- 0
Chrudinák Alajos, a páratlan képességű és tehetségű külpolitikai újságíró, arabista a kilencvenes évek közepe felé arra a kérdésre, hogy egy turistának melyik a legérdekesebb arab ország, gondolkodás nélkül ajánlotta Jement.
„Amikor ott jársz, nem úgy érzed, hogy múzeumban vagy, hanem megelevenedik az évszázadokkal korábbi élet.”
Jement, a jemeni népet és az ország egyedülálló építészeti műremekeit most Szaúd-Arábia bombázza.
Miközben a nemzetközi sajtó a magyar-szerb határon most megkezdett kerítés „szörnyűségével” van elfoglalva. Beleértve a német lapokat is, amelyek így hallelújáztak a görög–török határon épített kerítésnek: „Görögország kerítéssel kívánja lezárni határát. A mintakép az Egyesült Államok és Mexikó közötti határkerítés. Az EU-ba illegálisan érkező bevándorlók több mint 80 százaléka Görögországon át érkezik.” (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2011. január 2.)
Vagy így dicsérte a jobbközép Magyarországot szintúgy betegesen gyűlölő és annak kerítésemelését szintén mélyen elítélő német hírtévé a már meglévő görög „vasfüggöny” hatékonyságát: „Európa külső határainál a keményebb ellenőrzések hosszú évek óta a legalacsonyabb szintre csökkentették az illegális bevándorlást.” (N-TV, 2013. április 18.)
Szaúd-Arábia megtámadta Jement, azaz egy szuverén államot. Stratégiai partnerét a Nyugat segíti az agresszióban, és ezáltal ismét azon az úton halad, hogy felismerhetetlenségig tönkremenjen egy ország. A beavatkozás indoka, hogy a jemeni Irán-barát, siíta hutik korábban felvették a harcot az Iszlám Állam és az al-Kaida ellen. Amit az Iszlám Állam olyan tettei előztek meg, hogy például huti területeken és Szanaában, a jemeni fővárosban mecseteket robbantottak fel, s a merényleteknek több halálos áldozatuk volt. Amire a hutik megdöntötték az Amerika-barát jemeni kormányt. Ráadásul Jemen a puccs előtt a „terror elleni” amerikai globális stratégia kulcsfontosságú országa volt.
Puccsot nem egyet láttunk – elsősorban fordított előjellel, mint legutóbb Kijevben, azaz úgy, hogy az államcsíny révén Amerika-barát kormány került hatalomra.
Hogy mindebből mi alakult ki mára, annak eldöntésére érdemes egy pillantást vetni a jemeni barátsággal nem vádolható Wall Street Journal napilap csütörtöki cikkére, amelynek címe így szól: Az al-Kaida ugyanazon az oldalon harcol, mint a szaúdi támogatású jemeni milíciák. A Bejrútból és Szanaából küldött tudósítás szerint a Szaúd-Arábia által támogatott helyi milíciák, az Egyesült Arab Emírségek és az al-Kaida-militánsok ugyanazon az oldalon küzdöttek a héten, hogy a huti lázadóktól visszavegyék Ádent, Jemen második legnagyobb városát.
De mi keresnivalójuk van a felsorolt idegen országoknak a huszonötmilliós Jemenben, ahol elsősorban a szaúdi bombázások következtében rövid időn belül humanitárius katasztrófa lépett fel?
Az ENSZ július 11-én, már másodízben, humanitárius tűzszünetet ért el. Egyetlen órával a megkötését követően Rijád rögvest megindította légitámadásait. Most Taizt, Jemen harmadik legnagyobb városát bombázta. Nem is szólva arról, hogy a szaúdi légitámadások erősödtek a tűzszünet aláírása előtti napokban. A szaúdi és öbölbeli társországai által márciusban kezdődő öldöklésnek eddig már háromezer áldozata van. Az ENSZ szerint a jemeni nép több mint nyolcvan százalékának valamilyen segítségre lenne szüksége. Egymillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
Az Európai Unió is elítélte – a világszervezethez hasonló szordínóban – az erőszakot. Természetesen az unióra jellemző „kiegyensúlyozottsággal”: egyik oldalt is, a másikat is. Nem téve különbséget, hogy melyik a bombázott szuverén ország, vagy melyik bombázza azt, és tart fenn ellene tengeri blokádot.
Bármennyire is rosszabbodik a helyzet, ettől az uniótól szeptemberig közepéig ne is várjunk további kiállást a jemeni nép védelmében. Ugyanis az Európai Bizottság és az Európai Parlament tisztségviselői már most, az augusztusi, egy hónapig tartó hivatalos brüsszeli szünet előtt elszeleltek vakációzni, és munkahelyükre szeptemberben olyan későn térnek vissza, amennyire azt feltűnés nélkül megehetik.
Pedig ilyenkor lenne nagy szükség a civilszervezetekre. Vagyis akkor, amikor egy ország ellen végrehajtott nyílt agresszió elkövetésekor a politikusok vakációznak vagy feledékenységet mímelnek. S őket ebben a fősodratú média hűségesen követi, azaz jószerével hallgatnak a Közel-Keletet ért újabb borzalomról.
Nem éppen ezek a nem kormányzati, elsősorban emberjogi szervezetek hirdetik magukat egyrészt humánusnak, másrészt oly bátornak?
Emberbaráti módon osztogatják pakkocskáikat és tanácsaikat nálunk is azoknak a megélhetési és valódi menekülteknek, akik közül az utóbbiak éppen azért lettek földönfutók, mert e civilszervezetek pénzelői országaik ellen háborút indítottak; az ottani rendszer megdöntését célzó lázadókat támogatták, illetve felfegyverezték őket.
Ha e civilszervezetek valóban bátrak lennének, ma elsősorban a szaúd-arábiai nagykövetség előtt tüntetnének, ott rendeznének villámcsődületet, performance-okat, követelve a jemeni hadjárat és öldöklés azonnali beszüntetését. Onnan netán átvonulva a sivatagi királyság stratégiai partnere, az Egyesült Államok nagykövetségéhez, felmutatva a jogsértéseket elítélő plakátjaikat és molinóikat.
Főleg azért kellene ezt tenni, mert Jemen sorsa bennünket közvetlenül érint. Mégpedig akut módon.
Nemcsak azért, mert mélységesen szomorúak vagyunk egy újabb ország elpusztítása miatt, de bizony ha e jemenieknek hosszabb ideig nem lesz a fejük fölött még a tűző napfénytől védő ponyva sem; nem lesz mit enniük és inniuk, akkor megjelenhetnek Mórahalomnál és Ásotthalomnál a megélhetési menekültek tömegeivel együtt. És akkor ezek a bátor civilszervezetek végső dühükben, amiért az épülő kerítés akadályt jelent a migránsok ellenőrizetlen átáramlásának, már nem csak jogi tanácsokkal láthatnák el őket, hanem drótvágó ollókkal is.
www.magyarhirlap.hu - Lovas István
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!