törekvéseivel”. Szerinte Amerikának csak azokra a problémákra kellene koncentrálnia, amelyek valóban érintik nemzeti érdekeit. Amikor Washington igyekszik ráerőltetni politikáját más országokra, ezeknek minden okuk megvan rá, hogy felháborodjanak, vélekedik a volt pénzügyminiszter, és bírálja az amerikai intézményeket, nevezetesen a pénzügyi szabályozó szerveket, a hitelminősítő ügynökségeket és főleg a bíróságokat. Ahányszor csak Washington megpróbálja előmozdítani az érdekeit, ez mindig egy csomó jogi problémát okoz, állítja Summers, aki szerint a világban zajló „devizák háborúja” is fenyegetést jelent az Egyesült Államokra nézve. „A dollár nem fogja tudni megőrizni világpénz-státuszát, ha továbbra is agresszív módon használja egoista érdekei védelmében.”

A kegyelemdöfést az erőltetett menetben zajló „dollártalanítás” fogja megadni az USA-nak. Tavaly óta a kínai jegybank számos megállapodást kötött (Svájccal, az Egyesült Királysággal, Oroszországgal, Iránnal stb.) a dollár monetáris vezető szerepének felszámolására, és ez a folyamat elkerülhetetlenül az Egyesült Államok totális csődjéhez vezet, mivel többé már nem fog rendelkezésre állni egykor mindenható valutája, hogy tüneti kezelést nyújtson fatális szervi bajaira. A szemfényvesztéseknek az a sajátosságuk, hogy nem működnek a végtelenségig. Az USA sem lesz kivétel a szabály alól.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>