{...} kizárólag afrikaiak ellen indított eljárást, mintha Afrika lenne az egyedüli kontinens, amely atrocitásokat követ el.

Az Afrikai Unió, amely többször is éles szavakkal ítélte el az NBB rasszista gyakorlatát, október 11-12-én rendkívüli csúcstalálkozót hívott össze Addisz-Abebába, hogy megtárgyalja az összes afrikai ország kollektív kilépését az NBB-ből.

Eddig hét ország került fel a fekete földrészről a hágai székhelyű bíróság „feketelistájára”: Uganda az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) nevű keresztény fun­damentalista milícia teljes vezérkarával, köztük vezérük, Joseph Kony; a Kongói Demokratikus Köztársaság öt fővel, köztük Thomas Lubanga ellenzéki hadúr (az egyedüli, akinek az ügyében már ítélet született); a Közép-afrikai Köztársaság Ange-Félix Patassé egykori elnök kongói szövetségesével, Jean-Pierre Bemba sze­ná­torral, az ország egyik leggazdagabb emberével; Szudán a dárfúri konfliktusban játszott szerepéért Omar el-Basir jelenlegi elnökkel; Kenya a 2008-as választásokat követő véres zavargások miatt Uhuru Kenyatta elnökkel és William Ruto alelnökkel; Líbia a néhai Moammer Kadhafival, fiával, Szaif al-Iszlámmal és sógorával, Abdallah Szenusszival.

Függetlenül attól, hogy az előbbiek bűnösek vagy ártatlanok a nekik felrótt cselekmények – köztük gyermekkatonák feltételezett vagy tényleges elrablása, tömegmészárlások, háborús és emberiesség elleni bűntettek – elkövetésében, kétségtelenül szembeötlik, hogy az NBB látóterébe még csak véletlenül sem kerültek nyugati (amerikai, európai, izraeli) gyanúsítottak, holott például George W. Bush és Tony Blair 2003-ban hamis ürügyekkel támadta meg és rohanta le Irakot. Az amerikai elnök és a brit miniszterelnök ugyanis azt állította, hogy a Bász-rezsim tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, állításukról azonban gyorsan kiderült, hogy puszta hazugság volt. A YouGov tavaly márciusi felmérése szerint a britek 22 százaléka úgy véli, hogy Blairt bíróság elé kell állítani háborús bűnösként, 53 százalékuk pedig hibának minősítette Irak invázióját.

Ennek ellenére ma, egy évtizeddel a NATO-agresszió után sem Busht, sem Blairt nem fenyegeti az NBB, noha az iraki háború legalább egymillió polgári áldozatot követelt a brit ORB (Opinion Research Business) jelentése szerint. Más országok úgy vélik, hogy Barack Obama, David Cameron, Nicolas Sarkozy és Ban Ki-mun ellen is eljárást kellene indítani a civilek tízezreinek életét követelő líbiai konfliktus kirobbantása miatt. Ugyancsak kérdéseket vet fel az afgán áldozataikra vizelő amerikai katonák büntetlensége is, pedig az emberi méltóság sérelmére elkövetett magatartásukat a háborús bűncselekmények közé sorolja az NBB. De nem indítottak vizsgálatot Hágában azon izraeli személyiségek ellen sem, akiket pedig nyíltan azzal vádolnak emberi jogvédő szervezetek – egyebek mellett a Gold­stone-jelentés alapján –, hogy háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el a Gázai-bantusztánban a 2008-as „Öntött ólom” hadművelet során azzal, hogy polgári célpontokat bombáztak és civileket emberpajzsként használtak.

Más kérdés, hogy – nyilván nagyon is tisztában lévén az elsődleges érintettségükkel – a világ jelenlegi két fő haramiaállama, az Egyesült Államok és Izrael nem csatlakozott a Római Statútum rendszeréhez, így tehát ők mint a jelenlegi világrend első számú háborús uszítói és agresszorai „joggal” vonhatják ki magukat az NBB joghatósága alól (egyébként legfőbb riválisaik, Kína, Oroszország és India társaságában). Ezek után teljes joggal mondhatják az afrikaiak, hogy ez a világ láthatóan különböző emberkategóriákra oszlik, egyesek ugyanis a nemzetközi jogot mások elítélésére használják fel, miközben önmagukat eleve kivonják az általuk mindenki másra nézve kötelezőnek nyilvánított szabályok általános érvénye alól. Hága valójában a nemzetközi igazságszolgáltatás paródiáját nyújtja. Nem csoda, hogy az afrikaiak neheztelnek is miatta.

Ugyanakkor az Amnesty International nemrég nyilvánosságra hozott jelentése lesújtó képet fest az amerikai drónok (pilóta nélküli robotrepülőgépek) által Pakisztánban elkövetett emberölésekről. A jelentés szerint a drónokkal történő célzott likvidálások politikája nemcsak a nemzetközi jog szándékos és durva megsértését jelenti, hanem ráadásul teljesen átláthatatlan és technikailag is tökéletlen. Ennek következtében legalább kilenc esetben nem a kiszemelt „terroristák”, hanem polgári személyek estek a támadás áldozatául: egy 18 fős munkáscsoport, egy 14 éves gyermek, egy 68 éves nagymama…

Éppen ezért az Amnesty International számára egyértelmű, hogy ezekkel a dróntámadásokkal az USA bűncselekményt követ el. Ahogyan Aymeric Elluin, a szervezet Fegyverzet és Büntetlenség kampányának felelőse fogalmazott (TV5 Monde, 2013. október 22.): „Az Egyesült Államok nagyon tehetséges a nemzetközi jog szabályainak saját előnyére történő alakításában, pedig a nemzetközi jog nagyon világos: civileket nem lehet célba venni. Csak közvetlen életveszélyes fenyegetés esetén szabad emberöléssel reagálni. Egy 68 éves személy, akinek a testét darabokra szakította két Hellfire-rakéta, mennyiben jelenthet fenyegetést az amerikai állampolgárok számára? Törvényesen mi igazolja ezt a fajta támadást?” A műsorvezető kérdése: „Az Egyesült Államok tehát haramiaállammá vált?” Aymeric Elluin válasza: „Igen, ezt lehet mondani: az USA szétbontja és újraköti a nemzetközi jogot, a humanitárius nemzetközi jog alapját. (Számára) a világ egy óriási videójátékra hasonlít, egy kis amerikai embercsoporttal, amely halállistákat (kill list) készít, mert halványan felismerni vélt egy ruházatot, amelyet talán egy terrorista visel. Ez a »sanctuary strike« elmélete: puszta gyanú alapján likvidálnak embereket. Milyen jogon követ el az Egyesült Államok bűncselekményeket?”

Egyre több afrikai állam is ezt kérdezi. De sajnos, csak ők. Legalábbis egyelőre.

Gazdag István - demokrata.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>