- 0
Megint belerúgott a magyarokba. Elég volt!
A gyűlölet szerencsére tartósította Vásárhelyi Máriát, aki olyan elementáris erővel képes tüzet okádni ránk, magyarokra, mint kevesen. Ennyi epe, ennyi sziszegés szinte már teljesítmény. Ma reggel például ilyesmiket mondott a Klubrádió Reggeli személy című műsorában (tudniillik ő egy személy):
Az elmúlt száz-százötven évben egyfajta nemzeti gőg volt ránk, magyarokra jellemző, ezért nézzük le a körülöttünk élő országokat, akik egyébként folyamatosan lehagynak minket. Ezt a nemzeti gőgöt a kormány nacionalista dumájával lehet tovább csiholni.
Egyrészt mi ez az általánosítás, hogy a magyarokra jellemző a gőg? Lehet népekre általánosító, sértő billogokat aggatni? Vagy csak ránk? A magyargyűlölő, SZDSZ-árva Mária néni szerint mindenesetre igen. Hogy lenéznénk a szomszéd népeket? Magam nem tapasztalom. Azt meg végképp nem, hogy jellemzően lehagynának minket gazdasági vagy egyéb téren. Ám ha egy-egy mutatóban esetleg mégis jobbak, akkor egyfelől szívből gratulálunk, másrészt: több mint fura, vagy inkább szánalmas, hogy egy magyar állampolgár egy magyarországi rádióban ezen kárörvendve nyihog. Persze, nem szokatlan, a Telex és a 444 is próbálkozik, de még saját olvasói is kiröhögik, mikor a kanyarban minket megelőző román életszínvonalról hablatyolnak.
Ez a kormány pedig kifejezetten örül annak, ha elmennek innen azok az emberek, akikben van igazán ambíció, akik tehetségesek, van igényük a szabadságra, a nyugati életformára.
Melyik kormányzati potentát és mikor jelezte ebbéli örömét? Pitiáner hazugság. A valóság az – és ez nem Vásárhelyi-féle hablaty, hanem statisztika –, hogy 2018 óta évről évre többen jönnek haza Nyugatról, mint ahányan kimennek. Hiába magasabbak még odakint a bérek (aminek alapvetően történelmi okai vannak, hadd ne részletezzem 1526-ig visszamenőleg), mégsem annyira vonzó már kiköltözni, mint mondjuk 2006-ban (mikor Mária néni kedvenc Szemkilövetője dúlt errefelé). Tudniillik nem biztos, hogy a magasabb munkabérrel eljut hazáig az ember. (Mária néni például nyugodtan hazaaraszolhatott a klubrádiós interjú után, London vagy Malmö egyes részein ez nehézkesebb lenne.)
A magyar lakosság jelentős része funkcionális analfabéta, az olvasás is hatalmas erőfeszítést jelent nekik.
A legutóbbi PISA-felmérés szerint az OECD-országok átlagával egyezik a magyar tanulók szövegértési képessége (476 az átlag, 473 a magyar pontszám), matematikából és természettudományokból viszont megelőzzük őket. Ennyit tehát arról, mennyire hülye a magyar. Ha a szövegértési nehézségekkel esetleg önmagára célzott Vásárhelyi, akkor viszont egyetértek. Lám, egy felmérés földolgozása is nehezére esik szegénynek.
A nyelvtudás tragikusan alacsony szintje is ennek a hatalomnak a malmára hajtja a vizet, amelyet egyébként nem érdekel, hogy mi lesz a következő generációkkal, de ma sem érdekli őket a magyar társadalom egészének a helyzete, mert egyetlen dolog motiválja őket, minthogy saját hatalmukat bebetonozza.
Mert Vásárhelyi Mária pontosan tudja, és csakis ő tudja, hogy Orbánékat nem érdekli a nyelvtudás. Nyilván azért tették ingyenessé az első nyelvvizsgát, mert tojnak rá. Atyaég, hogy lehet valaki ennyire szánalmas?
A legerősebb mondatát a végére hagytam:
A magyar társadalom soha nem nézett szembe általa elkövetett bűnökkel. Mindig másokra hárította a felelősséget.
Mintha megboldogult Kertész Ákos nácibeszéde elevenedne meg. Mondjuk, ő genetikailag alattvalózott is. A helyzet az, hogy a magyar társadalom nem követett el soha semmilyen bűnt. Egyes magyarok igen, egyes állami vezetők igen – de a magyar társadalom kollektíven sosem. (Ahogyan a német, az amerikai, az angol és más társadalmak sem.)
Amit magácska mond, Mária, az primitív általánosítás. De talán még pontosabb vegytiszta nácizmusnak nevezni. Maga egy igazságtalan, rosszindulatú, a magyargyűlöletébe belehibbant SZDSZ-árva. Ám miután rosszindulata és gyűlölete kontraproduktív, kívánom, hogy még száz év múlva is itt szidja a magyarokat meg az akkori, éppen aktuális nemzeti kormányt.
Borítókép: Vásárhelyi Mária (Forrás: YouTube)
Pilhál Tamás - www.magyarnemzet.hu
