A film a 920-as évek Kínájában, a Tang-dinasztia regnálása alatt játszódik a kezdő képsorok kinyilatkoztatásai alapján... csakhogy ez a kronológiai időpont a história bizonyossága szerint már a tíz királyság és az öt dinasztia periódusa, azaz nem lehet szó Tang-dinasztiáról. A másik érdekesség és probléma a helyszínnel kapcsolatos: a X. században nemhogy Peking nem volt főváros, de még a Tiltott Város sem létezett, mégis ebben a csodás palotakomplexumban játszódik a történet 90%-a. Szögezzük le tehát, hogy a film nem tényeken alapul, hanem historikus fikció.

Annak azonban elsőrangú!A mozgóképdömping a hatalomért mindenre képes császári család tagjainak történetét meséli el, ehhez pedig lélegzetelállító korabeli látványt kreáltak a készítők. A palota kinézete fenomenális, a jelmezek tökéletesek, a hangulat egyedülálló, a színészi teljesítmény pedig kenterbeveri az amerikai produkciók színvonalát. Ping császár laza eleganciája, fennségessége és magabiztos hűvössége tökéletesen hozza azon eposzi gonoszok karakterét, akikre valahol negatív mivoltuk ellenére mégis felnézünk. Sérthetetlensége és elérhetetlensége tényleg eszményi és császári. Lázadó fiai gyengék és tökéletlenek, ám a szemükből ennek ellenére sugárzik a heroizmus és a becsületre való törekvés.

Az uralkodó feleségei is erős karakterek, céljaik érdekében mindenre képesek, még a folyamatosan mérgezett tea is csak lelassítja egyiküket. Összességében a filmet egy Shakespeare-királydráma, egy brazil szappanopera és egy historikus-művészettörténeti dokumentumfilm elegyeként tudnám leírni. A végső, Tiltott Városban lezajló csatajelenet szájtátás kompatibilis számomra. A főbb szerepekben a legnagyobb kínai filmsztárok láthatók, Ping császárt Chow Yun-Fat, míg feleségét a szépséges Gong Li alakítja. A bugyuta amerikai tucatsztorik helyett nézzétek meg inkább a kínai filmipar ezen remekét, garantált a jó szórakozás!

A film poszterét IDE KATTINTVA nézhetitek meg!

A távol-keleti, kínai filmipar szinte futószalagon szállítja a jobbnál jobb történelmi filmeket, már nekem is szerencsém volt néhány monumentális alkotásukhoz. Míg a nyugati, amerikai mozgóképek leginkább a jelenre, a távoli jövőre, avagy maximum a közelmúlt bizonyos eseményeire (holokauszt, gonosz nácik, Vietnam, Irak) fókuszálnak, addig a tradíció- és hagyománytisztelet szempontjából példaértékű keleti népek szívesen nyúlnak mitológiai, vagy történelmi témákhoz, ezáltal tisztelegve őseik szelleme előtt. Ráadásul a recept működik, mert a nézők falják a műfaj remekeit. Nyugaton néhány próbálkozást leszámítva (Gladiátor, Nagy Sándor, Trója, Mennyei Királyság) vajh miért nem éli az utóbbi időben reneszánszát a történelmi film?