- 0
Szanyi Tibor, a legnagyobb király! Hálás lesz neki a történelem, mert végleg szétveri a Magyar Szocialista (és Munkás) Pártot. Köszönjük!
Az ugye már eleve döbbenetes, hogy az MSZ(m)P még minidg létezik. Az állampárt jogutódjai itt garázdálkodnak köztünk, voltak már kormányon is – vannak mindenféle balesetek a történelemben –, de szép lassan azért csak a helyére kerül. A történelem emésztőjébe… Másként: a pöcegödörbe.
Az MSZ(m)P az EP-választásokra összehozta, hogy nagyjából hat százalékos párt lett, vagyis utolsó, a még valamit elért vesztesek között. Az elnöke egy senki, az elnökségi tagokat nem is tudja senki megnevezni. Miközben Bangóné szabadon patkányozhat, Kunhalmival kettesben égetheti a pártot, amelyiknek a legutóbbi eredményváróján alig volt ember, aki várt volna valamiféle eredményt. Tudták, hogy nem lesz ebből semmi. Jobb is lett volna, mert akkor nem kellett volna összeugrani azon az egy szerencsétlen brüsszeli helyen, ami a lista alapján Tóth Bertalan pártelnöké lett volna, de ő volt olyan okos, hogy lemondott róla. Várható volt: Ujhelyi és Szanyi egymásnak is esett ezért a jól jövedelmező, nyugodt pozícióért.
Az eredményt ismerjük: a pökhendi Ujhelyi viszi vissza a brigádját Brüsszelbe, Szanyi meg marad a nyakunkon. A sunyi arcú Ujhelyi helyett egy fokkal jobb lett volna az egyre érdesebb hangú – nem a whiskey-től szokot mélyülni a hang? – Szanyi egy fokkal jobb lett volna. Ő sem a legélesebb kés a fiókban, de legalább őszintének tűnően tud háborogni.
Most is megtette. „Kedves elvtársam” – kezdte a nyílt levelét, amiben mindenkit lecsesz, aki még az MSZ(m)P vezetésében tesz, vesz. Bevallom a megszólítás után már nem is nagyon érdekelt mit írt, mert elvtársa neki a bábolnai csődör nagypapája, de azért nézzünk bele.
A nyilvánosság platformjain döntően a belső mutyijainkkal, külső alkudozásainkkal jelenünk meg, mások pedig leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon.
(…) Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk.
(…) Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki.
(…) „Holnapelőtt” jeligére mozgalmat indítok, amihez csatlakozhat bárki, aki azt vallja, hogy a Föld-i élet még menthető, ha újra a legszélesebb értelemben vett szolidaritás lesz úrrá a gondolkodásunkban. Ez egy zöldmezős beruházás, amely vörös vonalakat húz jó és rossz között, s akár pártok befogadására is alkalmas. Ha az MSZP-nek szüksége van rám, akkor elnökévé választ, azzal hogy a pártot az említett mozgalomhoz kötöm.
Tibi bácsi elintézte, és biztos igaza van mindenben, hiszen nálunk sokkal jobban tudja, hogy miként megy ez a párt. Az MSZ(m)P nem szakad. Összeomlik.
Béke poraira.
K77
