„Orbán Viktor főpapi tanításokra emlékeztető szónoklatával kapcsolatban két dolgot mindenképp tisztázni kell. Az illiberális államépítés lényege a hatalomgyakorlás módja, a teljes hatalmi megszállás és nem a kultúrharc. Magyarul ez nem egyfajta intergalaktikus háború, vagy világnézetek világméretű összecsapása, dehogy, ez sokkal prózaibb dolog ennél: a rendszerváltás óta példátlan politikai és gazdasági hatalomkoncentráció.

Nem kell a hegyibeszéd! Az igazság az, hogy a kormányfő csapataival kiszívta és egy kézbe összpontosította a gazdaság erőforrásait, megszállta a független intézményeket és szélsőséges mértékben centralizálta a hatalmat. Ez az oka annak, hogy mára Magyarország egy belső és külső függésbe taszított ország: belül a hatalom tartja függésben a társadalmat, felszámolva lassan minden maradék autonómiáját, kívülről pedig azok a gazdasági erők, amelyeknek végletesen kiszolgáltatott a magyar gazdaság.

Orbán teljes hatalmi megszállásának eredménye az ország megsemmisülése, az, hogy Orbán vezetésével az ország képtelen megoldást találni közös problémáinkra. Ezt elleplezendő Orbán Viktor megmondta a híveinek, hogy minek kell olvasni, hogyan kell dekódolni a kritikát (mielőtt még valaki elgondolna azokon). A képlet a következő: kritika = feléjük áradó gyűlölet. Mondja ezt az a miniszterelnök, aki tisztességes küzdelemre képtelen politikusként az apparátusát arra használja, hogy az ellenfeleit szisztematikusan elhallgattassa, megsemmisítse, az országot hiszterizálja, a gondolkodást propagandával elnyomja. Mert miről szól ez az egész kormányfői szeánsz? A tusvanyosi csapatösszetartás végén az emberek úgy állnak fel Orbán produkciója után, hogy a szellemi vezetőtől megkapták az útravalót, kit kell aktuálisan ellenségnek tekinteni.

Pedig az igazság az, hogy az orbáni hatalom kritikája nem egyenlő a gyűlölettel. Az orbáni hatalommal való szembenállás értékek mellett való kiállás: a demokrácia, a jogállamiság, az egyszemélyes hatalomgyakorlás intézményesített korlátai, a sajtószabadság, az oktatási és tudományos szabadság, a tisztességes politikai verseny, a szolidaritás és még sorolhatnám elvei melletti kiállás. Nem gyűlöletpolitika, hanem értékelvű politika. Valódi erőt és önbecsülést csak ebből nyerhet az ország. Ez az, ami mellett én kiállok, és amihez így vagy úgy, de vissza fogunk találni.”

Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.

]]>www.mandiner.hu]]>