„Évről évre emlékeznünk kell, mert a zsidók, romák, melegek és fogyatékossággal élők elpusztítása nem a gázkamrákban, nem a Dunába lövésekkel kezdődött. Hanem szavakkal. Uszítással. Kirekesztő törvényekkel. Olyan propagandával, amiről azt hittük, a 21. században már nem térhet vissza. De azóta tudjuk: a gyűlölet újra ott áll a küszöbön. És most már azt is tudjuk, hogy nem hallgathatunk. Nem lehetünk közönyösek.”

Fogalmam sincs, hogy konkrétan mire céloz, mire használja fel Tímea a 20. századi tragédiák szomorú emlékét, miről beszél, mert csak utalgat, és hát a gyűlölet ellen beszélni a legkönnyebb. Az olyan jó kézzel foghatatlan, nincs ember, aki azt mondaná: nem, kérem, szerintem gyűlölni jó. Kirekesztő törvények alatt – vélhetően – az ilyesmit érti, mint, hogy „Az apa férfi, az anya nő”, meg, hogy óvodákba nem lehet tolni a melegpropagandát, meg, hogy a határkerítésen ne mászkáljon át kedve szerint az illegális területfoglaló. És persze, akkor már jön a Duna-témakör. Nem, nem nyugaton, ahová benyomultak már, és állandó a pogrom fenyegetettség, hanem itt, ahol ilyen soha nincs. De amúgy végtelenül aljas ez az összemosás. Ilyen alapon bármiféle határmeghúzás egyenlő véres esemény.

Ma megtiltjuk, hogy a hajléktalanok a parkba hányjanak, holnap vagonírozás. Ma tilos az iskolai menzán pucéron lóbálni, holnap Dunába lövés. Ma becsomagoljuk a melegpropagandát, holnap gáz. Ugye, Timi?

Neki amúgy ez a szakmája. Ilyen nincs az adatlapon, de akár lehetne ez is: foglalkozása rémhírterjesztő.

És valamiért a negatívum mindig jobban fizet. Ha azt mondod, minden rossz, több reflektorfényt kapsz. Egy interjúban az a mondat, hogy „Az utcakép ronda, és az óvoda fala leomlott” sokkal több kattintás ér el, mint az, hogy „Az utcakép szép, és semmi baja az óvodának, sőt, tegnap tejbegríz volt ebédre, Zolika kétszer is evett”. Továbbmegyek, jobban is fizet a rossz. Valamiért jobban becsüli a társadalom a bomlasztást, mint az építkezést, sikerben, anyagiakban is, sőt, aki tegnap még gyújtogatott, de ma megbánta, és elültet egy cserjét, mindig több pénzt keres, mint aki világéletében értéket hozott létre.

Előbbi címlapon van, interjúzni hívják, díjakat kap, utóbbi ott csücsül a „futottak még” hátsó szobában.

No, de vissza Tímeához, aki profi motoros a „minden rossz” szakmában, de sajnos elfásult, kissé unalmasan teszi, még az erre fogékonyak is legyintenek, és azt mondják: „Ezt már láttuk, valami új cirkusz kell”.

Pozsonyi Ádám - ]]>www.demokrata.hu]]>