Ma 2022 május 29. Magdolna napja van. Holnap Janka, Zsanett napja lesz.
b1f4a226b4ee1aa273de034c62448dc4.jpg

Hitler csókja, avagy a versenyképes egykék

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Tízéves koromig egyke voltam. Szerettem volna kistestvért, de egészen addig nem lehetett. Aki nem élte át ezt a sóvárgó hiányérzetet, annak nem tudom elmagyarázni.

Magamnak is csak azért, mert tudom a különbséget, amit a húgom megszületése óta megélek. Nem lehet azt mondani, hogy a testvérré válás ne bonyolítaná az ember életét – akárcsak a szerelem, a házasság vagy a szülővé válás. Az örömök mellé egy sereg olyan konfliktus is megjelenik, mely máskülönben nem volna az egyén életében.

Ha a vulgárliberális individuálfilozófiát tekintem, ezek a viszonylatok teljességgel fölöslegesek. Világos: az egyedülálló gördülékenyebben, családi akadályok nélkül tudja megvalósítani önmagát. (S a maradi társadalmi modellnek tulajdonítja, ha ennek dacára boldogtalan.) Az egyszemélyes háztartások ráadásul a legjobb fogyasztók – találkozik tehát két evidens érdek: a törzséből kiszakadt fogyasztó pontszerű, távlattalan önzése; valamint a globálkapitalista profithajszolás harácsolásmecha­nizmusa.

Az atlanti kultúra szuicid önfelszámolása (hogy meggazdagodván csupán élvezkedik, de nem szaporodik) az utóbbi fél évszázadban olyan mértéket öltött, hogy nem csupán a reprodukciója, de a puszta léte is komoly veszélybe került. A szaporodni nem óhajtó, társadalmi programját elbliccelő populáció abszolutizálja az egyéni emberi jogokat, miközben elvárná, hogy valaki (az „állam”, a „társadalombiztosítás”) gondoskodjék róla betegségében, öregkorában. A modernitás tüllfüggönyén csak homályosan sejlik át: azt várják, hogy más gyereke tartsa el őket. Márpedig ha a gyermektelenség és az egykézés folytán ehhez nincs kellő létszámú ifjabb generáció, akkor importálni kell potenciális nyugdíjfizetőket.

Merthogy más civilizációk még mindig másképp gondolják: szerintük nemcsak áldás, de a társadalom önfenntartásának záloga is a gyerek. S lám, még exportra is jut belőlük bőséggel. Nyugdíjat ugyan nem fognak fizetni senkinek, de az újabb exodusnemzedékek számára szép új, egészséges ivóvízzel és még mindig tűrhető éghajlattal rendelkező hont foglalhatnak, ami a jelek szerint nem kell már az enervált őslakosoknak. S az atlanti praxisnak is két ága van: az amerikai integrálni igyekszik a folyamatos emberutánpótlást, míg az európai a liberális dogmák jegyében emberi jogként kezeli a dezintegrációt: nemcsak eltűri, de bátorítja és finanszírozza is a párhuzamos társadalmak létrejöttét. Rövidlátó ostobaságából csak akkor zökken ki, amikor szembejön a valóság, s a párhuzamosok találkoznak – mint például az „arab télben”, a kölni dóm előtti szilveszteri forgatagban, ahol tulajdonképpen minden a szaporodásról szól.

A kölni bacchanália másnapján (amit a mainstream sajtó napokig elhallgatott, mert nem illett a szegény szerencsétlen háborús menekültekről szóló központi prekoncepcióba) megjelent a Heti Világgazdaság, de természetesen a tavalyi nótát fújta. Az egyik friss központi csapás a feminizmus reneszánszának előidézése.

A neofeminizmus lényege az eredetit meghamisítva nem a női egyenjogúság (vitathatatlanul szükséges) elérése, hanem a női-férfi „egyenlényegűség” kiharcolása: ha már a természet roppant igazságtalanul diszkriminál, és biológiai „munka­megosztásra” kényszerít a fajfenntartásban, akkor az a cél, hogy ha a férfi nem szül, ne szüljön a nő se. A HVG azért a hagyományos terepen is nyomul (ne feledjük az eminens gazdasági és politikai érdeket: a szingli a legjobb fogyasztó és az atomizált egyén a legjobb balliberális választó): a Mr. Hungary című, „az esélyegyenlőség reménytelenségéről” szóló vezető anyagot maga a főmunkatárs, Farkas Zoltán írta. (Aki ugyebár férfi.)

Van gendertáblázat is: a nemek közötti egyenlőség dolgában a globalizációs érdekek képviseletével kicsit sem vádolható Világgazdasági Fórum szerint hazánk az izlandi–norvég–finn dobogósokhoz képest a 99. helyen áll. Bezzeg Ruanda a hatodik, a Fülöp-szigetek pedig a hetedik! (Mostantól példaképeink a filippínók, lobogónk pedig Ruanda.)

A legmegsemmisítőbb adat azonban az a cikkben, hogy „a Fidesz-frakcióban több a László, mint a nő”! És mi a helyzet a többi frakcióval? No és a Zoltánokkal? A HVG-s demagógiaversenyben a Válasz.hu-n a jószemű kollégánál, Ablonczy Bálintnál azonban egy hölgy, Balázs Zsuzsanna verte ki a biztosítékot. Liberális optikával igen nagy csapás lehet az Orbán-kormány által bevezetett 10+10 milliós csok: még a végén a magyarok tényleg elkezdenek egy kicsit saját erőből igazítani a demográfiai statisztikákon, populista fegyvert adva a Fidesz kezébe a politikailag korrekt betelepítési kvóták elleni honvédő háborúban! A kollegina tehát feltehetően azt a feladatot kapta: zúzza össze a csok eszmei alapjait.

Meg is találta ezt az Emberi Erőforrások Minisztériumának kampányszlogenjében: „Akinek van testvére, jól teljesít versenyhelyzetben.” Nosza, be kell bizonyítani, hogy az egykék jobban teljesítenek (ha már a nullácskákról, fájdalom, nem lehetséges)! Különösen fontos a kérdés a versenyképesség mint ideológiai szegletkő birtoklása miatt – ennek érdekében még azokat a közgazdasági Nobel-díjasokat is negligálni lehet, akik szerint az (akár testvériesnek is nevezhető) együttműködés gazdaságilag célravezetőbb, mint a nyílt verseny. A beadott dolgozat címe: Utóvédharc, felcíme: Milyenek az egykék?

A hivatkozott amerikai felmérések nem túl meggyőzőek: keverednek az egykék kiválóságáról és önzéséről szóló sztereotípiák; nem csoda, hogy az „ősbűnt” elkövető Alfred Adlert, aki a testvértelenség személyiségtorzító hatásáról értekezett, a cikkíró életrajzi adatokkal igyekszik denunciálni: a kis, beteges Alfred el volt nyomva a hétgyermekes családban, ezért gondolta, hogy az egykéknek semmivel nem kell megküzdeniük. De a liberális hetilap szerzője még rá is dob egy jó nagy lapáttal, imigyen: „… bármennyire sulykolná is a legújabb hazai népesedéspolitikai kampány, a többgyermekes családban felnövők nem feltétlenül lesznek sem segítőkészek, sem önzetlenek. Legalábbis a közösségi oldalakon nyomban megjelentek az olyan – nyilván csak kiragadott – példák, mint például Hitleré, akinek öt édestestvére (közülük négyen gyermekkorukban meghaltak) és két féltestvére is volt. Az al-Kaida terrorszervezetet megalapító Oszama bin Ladennek több szülőtől több mint ötven testvére és féltestvére volt.

Nem volt egyke John Wayne Gacy, az 1970-es évek amerikai tömeggyilkosa, illetve az 1999-es columbine-beli iskolai mészárlás két tizenéves elkövetője sem.” Íme, Hitler csókja. Most már csak a HVG munkatársainak családi és elmeállapotára volnánk kíváncsiak, hogy tisztán lássunk.

Csontos János - ]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (6) Heti lámpás (259) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (15) Jobbegyenes (2313) Mondom a magamét (6082) Tv fotel (65) Nagyvilág (1465) Titkok és talányok (12) Gazdaság (664) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (513) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Belföld (6) Politika (1581) Sport (729) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Vetítő (30) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Tereb (141) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>