„Aki nem akar szabad lenni, az rab marad.” – mondja Gyurcsány a Facebookon. Csokonai Vitéz Mihály pedig így gondolkodik: „Az oly madár igen ritka, / Melynek kedves a kalitka.”

Önöknek vajon melyik megközelítés tetszik jobban? Aligha Gyurcsányé, hiszen a szabadság, a kalitkamentes élet az ember természetes vágyai, létformái közé tartozik. Különösen itt, Közép-Kelet Európában, ahol országok sora szenvedte el a rabságot éppen annak következtében, hogy a második világháborút megelőző Molotov-Ribbentrop paktum, kevésbé ismert nevén a Hitler-Sztálin paktum térségünket eleve odadobta a szovjeteknek.

A rabságból, az elnyomatásból, a proletárdiktatúrából tehát a magyaroknak elegük van. Épp elég nagy baj, hogy a valódi szabadság csak 2010 után köszöntött ránk, amikor végre megszabadultunk a posztkommunista hatalom uralkodásától. Attól a világtól, amit balosok – az SZDSZ, vagyis a szélsőbal aktív közreműködésével – a rendszerváltoztatás után húsz évvel meghosszabbítottak.

A magyarok ekkor érezhették csak meg igazán, mit jelent a szabadság.
„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”
József Attila szavai ekkor váltak valóra. S hogy ez mennyire fogukra való, arról a választási eredmények fényesen tanúskodnak.

Erre jön Gyurcsány, és azt meri mondani, hogy aki nem akar szabad lenni, az rab marad. Mintha a magyarok most lennének kalitkában, mintha azért szavazták volna meg sorozatosan az Orbán-kormányt, hogy önként és dalolva zárják magukra a kalitka ajtaját.

Gyurcsány persze valószínűleg rabnak érzi magát ebben a világban. Irigykedik, hogy az emberek nem őt követik, s megpróbálja minden erővel aláásni a magyarok gondolkodását, hogy a maga oldalára fordítsa őket. Azt mondja: „Minden szó, minden gesztus hatni akar. És hat.”

Ez Gyurcsányt nyilván szörnyen bosszantja. Ez a beismerése annak, hogy ő maga lényegében fegyvertelen. Rá nem hallgat a kutya se. Még a balos táborban is 72 százalékban elutasítják, nem kérnek belőle. Normális politikus hasonló helyzetben minimum elásná magát szégyenében és elmenekülne a politikai pályáról. Ehelyett ő támad. Azt akarja bizonygatni, hogy a magyarok rosszul látják a világot.
„A te dolgod, hogy eldöntsd: akarsz-e önállóan látni, hallani, érteni?” – írja. Van olyan arcátlan, hogy kétségbe vonja a magyarok döntésképességét.

Hangsúlyozza: „Nem az a kérdés, hogy befolyásolni akarnak-e. Mert nyilván, igen. A kérdés, hogy saját képzeteidet hajlandó vagy-e alávetni az értelem elemző erejének. Ha igen, szabad leszel. Ha nem, rab maradsz. Ez esetben mindegy, hogy mások, vagy önmagad foglya vagy-e. ”

Magyarán, ha továbbra is bízol Orbánban, akkor rab maradsz és nem lehetsz szabad. Mintha Orbán béklyó lenne, a szabad gondolkodás, a szabad élet kalitkája.

Majd kiadja a jelszót: „Fel kell szabadulni.” Ami nyilván azt jelenti, hogy szembe kell fordulni Orbánnal. És akkor majd jönnek ők. „Erre készülünk.”

Gyurcsány komolyan azt gondolja, hogy ezzel a tudati fellazítási kísérlettel eredményt fog elérni. Persze, bízik a háborúban, a gazdasági válságban, azért is támogatja a brüsszeli szankciópolitikáját Putyin ellen, még ha abba Európa hamarabb bukhat is bele, mint Oroszország.

Nem árt arra gondolni, hogy ha valami, akkor a Gyurcsány támogatta uniós erőpolitika veszélyezteti igazán a nemzetek szabadságát.

(Borítókép: Magyar Nemzet / Kurucz Árpád)

Horvázh K. József - ]]>www.888.hu]]>