Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból – ezt harsogja az ellenzéki média napok óta, gyártják szakmányban a cikkeket, sugalmaznak, sejtetnek, vélelmeznek. És valóban, mintha az élet őket igazolná: valami tényleg bűzlik Brüsszelben, meg azokban a nyugati néppártokban, amelyeknek a népükhöz immár semmi közük, de tagadhatatlanul pártként viselkednek, még akkor is, ha mandátumaik alapján szerényebben illene viselkedniük.

Látszólag tehát bajban van a Fidesz. Legalábbis ha elfogadjuk az indexesek logikáját, és az alábbi logikai láncolatot állítjuk fel: a Fidesz megsérti a demokratikus normákat, ezt az európai néppártok nem tűrik, előbb-utóbb tehát kizárják soraikból a Fideszt. Én azonban inkább az alábbi gondolatmenetet ajánlom: uniós kampány zajlik a kontinensen, a Fidesz a baloldal felé kacsingató álnéppártiak bunkósbotja, lesújtanának vele a másként gondolkodókra, de egyelőre nincs többségük, nem eszik tehát olyan forrón a kását.

A helyzet megértéséhez mindenek­előtt abból kell kiindulnunk, hogy kampányidőszakban rendszerint eszement ötletek is elhangoznak. A Fidesz kizárása ezek sorát gyarapítja. A magyar jobboldali párt – vélhetően – tucatnyinál is több európai uniós képviselője ugyanis nem pusztán a mérleg nyelve, hanem maga a mérleg lehet a végelszámolásnál. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy az Európai Néppártnak választania kell. Vagy követi az Orbán Viktor fémjelezte hagyományos néppárti politizálást, vagy enged a lopakodó árulásnak, és betagozódik a liberális, zöld, szociáldemokrata frakció mellé, szabad folyást engedve a bevándorlásnak. Ez tehát az elsődleges, ha jobban tetszik, európai nézőpontja a Fidesz-ügynek.

Másodszorra figyelembe kell venni, hogy kitől származnak a bírálatok, kik akarják kizárni Orbán Viktor pártját. Flamand, portugál, svéd, holland „néppártiak”, akik vagy abszolút súlytalanok hazájukban, és csak néhány kósza mandátum birtokosai az EP-ben, vagy már réges-régen elárulták választóikat, és a politikailag korrektség alvó ügynökei az Európai Néppártban. Ezeknek a pártocskáknak számszerűen csekély az érdekérvényesítő erejük, és egyelőre úgy tűnik, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, a többség a Fidesz maradása mellett szavaz majd. Soros György egyik kedvenc reggeli olvasmánya, a Die Zeit érzi is a veszélyt, és arra inti a kívül jobbos, belül vörös nyugati „néppártiakat”, hogy ki ne zárják Orbánt, csak szigeteljék el, és vigyázzanak, nehogy mártírként távozzon a pártcsaládból.

Ezt akkor most nagyon gyorsan fordítsuk le magyarra.

A Die Zeit publicistája arra bátorkodott célozni, hogy a Fidesz nincs egyedül a mostani küzdelemben. Velünk vannak ugyanis Közép- és Kelet-Európa – valóban jobboldali, valóban konzervatív – néppártjai. Akiknek figyelmeztető jel a Fidesz elleni hadjárat, hiszen nyilván ők is vörös posztónak számítanak a néppárti globalisták szemében. És nyilván arra is gondoltak Soros legjobb német tanítványai, hogy ha a kétharmados többséggel harmadszor megválasztott magyar kormánypártot valahogyan eltávolítanák a néppárti családból – bár, mint jeleztük, ez technikailag egyelőre kivitelezhetetlen –, akkor megnyílik a mozgástér Magyarország előtt. Akkor a Fideszt és a kormányt nem kötik a jelenlegi politikai, jogi, erkölcsi természetű akadályok. Akkor máshonnan is finanszírozhatjuk a magyar államot, más kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat is építhetünk, jelenlegi több lábon állásunk megszilárdul. Ha egy teljesen prostituálódott, leigázott politikai közösség kiveti magából az Európai Unió legnagyobb legitimitással rendelkező pártját, végletesen meggyengülnek a globalisták térségbeli hídfőállásai. Belegondoltunk, hogy mivel járna mindez? Hogy országok egész sora követné a magyar példát? Hogy a sokat emlegetett nemzeti reneszánsz hívei visszalöknék az ütni készülő kezet, és megágyaznának egy korszerű, XXI. századi, cselekvő nemzetállamiságnak?

Higgyük el, hogy a Jun­cker, Timmermans, Sargentini mögött állók – a kötéltáncos pozícióját kényszeredetten elfoglaló Weberrel együtt – mindezt pontosan felmérték. A globalista, univerzalista erők legnagyobb félelme azonban nem a „populizmus” és a „nacionalizmus” elterjedése. Ők valójában attól tartanak, hogy térségünkben megbomlik a rend. Hogy az évtizedek óta extraprofittal távozó német, osztrák, francia, brit cégek mellett mások is pénzt kereshetnek. Hogy egymillió magyar követeli majd az utcán a nemzeti szuverenitást és önrendelkezést. Hogy valaki felteszi a kérdést: miért nem kereskedhetünk szabadon Oroszországgal és Kínával? Hogy az átalakuló Európai Unióról kiderül, hogy akárcsak a KGST és a Népszövetség, nem időtlen időkig álló intézmény, pusztán egy adott korszak hatalmi viszonyait elrendező mesterséges képződmény.

Így aztán teljesen mindegy, miféle színjátékot űznek az Európai Néppártban. Felszínes kapargatása ez csak a problémának. Magyarország sorsát, akárcsak a múltban, két dolog dönti el: a nagyhatalmi vetélkedés hatásrendszere, valamint az, hogy a döntő pillanatban nemzeti kormány vezeti-e az országot. Ha igen, akkor talán lesz mozgásterünk. Ha pedig nem, akkor átmenetileg ismét betagozódunk valamelyik – nemzetállami vagy föderatív – birodalomba.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>