- 0
A családok alkotmányos védelmének ügyében is végzetes politikai hibát követett el a honi, illetve a külföldi ellenzéki tábor.
Amikor öt évvel ezelőtt a magyar kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy az ország kulturális szuverenitásának biztosítása érdekében alkotmányos védelem illesse meg a hagyományos családokat, ahogyan arra számítani lehetett, nemcsak a teljes parlamenti ellenzék, hanem annak külföldi csatlóstábora is világraszóló negatív kampányt indított a kezdeményezés ellen.
Miközben a különböző, Brüsszelből finanszírozott álcivil szervezetek Európa-szerte az egyre inkább elszigetelődő és fasizálódó Magyarországról készítettek figyelemfelhívó akciókat, addig a magyar ellenzék prominens tagjai olyan nyilatkozatokat tettek az alkotmánymódosítás kapcsán, mint hogy „baromság, hogy az anya nő, az apa pedig férfi”.
Mi több, egyes liberális nyugat-európai politikusok már arról kezdtek el lamentálni, hogy ez a kormányzati kezdeményezés végérvényesen igazolja azt a feltevésüket, miszerint Orbán Viktor valóságérzékelése immár helyrehozhatatlanul megkopott.
Tekintettel arra, hogy néhány hónap múlva elérkezik ennek a nemzetközi politikában máig megosztónak számító alkotmánymódosításnak az ötödik évfordulója, érdemes közelebbről is megvizsgálni az ügyet. Pontosan azért, hogy kiderüljön, vajon tényleg igazuk volt-e a progresszíveknek abban, hogy a családvédelem pusztán egy eltúlzott baromság, amit ráadásul csak az elszigetelt Orbán képvisel, vagy épp a magyar kormány cselekedett-e a környezetéhez képest kiemelkedően előrelátó módon akkor, amikor megelőző lépéseket tett a Nyugatról begyűrűző káosz ellen.
Ha csak a legfrissebb hírekből indulunk ki, minden jel arra enged következtetni, hogy ez utóbbi lesz a helyes megfejtés. Példának okáért
Szlovákiában éppen az elmúlt hetekben döntött úgy a kollektív politikai elit, hogy a világban egyre agresszívabb térhódítást mutató genderpolitika ellen alkotmányos védelmet érdemel a hagyományos család fogalma és a biológiai nemek tudományos elismertsége. Beszédes, hogy míg Magyarországon öt évvel ezelőtt a teljes ellenzék a tiltakozását fejezte ki ebben a kérdésben, addig északi szomszédunknál a 99 jelen lévő parlamenti képviselőből mindössze hét szavazott nemmel.
S mivel a vonatkozó előírások szerint Szlovákiában az alaptörvény módosításához háromötödös többségre van szükség a törvényhozásban, a Robert Fico vezette hárompárti kormánykoalíció jelenleg 78 képviselője mellett több ellenzéki képviselő is igent mondott, jelezvén, hogy ez egy, a pártpolitikán átívelő fontosságú kérdés.
Ha bárkinek kétségei lennének afelől, hogy a szlovák alkotmánymódosítást kinek a politikai öröksége ihlette, annak elég csupán elolvasnia a beterjesztéssel kapcsolatos hivatalos indoklást. Ebben az áll, hogy a kezdeményezés segítségével rögzíthető Szlovákia szuverenitása kulturális és etikai kérdésekben, a módosítás pedig megerősíti a hagyományos értékek védelmét, mivel egyértelművé válik, hogy sem az Európai Unió jogi normái, sem nemzetközi szerződések nem élveznek elsőbbséget a szlovák alaptörvénnyel szemben, amennyiben ellentétesek az utóbbiban megfogalmazott alapvetésekkel.
Ha még ezek után is akadna olyan, akinek nem lenne egyértelmű a Magyarország úttörő szerepére való szlovák hivatkozás ebben a kérdésben, az vessen egy pillantást
Fico legutóbbi, Orbánnal közösen tartott esztergomi ünnepségén elhangzott beszédére, ahol az alkotmánymódosítás is szóba került. A szlovák kormányfő akkor többek között azt mondta: „úgy szeretném építeni Szlovákiát, ahogy Orbán Viktor Magyarországot”.
Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy egyedül Szlovákia értette meg azt a figyelmeztetést, amit az Orbán-kormány már évekkel korábban megfogalmazott a genderlobbi veszélyeivel kapcsolatban. Ugyanis szintén ebben az évben nem más, mint az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump is egy, a magyar alkotmánymódosításban foglaltakhoz igencsak hasonló szövegezésű rendeletet adott ki, amely egyebek mellett azt is rögzítette, hogy az országban csak a két biológiai nem, azaz a férfi és a női nem elfogadott.
Trump elnök, aki egyébként az elnökválasztási kampányában számos témában Orbán üzenetrendszerére rezonálva kommunikált, ráadásul nem egy légből kapott ötletként tálalta a kezdeményezését, hanem egy olyan ígéret valóra váltásaként, amelyet régóta szeretett volna véghezvinni.
Mindezek alapján világosan látszik, hogy miképpen oly sok kérdésben, mint a migráció, a határvédelem vagy éppen a háború, úgy a családok alkotmányos védelmének ügyében is végzetes politikai hibát követett el a honi, illetve a külföldi ellenzéki tábor, amely a magyar kormányfővel szembeni fóbiáját ismételten Magyarország és a magyar családok érdekei fölé helyezte. Mi ez, ha nem a baloldali valóságérzékelés helyrehozhatatlan mértékű kopása?
Sümeghi Lóránt
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
