Ma 2019 március 19. József, Bánk napja van. Holnap Klaudia napja lesz.
Antidogma - A Macron-féle „tömegterror”

Antidogma - A Macron-féle „tömegterror”

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
11 halott, 1800 sebesült, köztük legalább 90 nagyon súlyos...

Tíz hét. Ennyi idő kellett hozzá, hogy a franciaországi események végre elérjék az emberi jogokban illetékes európai csinovnyika ingerküszöbét. Ez alatt az idő alatt (november közepétől január végéig) a Macron-féle fináncdiktatúra féktelen terrorjának mérlege: 11 halott, 1800 sebesült, köztük legalább 90 nagyon súlyos, egy tucatnál is több rendőri lövedékkel kilőtt szem, 4 rendőri gránáttól letépett kéz, legalább 5500 letartóztatás, csaknem ezer elfogatási parancs, több mint 300 bebörtönzés, folyamatban lévő bűnügyi eljárások ezrei. Miután a rendőri egyenruhába bújtatott szadista pszichopaták rendfenntartásnak álcázott sorozatos ámokfutásáról készült sokkoló felvételek − nem annyira a fősodratú médiának, mint inkább az internetes közösségi hálózatoknak és alternatív hírportáloknak köszönhetően − bejárták az egész világot, megszólalásra és a francia kormány elítélésére késztetve (többek között) Trumpot, Erdogant és Salvinit, sőt az iráni és az észak-koreai vezetést is, végül az Európa Tanács emberi jogi komisszárja is felébredt Csipkerózsika-álmából.

Így aztán január 29-én kénytelen-kelletlen kiadott egy tessék-lássék közleményt, amelyben nyugtalanságának ad hangot a „franciaországi feszültség jelenlegi magas szintje” miatt, úgy vélve, hogy „sürgős (lenne) lecsillapítani a helyzetet” (sic!). A lehető legenyhébb hangnemben megfogalmazott kommünikéje szerint a bosnyák Dunja Mijatovicot,  az Európai Tanács emberi jogi biztosát nyugtalanítja a tüntetések során úgymond „védelmi lövedékekkel” (értsd: golflabda nagyságú gumilövedékekkel) megsebesített, egyes esetekben „nagyon súlyosan megsebesített személyek nagy száma”, nemkülönben „a tüntetéseken való részvételt adminisztratív döntéssel előzetesen megtiltó törvényjavaslat” (ezt a rezsim mameluk parlamentje éppen most készül elfogadni bármiféle népi elégedetlenség csírájában való elfojtására), amely „vétségnek nyilvánítja a tüntetéseken részben vagy teljesen eltakart arccal történő részvételt”. Mivel az ilyen intézkedések szerinte „gátolják a gyülekezési szabadságot”, felszólítja a kormányt és a törvényhozást, hogy „tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat”.

Jellemző módon a Mijatovic által kifogásolt új francia szabályozás még annál is „keményebb, mint amelyet Putyin rezsimje használ a politikai ellenzék elnyomására”, írja nyilván saját tapasztalati alapján egy orosz ellenzéki újságíró. (Macron’s Yellow Vest Response Makes Putin Look Soft, bloomberg.com, 2019. január 9.) Ugyanezt a véleményt visszhangozza egy Párizsban élő brit történész és egyetemi tanár is, aki szerint „a francia kormány eltúlozza a sárga mellényes fenyegetést a politikai elnyomás igazolására”, miközben „ilyen méretű preventív rendőri akcióra sohasem volt példa a no-go zónákban, amelyekben virágzik a bűnözés és a radikális iszlám”, és „egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a külvárosi »fiatalokat« (amely egy eufemisztikus kifejezés) olyan típusú ellenőrzésnek vetnék alá, mint amelyeket Párizs elegáns negyedeiben művelnek. Mindenki tudja ugyanis, hogy százával létezhetnek ilyen törvényen kívüli zónák egész Franciaországban, ahová a rendőröknek megtiltják a belépést a feletteseik, attól félve, hogy kiprovokálják a helyiek erőszakos reagálását, akik ezeket a területeket tulajdonképpen kisajátították maguknak. Egyszerűen fogalmazva, Franciaország erős a gyöngékkel és gyönge az erősekkel. Egy ilyen rezsim csak azt a megvetést érdemli, amelyben a sárga mellényesek részesítik.” (France’s govt exaggerates Yellow Vest threat to justify measures of political repression, rt.com, 2019. január 10.)

A francia helyzet karikaturisztikus: az abszolút monarchia országa mára az abszolút demokratúra országává vált, ahol kormányzati nyomásra több Facebook-oldalt cenzúráztak (többnyire „gyűlöletbeszéd” miatt), mint a világ összes többi országában együttvéve; ahol százak sínylődnek börtönben gondolatvétség miatt, és nyoma sem maradt a szólásszabadságnak; ahol a hatalmat kisajátító, politikailag csereszabatos kozmopolita elit előre megfontolt szándékkal, folytatólagosan és különös kegyetlenséggel brutalizálja karhatalmista droidjaival a sárga mellényes éhséglázadásban részt vevő franciákat, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket egyaránt. Macronnak rinocé­rosz­bőr van az arcán, amikor ezek után Maduróra mutogat, és Twitter-bejegyzésben üdvözöli „a szabadságukért menetelő venezuelaiak százezreinek bátorságát”. Ez már tényleg az arcátlanság netovábbja!

Legszebb az egészben, hogy gazdasági és társadalmi szerkezetét tekintve, Franciaország egyre inkább Nyugat-Európa Venezuelájává válik. Lakosságán belül ugyanis az utóbbi 40 évben legalább 20-25 százalékra nőtt a nagyrészt improduktív néger-arab népesség aránya. Ennek következtében ugyanezen időszak alatt GDP-arányos államadósságának szintje 20 százalékról 100 százalékra emelkedett. A világ népességének kevesebb mint egy százalékával és a világ GDP-jének alig 3 százalékával az egész Földön szociális segélyre költött összeg 15 százalékát adja! 1980 óta a lakossága csak 25 százalékkal, a bürokratáinak és funkcionáriusainak száma viszont csaknem 50 százalékkal nőtt, közkiadásai 2017-ben elérték a GDP-je 57 százalékát (Németország esetében ugyanez a mutató 44 százalék), állami költségvetése pedig 2017-ben 68 milliárd eurós hiányt mutatott (Németországé 38 milliárdos többletet).

A népességcserés gyarmatosítás többé-kevésbé egész Nyugat-Európát sújtja, leginkább azonban Franciaországot. Törvényszerű tehát, hogy a franciák lázadtak fel ellene elsőként. Valójában ugyanis a sárga mellényesek mozgalma az őshonosok ösztönös tiltakozása a lecserélésüket célzó globalista-neoliberális törekvéssel szemben, amelyhez a parlamentáris demokrácia szolgáltat keretet a választott „népképviselőik” cinkosságával. Nem csoda, hogy a sárga mellényesek a közvetlen demokrácia hívei, és állampolgári kezdeményezésű népszavazást követelnek, amelytől a globalisták úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, mert Macron szerint ez „megöli a parlamentáris demokráciát”.

Igaza van. Erről van szó. A macroni parlamentáris demokrácia ugyanis nem a DEMOKRÁCIA, hanem a bunkerszindróma klasszikus megnyilvánulása: amikor egy oligarchikus hatalom rádöbben, hogy kisebbségben van… 

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Sport (727) Jobbegyenes (1485) Tereb (125) Életmód (1) Mondom a magamét (3429) Flag gondolja (32) Mozi világ (440) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1300) Kultúra (3) Történelem (3) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (5) Autómánia (61) Gazdaság (603) Irodalmi kávéház (453) Heti lámpás (198) Mozaik (6) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>