Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
eaf7fbcc1c575a626dc716fd660ed704.jpg

Antidogma - NATO: a birodalmi pitbull

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Egyesek naivan azt gondolhatják, hogy a NATO-nak logikusan el kellett volna tűnnie a Varsói Szerződés feloszlásakor. Annak a ténynek azonban, hogy nem ez történt, és hogy éppen ellenkezőleg: egyre agresszívabb szerepet szántak neki (Jugoszlávia megtámadása, túlterjeszkedés a geopolitikai zónáján, közvetlen részvétel a „terrorizmus elleni” háborúban stb.){...}

{...}, inkább arra kellene késztetnie, hogy az 1991 előtti létezése igazolásának érvényét is megkérdőjelezzük.

Valójában ezt a négy évtizedet ritkán vonják kétségbe, mivel a Varsói Szerződés által képviselt fenyegetést nagyon is valóságosnak tekintik. Vajon egy NATO-hoz hasonló katonai szövetség puszta léte nem teszi eleve lehetetlenné egy valóban multilaterális világrend létrehozását az ENSZ égisze alatt? Ténylegesen a NATO létezése már kezdettől fogva aláásta az ilyen világrendet.

Lényeges momentum, amelyről általában megfeledkeznek, hogy a Varsói Szerződést majdnem hat évvel a NATO után hozták létre, 1955. május 14-én, és ez már önmagában is hitelteleníti a szokásos érvet, miszerint a NATO csupán reakció volt a Varsói Szerződés fenyegetésére. Valójában éppen fordított a helyzet: a Szovjetunió és kelet-európai vazallusai alkotta „béketábor” a Varsói Szerződés megalakításával Nyugat-Németország NATO-ba való integrálására és újrafelfegyverzésére válaszolt.

Az Egyesült Nemzetek 1945 novemberében ratifikált alapító okirata pontosan meghatározza a háború elkerüléséhez a tagországokra háruló kötelezettségeket, egyértelműen előírva számukra, hogy egyesítsék erőiket a béke fenntartása érdekében és közösen tegyenek hatékony erőfeszítéseket a békét fenyegető veszélyek megelőzése és elhárítása végett. Az ENSZ célja „…békés eszközökkel rendezni (…) a béke megszegésére alkalmas nemzetközi jellegű nézeteltéréseket vagy helyzeteket…” Akkor tehát mi értelme lehetett egy 12 országot elszigetelő katonai szövetségnek, ha minden ország őszintén elhatározta, hogy egyesítik erőiket a béke fenntartására?

Alig három évvel az ENSZ Alapokmányának az aláírása után a főbb európai gyarmattartó hatalmak (az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Belgium) és Luxemburg megkötik a Brüsszeli paktumot, amely egy évvel később a NATO csírájává fog válni. Az általuk létrehozott katonai szövetség kiürítette az Alapokmányban lefektetett elvek és kötelezettségek értelmét. A támadó fegyverekkel felszerelt országok exkluzív klubjában való önvédelem állítólagos szükségessége azt jelezte, hogy ezek az elvek csupán írott malaszt maradtak számukra.

„Tudják, hogy mi a politikánk alapja? A félelem. A félelem önöktől, a kormányuktól, a politikájuktól.” 1948 szeptemberében Paul-Henri Spaak elmondja híres „cidrizős” beszédét az ENSZ-ben, amelyet lényegében a NATO egy évvel későbbi létrehozását igazoló hitvallásnak tekintenek. A belga diplomácia vezetője valójában a néhány hónappal korábban megkötött Brüsszeli paktumot védelmezte. Felszólalásában Spaak kihagyhatatlanul utalt a „szabad világ” eszményeire, a nyugati és demokratikus civilizáció értékeire – szemben a totalitarizmussal.

Megállapítható, hogy ez a fajta retorika az idők folyamán nem sokat öregedett, csupán a „totalitarizmus” helyébe a „terrorizmus” lépett… 1948-ban az USA volt az egyetlen atomhatalom, amely a Hirosima és Nagaszaki elleni bűncselekményeket – akárcsak korábban Drezda esetében – nem azért követte el, hogy a már kapituláció előtt álló ellenségeire nyomást gyakoroljon, hanem valójában a Szovjetuniót fenyegetve állami terrorizmust gyakorolt, Koreában pedig a japán megszállók helyébe lépett – a koreaiakat sújtó atrocitások tekintetében is. A hollandok igyekeztek vérbe fojtani Indonézia függetlenségi törekvéseit. Alig szabadultak fel a náci megszállás alól, a franciák nyomban a gyarmataikon vettek revánsot a németektől elszenvedett megalázó vereségükért: Indokínában 1946-tól nyolc évig folytatták a „tisztogatást” (mielőtt átadták volna a stafétát az amerikaiaknak), Madagaszkár „pacifikálása” pedig csaknem 90 ezer áldozattal járt 1947-ben.

Ami a belgákat illeti, nekik köszönhetően a kongóiaknak igencsak sajátos elképzeléseik lehettek a „szabad világ” ideáljairól. Arról nem is beszélve, hogy Salazar Portugáliája is tagja lett a „szabad világ uniójának”, nyilván mert osztozott a többiekkel a „félelemben”. „Ennek a rendszernek (a nyugati liberális demokráciának) hatalmas előnyei vannak: elutasítja az erő és az erőszak alkalmazását. Bízik az ember józan eszében és bölcsességében” (további részlet Spaak beszédéből). Nem biztos, hogy a világ maradékának is ilyen rövid a memóriája. A szabadság védelme? Demokrácia? Az idő távlatából csupán nyilvánvaló álszenteskedés a gyarmatbirodalmak részéről, amelyek azzal voltak elfoglalva, hogy megpróbálják megvédeni érdekeiket a vérben. És ma ugyanezen hatalmak gyakran annak a szükségességével igazolják katonai szövetségüket, hogy tiszteletben tartassák az emberi jogokat azokban az országokban, amelyek a múltban már épp eléggé kiélvezték a kényszerű gondoskodásukat.

„Miénk a világ gazdagságának 60 százaléka, de a népességének csak 6 százaléka. Ebben a helyzetben nem kerülhetjük el, hogy ne irigyeljenek bennünket és ne nehezteljenek ránk. Valódi feladatunk a következő időszakban, hogy egy olyan kapcsolatrendszert találjunk ki, amely biztosítja számunkra ennek az egyenlőtlenségnek a fenntartását” (George Kennan, az amerikai külügyminisztérium politikai tervezésért felelős vezetője, 1948. február). A szovjet blokk 1991-es szétesése lehetővé tette a világ gyarmatosító típusú újrahódítását. A startjelet az első öbölháború jelentette. Azóta a nyugati multik megemésztették Kelet-Európát, a makrancoskodókat pedig, mint Jugoszlávia, megzabolázták, ahogy kell. A NATO jelenléte Közép-Ázsiában és egyre nyíltabban vállalt ambíciója, hogy szükség esetén a világon mindenhol exponálja magát a nyersanyagforrások biztosítása érdekében, ugyanazon régi gyarmati politika folytatása.

Az egyik madárijesztő elvesztése szükségessé tette egy másik elkészítését, és a „terrorizmus” kitűnő választásnak bizonyult, mert nem kell félni az idő előtti megszűnésétől. 1991-ben nem tűnt el a NATO, és ma ugyanaz indokolja a létét, mint 1949-ben. Ugyanúgy semmi.

Gazdag István - demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Mozi világ (440) Egészség (50) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (36) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Heti lámpás (310) Életmód (1) Tv fotel (65) Politika (1582) Sport (729) Belföld (10) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (6) Tereb (146) Vetítő (30) Történelem (17) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Gazdaság (702) Jobbegyenes (2778)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>