Ma 2020 január 27. Angelika napja van. Holnap Károly, Karola napja lesz.
Rövid kések nappala

Rövid kések nappala

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Kondor Katalin kemény szavai a győri diák késelőről, Hadházyról és Szabó Tímeáról...

A normális helyett a deviáns viselkedés lesz a minta, sőt az alap, noha a szülői felelősség is hatalmas. Ezért lassan már ideje lenne követelni is a rend mindenek feletti betartatását.

Nézem a Fölszállott a pávát, és minduntalan a győri középiskolás késelőre gondolok. Nem tudom elhessegetni magamtól a gondolatot, miért van, hogy kiskorúak ezrei töltik szabadidejüket csodálatos és értékes tevékenységgel: muzsikálnak, táncolnak, énekelnek százezrek gyönyörűségére, és közben rajtuk van a mindenki arcára mosolyt varázsoló fiatalság bája, és miért van, hogy mások gyilkos cselekedetek végrehajtásán gondolkodnak?

Tudom jól, mint ahogy mindenki tudja, vannak és lesznek egyedi esetek, hiszen a megbomlott elmék mindenre képesek, ráadásul hétköznapi valóságunkból, no meg az ostoba akciófilmek tömegéből jócskán meríthetnek ötleteket hagymázas elképzeléseik véghezviteléhez. Mégsem megy ki a fejemből a gondolat: mi romlott el végérvényesen ebben a világban? Ki rontotta el és miért? Van válaszom, de nem hiszem, hogy mindenki elfogadná, pedig csak egyetlen elemét közlöm most.

Ugyanis arra gondolok, méghozzá mániákusan, hogy a rend tűnt el az életünkből, az élet szinte minden szeletéből. Csupa nagybetűvel, a REND. S ezért mindenki felelős, akinek a saját területén a rend betartatását meg kellene követelnie. A kormánytól az iskoláig, de még a családokig is. Elég, ha csak egy pillanatra most arra gondolunk, néhány napja a magasságos Európai Unióban török csokoládéval történő szemetelésre vetemedett egy EP-képviselő. Milliós büntetés lett a „jutalma” az egyébként időnként tébolyult istállóhoz hasonlító Európai Parlamentben. Csak díjazni tudjuk, hogy végre valami normális intézkedés lett a tett következménye.

Nálunk a Hadházyk, Szabó Tímeák és az összes megbolydult, ordító, fetrengő, spray-t fújkáló rendbontó megfékezéséről csak ez idő tájt kezdtek elgondolkodni az illetékesek. Holott a helyhez, alkalomhoz, emberhez nem illő cselekedeteket már régen büntetni kellett volna, méghozzá súlyosan. Persze annak örülhetünk, hogy végre valamiben egyetértünk az uniós szabályok betartatásáért cselekvőkkel. Ez is ritka jelenség életünkben.

De vissza a középiskolás és magyar késelőhöz! Akivel kapcsolatban annyi tanulságot mégis csak levonhatunk, hogy immár Amerika ide költözött, vagy éppen mi értük el az amerikai színvonalat. A késelésben, a megmagyarázhatatlannak tűnő alpári, gyilkos cselekedetekben. A fiatalember állítólag jó tanuló volt.

Tanulótársai lobbanékony természetűnek ismerték, ám valószínűleg senki sem gondolta, hogy a reméltnél rosszabb osztályzat hozza elő belőle a gyilkos ösztönt. Az is megjelent a cikkekben, hogy a gyerek – nekem csak gyerek egy középiskolás – számított arra, hogy esetleg nem kap olyan jó jegyet, mint amit várt. Tehát helyén volt az ítélőképessége. Ha igen, akkor mi nem volt a helyén? Egyelőre nincs válasz.

A lenyűgöző tudású klinikai szakpszichológus, egyetemi tanár, Bagdy Emőke ismét – mint mindig – szakemberhez méltóan azt nyilatkozta, a konkrét esetet nem ismeri, de egyebek közt utalt arra, hogy „a fiatalok ma rengeteg frusztrációval küzdenek. Az elvárások óriásiak velük szemben mind az iskolában, mind az életben, de közben a tanároktól is elvettük azokat a fegyelmező jogokat, amelyekkel rendet tudnának tartani.” Éljen az álliberalizmus! Ezt nem ő mondta, hanem én mondom, és gúnyból.

A professzor viszont említette azt is, amivel, úgy gondolom, valamennyien egyetérthetünk, hogy a normális helyett lassan a deviáns viselkedés lesz a minta, sőt az alap. Továbbá megemlítette, hogy a szülői felelősség is hatalmas. Megint csak igaza van, mert a szakember nyelvén ugyanazt mondja, amit mi is, sokan állítunk, s lassan már ideje lenne követelni is: a rend mindenek feletti betartatását. Amelynek hiánya ezernyi helyen megmutatkozik.

Csak egyetlen példa. Ott, ahol rend van, miként fordulhat elő, hogy például Szögi Lajos gyilkosai közül immáron a második kap a méltatlan börtönkörülményeket kifogásoló beadványa miatt milliós kártérítést. Ne mondják most, hogy így legalább a Szögi családnak jutott valami a nekik megítélt összegből, amelynek ez idáig a negyedét sem kapták meg, mert ez nem helyes válasz, sőt az igazság gyáva elfedése lenne. Marian Cozma családja is ugyanígy járt, ám ők egy petákot sem kaptak. S mi lehet az oka annak, hogy eleddig jórészt csak roma bűnözők követeltek kártérítést a rossz börtönkörülmények miatt? Mi itt az igazság? Van tehát a rend betartatása terén jócskán adósságunk. S erre nem lehetünk büszkék.

Térjünk vissza újra az ifjúsághoz. Eszembe jut egy pár nappal ezelőtti eset, amely Budapest egyik „úri” kerületében, annak is egyik piciny és bájos cukrászdájában történt. Amelynek szomszédságában egy híres és nagyon, de nagyon liberális iskola működik. Annak tanulói – mellesleg egyik tanárukkal együtt – haboskávézni tértek be a cukrászdába. Szép, jól öltözött fiatal volt mindegyik. Viszont azt a hihetetlen ricsajt, ordítozást, az oda nem illő „csapd le csacsi-féle” tapsolással, dübörgéssel járó játékokat, a cukrászda más látogatóit teljesen semmibe vevő viselkedést, amit ott előadtak, azt minden normális ember tűrhetetlennek minősítette volna. A tanár úr nem. Akadt néhány kivétel is a diákok közt, akik úri módon viselkedtek, és nem is vettek részt a ricsajozásban. Sajnos nem ők erősítették a szabályt, mint kivételek.

S valaki elárulta, az egyik gyerek apja az Országgyűlés rendszeres rendbontója. Helyben vagyunk. A felnőttek bátortalansága a rend betartását és betartatását illetően azt üzeni, mindent lehet. A felnőttek bátorsága a rendbontást illetően ugyancsak azt üzeni, mindent lehet. Hogy a lobbanékony természetű győri fiatal melyik „üzenetet” értette meg inkább, nem tudom. Valószínű, mindkettőt.

S végül szomorúan kell mindehhez hozzátennem azt is, hogyan nyilatkozott a Pedagógusok Szakszervezete alelnöke is a győri ügyben. Totyik Tamás azt mondta, helyes volna konfliktuskezelést, helyes reakciót tanulni a tanároknak. Nos, neki meg helyes volna elmagyaráznia, hogy miképpen lehet egy ilyen konfliktust, s az erre adandó reakciót megtanulni. S kitől? Persze kihagyta a szülői felelősséget. A lóláb itt is kilógott, de még inkább a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének közleményéből.

Ők a miniszternek üzentek, mégpedig azt, hogy a pedagógusok biztonságos munkavégzését, emberi méltóságának megőrzését mindenek felett álló kérdésnek tartják. Egyetértünk. Miként azzal a véleményükkel is, amely szerint a PDSZ haladéktalan ügykezelést vár a humán tárcától, a megfelelő intézkedések meghozatalához pedig elvárja, hogy a kormányzat vonja be a szakmát.

Mi pedig, „egyszerű” állampolgárok, szülők, azt várjuk, hogy a pedagógusok – tanult szakmájukat is felhasználva – vessék be mindazt, ami mesterségükhöz tartozik, és a fiatalok megmentése érdekében – ha már sok szülőre nem számíthatnak – legyenek a haza megmentői. Ja, és nem ártana, ha néznék a Fölszállott a páva gyönyörű műsorait. És benne a sok egészséges, okos, tehetséges fiatalt meg a kitűnő pedagógiai érzékkel megáldott tanáraikat.

Tőlük igazán lehet példát venni.

Kondor Katalin - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (635) Belföld (5) Egészség (50) Mondom a magamét (4263) Nagyvilág (1443) Jobbegyenes (1672) Sport (729) Mozi világ (440) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (4) Tereb (139) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Gasztronómia (539) Mozaik (42) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (478) Vetítő (37) Politika (1571) Szépségápolás (15) Heti lámpás (228) Flag gondolja (33) Történelem (13)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>