Ma 2019 október 14. Helén napja van. Holnap Teréz napja lesz.
74228c680fbbf1dea14d14523803d835.jpg

Szentesi Zöldi László - Szun-ce és a Fidesz

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Bajnainak, Gyurcsánynak és Mesterházynak talán az a baja, hogy nem olvasta Szun-cét. Pedig A hadviselés törvényei című, kétezer-ötszáz évvel ezelőtt írott könyvre sokat hivatkoznak. Bár vállalati tréningeken, egyetemen a kívánatosnál sűrűbben idézik, ettől még zseniális és örök érvényű stratégiai gyűjtemény.

Négy állítás, négy igazság. Szun-ce a bölcs hadvezetésről beszél, mi pedig megnézzük, tanácsai érvényesek-e a mai Magyarországon. Nem üres gondolati játékról, erőltetett párhuzamokról van szó, hanem nagyon is gyakorlati kérdésekről, a soron következő választás előtti politikai helyzetfelmérésről.

Lássuk az elsőt. „Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.”

Amikor Orbán Viktor nem jelent meg a bajai választáson, sokan gyávasággal vádolták. Pedig pusztán arról volt szó, hogy nem volt még ideje a harcnak. A harc – a Fidesz számára – akkor következett el, amikor a konkrét győzelemért kellett dolgozni, és ellentétben a helyszínen megjelent ellenzéki pártvezérekkel, a „hadvezérnek” még ekkor sem kellett felfednie magát. Neki lett igaza: személyes részvétele nélkül is megnyerte a jobboldal a csatát, vagyis beigazolódott, hogy a harcba bocsátkozás időpontjának helyes megválasztása valóban fontos.

Szun-ce második állítása: „Száz harcot vívni és százszor győzni nem a legjobb a jók között. Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között.”

Harc nélkül győzni valóban csak a legjobbak tudnak. A parlamenti kétharmad, a magyar nemzeti oldal jelenleg harc nélkül is győzelemre áll. Nem elsősorban a saját ügyessége, inkább a túloldal meglepő amatörizmusa miatt, de ez végső soron mellékes. A szorosabban vett kampány még csak most következik, s miközben a Fidesz–KDNP nyugodtan készülhet a saját témáival, a baloldal erejét hónapok óta gyengíti a rivalizálás, ezért képtelen a valódi kérdésekre összpontosítani. Nagyjából öt hónap van hátra a választásig, és még mindig adósak alapvető válaszokkal. Nem tudtak magukhoz csalogatni százezreket, mert nem a választóval, hanem egymással foglalkoztak. Ha ez így folytatódik, „az ellenséges sereg”, vagyis a baloldal teljesen felőrli magát tavaszig, és a Fidesz harc nélkül is megnyeri a háborút.

Harmadszorra azt mondja Szun-ce: „Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.”

A Fidesz–KDNP hatalmas, többmilliós tábora egyben van. A Békemenethez hasonló látványos, egyúttal számokban is eligazító tömegdemonstrációt egyetlen más parlamenti erő sem tud felmutatni. Orbán Viktor tekintélye és karizmája összefűzi a kormány követőit: ezzel nem versenyezhet egyetlen más párt sem. A Fidesz-KDNP-ben „felettesek” és „alárendeltek” ugyanazt akarják, és ez nem más, mint a kormányzás folytatása, az újabb négyéves mandátum. Ehhez hasonló célkitűzése reálisan egyetlen más mozgalomnak sem lehet: a baloldali ellenzék csak beszél a győzelemről, de fogalma sincs, hogyan győzhetne, hogy mit csinálna a választás másnapján ölébe pottyant hatalommal. Nincs stratégiája, nincs programja, nem ért egyet abban, ki vezesse a seregeket. A Jobbik és az LMP pedig 2014-ben nem álmodozhat kormányzó többségről.

Végezetül Szun-ce azt mondja: „(Seregünk) csak akkor képes megmaradni, ha előzőleg bevetettük már pusztulással fenyegető területen; csak akkor tudja életét megmenteni, ha előzőleg megjárt már halálos területet is. Mert katonáinknak előbb hátrányos helyzetbe kell jutniuk, csak azután képesek jól intézni a győzelem vagy vereség dolgát.”

A Fidesz-KDNP követőit összefűzi a 2006-os, de különösen a 2002-es választás kudarca. Akkor és ott a csata elveszett, de a polgári körökkel és a párt mozgalommá szerveződésével olyan morális erő birtokába jutottak, amely középtávon egyeduralkodó erővé emelte őket. „Megjártak halálos területeket” 2002-ben és 2006-ban, éppen ezért értékelik a jelenlegi erőfölényt. Hátrányos helyzetüket győzelmi helyzetté fordították, és azt tapasztalták, hogy az országnak át kellett haladnia a megtisztulás stá­cióin, a gyurcsányi hazugsággyár kétharmados elutasításán, hogy jobboldali kormány vezethesse az országot. Ezért erősebb és következetesebb a mostani jobboldali kormányzás az 1998 és 2002 közöttinél – ahhoz még nem tapadt hozzá a vereség megannyi tanulsága, a feltápászkodás és lassú építkezés közös tapasztalata.

Szun-ce úgy látja, hogy a tapasztaltabb hadvezér, az egységesebb tábor, a győzelmet jobban akaró hadsereg szokott győzni. Valóban így van. Jelenleg úgy tűnik, a baloldalt semmi sem élteti a halvány reményen kívül. Bizakodhatunk, de el nem bízhatjuk magunkat, mert a háború természetéhez az is hozzátartozik, hogy az utolsó pillanatig résen kell lenni, és a lehető legnagyobb erőkifejtéssel kell szétzúzni az ellenség állásait. Majd kíméletlenül felszámolni a maradék ellenállást, hogy jó ideig eszükbe se jusson fegyver után kapkodni.

Ezt is Szun-ce mondja a háború természetéről.

Szentesi Zöldi László – magyarhirlap.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Tereb (137) Mondom a magamét (3985) Életmód (1) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1615) Irodalmi kávéház (470) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Kultúra (4) Történelem (12) Gazdaság (626) Mozaik (42) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Nagyvilág (1436) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Gasztronómia (539) Heti lámpás (216) Vetítő (37) Sport (729) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>