Már egyszer-kétszer megszólalt nemkívánt módon, eljárva a magyarországi ellenzék (ellenség?) érdekében, most meg ismét nekilódult, provokált egy kövéret Pressman amerikai helytartó. A felejtés nagyúr, gondolja, és kiáll azok mellett, némi áthallással, azok ellen, akiket annak idején cserben hagyott az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei. '56-ról, arról az 56-ról van szó, amikor filatalok és nem annyira fiatalok százai és ezrei harcoltan a második-, harmadik-... és ki tudja hanyadik ukrán(!) front ellen, akik halomra lőtték a magyarokat. Ahogy akkoriban, az Egyesült Államok most is, nem is nagy áthallással, az ukrán frontok mellett van, azok mellett, akik most is magyarokat nyomorgatnak ősi földjükön, szobrot döntögetnek és Magyarországot, kvázi az amerikaiak szövetségesét fenyegetik nyíltan, pedig 56 miatt éppen e két "nemzet" vezetőinek kellene bocsánatot kérnie a magyaroktól.

Pressman elvtárs, 56-ért mikor kér bocsánatot Amerika? Mikor kér bocsánatot azért, hogy akkor elárulta a szabadságért harcolókat? És nem csak bocsánatot kellene kérnie a titkosszolgálati alomból "véletlenül" magyarországi nagykövetté emelkedett (süllyedt?) Pressmannek, hanem fel kellene hagynia az 56-ban a szovjet hadsereget behívók utódainak támogatásával, a kádári örökséget (még génjeikben is) nyiltan hordozókkal való bármilyen közösködéssel. Tegyük fel a kérdést: Pressman elvtárs, mikor határolódik el 56 bűnöző bandájának örököseitől?

És mielőtt bárki úgy íténlé meg, hogy ez a megszólalás – vagy bármely más – véletlen, csak a tisztességes szándék vezérli, ne feledkezzen meg egy pillanatig sem arról, hogy ez a titkosszolgálati múlttal, fenyegető, becsmérlő kijelentésekkel és ötödik hadoszloppal bratyizó szarházi akkor legveszélyesebb, amikor behízelgő szavakkal, látszólag melléd áll. (Igaz, mi a bűzét is ekkor érezzük leginkább.) A forgatókönyv ugyanis kész, az Egyesült Államok jelen kormányának és a libsi Nyugat Európának az országot ki- és a nemzetet eláruló kormányra van szüksége. Minden áron.

Üdvözlet, KJ