Ma 2019 július 17. Endre, Elek napja van. Holnap Frigyes napja lesz.
Antidogma - A sokszínűségtől a polgárháborúig I.

Antidogma - A sokszínűségtől a polgárháborúig I.

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Nincs annál szórakoztatóbb, mint amikor a balliberálisok azzal szembesülnek, hogy a való világ jelenségei ellentmondanak az ideológiai dogmáiknak.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2016. szeptember 19-én elfogadott határozatának 14. pontja szerint „a diverzitás (faji-etnikai változatosság) minden társadalmat gazdagít, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz”. A Föld pedig lapos. Érthető persze, hogy az ENSZ tagállamainak többségét alkotó harmadik világbeli „sz…rfészkek” (Trump dixit) mindenáron meg akarják könnyíteni állampolgáraik kivándorlását a nyugati országokba. Egyrészt mert népességeik exportálásával az a nem is nagyon titkolt céljuk, hogy egyfajta történelmi revánsként meghódítsák egykori leigázóikat a „női hasak által” (Huari Bumedien, ENSZ Közgyűlése, 1976). Másrészt mert jelentős bevételre számíthatnak a Nyugatot megszálló gyarmatosaik hazautalásaiból. Megkönnyíti a dolgukat, hogy a nyugati országok áruló-kollaboráns vezetői a jelek szerint egyáltalán nem szándékoznak megőrizni népeik eredeti faji-genetikai örökségét, és tárt karokkal fogadják az új honfoglalókat, nehogy „rasszistának” tűnjenek a fehérellenes média szemében.

Paul Gottfried amerikai konzervatív gondolkodó (mellesleg az Alt-Right egyik mentora) azzal érvel, hogy a szüntelen diverzitáspropaganda és a tolakodó politikai korrektség átalakította a nyugati, különösen a protestáns társadalom vallási öntudatát. Az „igazi” kereszténységnek csupán az áldozatok iránt érzékenységet mutató vallásként való felfogása megteremtette az átfogó társadalommérnökség alapfeltételét. Gottfried a huszadik század végi liberális kereszténységet egyfajta bűntudat-politika kezdeményezőjének tartja, amely a metafizikai bűntudatot megalázkodássá és szégyenkezéssé változtatta a faji, kulturális és életmódbeli kisebbségekkel azonosított „szenvedő igazhoz” fűződő kapcsolatában.

Eléggé el nem ítélhető módon az európai elitek nyomására, amelyek szervilis buzgalmat tanúsítanak az USA-ból importált eszmék és magatartások adoptálása érdekében, az európai népek is elkezdték magukévá tenni az amerikai liberális protes­tantizmus által a demokrácia lényegének tekintett faji sokszínűség hangsúlyozásából származó multikulturalizmust. Annak ellenére is, hogy minél több „kultúra” (rassz és etnikum) osztozik ugyanazon az élettéren, annál konfliktusosabb a közös életük, és annál több súrlódásra kell számítani közöttük a társadalmi érintkezéseik során.

Axiómaként meghatározva: kulturális (faji és etnikai) sokszínűség + közeli szomszédság = kultúrharc és faji-etnikai polgárháború. Mindezt egyre több tudományos referencia is alátámasztja. Márpedig nincs annál szórakoztatóbb, mint amikor a balliberálisok azzal szembesülnek, hogy a való világ jelenségei ellentmondanak az ideológiai dogmáiknak. Elvégre semmi sem hízeleg jobban a libtardált egónak és gondosan sminkelt hiedelmének, mint hogy a tudomány az ő oldalán áll. Az alábbi referenciaválogatás ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.

Egy három évtizedes (1979–2009) kutatási időszak eredményeit összegző dán tanulmány szerint a társadalmi bizalmat negatívan befolyásolja az etnikai sokszínűség. (Peter Thiested Dinesen, Trust in a Time of Increasing Diversity: On the Relationship between Ethnic Heterogeneity and Social Trust in Denmark from 1979 until Today, Scandinavian Political Studies, 2012. december) Hosszú távon az európai régiókban a bevándorlás növekedése összefügg a társadalmi bizalom csökkenésével. (Conrad Ziller, Ethnic Diversity, Economic and Cultural Contexts, and Social Trust: Cross-Sectional and Longitudinal Evidence from European Regions, 2002-2010, Social Forces, 2015. március) Svájcban a különböző etnikumok közötti társadalmi béke nem az integrált együttélésüknek köszönhető, hanem az erős földrajzi és politikai határoknak, amelyek elválasztják őket egymástól, autonómiát biztosítva számukra. „A volt Jugoszlávia területének hasonló elemzése azt mutatja, hogy a széles körű etnikai erőszak idején a létező politikai határok nem estek egybe a különböző etnikumok határaival, a béke viszont azokon a területeken maradt fenn, ahol az etnikai és politikai határok fedték egymást.” (Alex Ru­therford et al, Good Fences: The Importance of Setting Boundaries for Peaceful Coexistence, plos.org, 2014. május 21.)

Az etnikai sokszínűség akadályozza az etnikumok és tagjaik közötti együttműködést egyéni és csoport szinten egyaránt. (Ozan Aksoy, Effects of Heterogeneity and Homophily on Cooperation, Social Psychology Quarterly, 2015. november) Egy amerikai adatokat feldolgozó tanulmány negatív kapcsolatot talált az etnikai polarizáció és a társadalmi bizalom között. (Oguzhan C. Dincer, Ethnic Diversity and Trust, Contemporary Economic Policy, 2011. április) Egy ausztráliai tanulmány szerint az etnikai változatosság csökkenti a társadalmi összetartozást, és növeli a közterek elkerülésében, a társadalmi kapcsolatoktól való tartózkodásban, a szomszédság kedvezőtlen értékelésében megnyilvánuló ún. hunkeringjelenséget. (Rebecca Wickes et el, Ethnic Diversity and Its Impact on Community Social Cohesion and Neighborly Exchange, Journal of Urban Affairs, 2014. február) „Ez a tanulmány nemcsak azt mutatja ki, hogy az empirikusan jól megalapozott negatív kapcsolat a lakóhelyi sokszínűség és szomszédsági bizalom között Németország esetére is érvényes, hanem a létező kutatásokon túllépve tapasztalati bizonyítékot szolgáltat az etnikai sokszínűség negatív természetére nézve.” (Ruud Koopmans, Ethnic diversity, trust, and the mediating role of positive and negative interethnic contact: A pri­ming experiment, Social Science Research, 2014. szeptember)

Az angol iskolák etnikai változatossága csökkenti az azonos korosztályhoz tartozó tanulók egymás iránti bizalmát, és nem teszi befogadóbbá a fehér diákokat bevándorló kortársaikkal szemben. (Jan Germen Janmaat, School ethnic diversity and White students’ civic attitudes in England, Social Science Research, 2015. január) Koppenhágai adatok alapján kiderült, hogy a bennszülött dán tanulók szabályszerűen elmenekülnek az állami iskolákból magániskolákba, amint bevándorló iskolatársaik koncentrációja megközelíti a 35 százalékot. (Beatrice Schindler Rangvid, School Choice: Universal Vouchers and Native Flight from Local Schools, European Sociological Review, 2010/3.) 

(Folytatjuk)

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (129) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (4) Mondom a magamét (3758) Tv fotel (65) Flag gondolja (32) Mozaik (6) Gazdaság (616) Nagyvilág (1386) Kultúra (4) Jobbegyenes (1556) Autómánia (61) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Életmód (1) Vetítő (37) Gasztronómia (539) Politika (1571) Sport (727) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Irodalmi kávéház (465) Heti lámpás (207)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>