Mondják, baloldali politikusnak a pénztárcáját figyeld, jobboldalinak meg a nadrág- vagy szoknyasliccét; nagy botrány állítólag abból lesz, ha a társadalmi igazságosság szószólóját anyagi hívságok kísértették meg, az erkölcsök konzervatív őre pedig szexuálisan rosszalkodott. Mindenesetre a média mostanában olyan befolyásszerzési ügyektől hangos, amelyek a baloldalhoz kötődnek. Hírek szerint már hatvanan is érintettek lehetnek a brüsszeli korrupciós botrányban. Vajon hol áll meg a számláló, és milyen magasra vezetnek a szálak? Eddig főleg az Európai Parlament szocialista frakciója sározódott be – élén Eva Kaili görög (azóta leváltott) parlamenti alelnökkel –, de a jobboldalinak már jóindulattal sem nevezhető Európai Néppártra is fröccsent némi piszok.

Egyelőre nem látszik, Európa hogyan kecmereg majd ki az újabban Marokkó-gate-be is hajló Katar-gate-ből. Ne ezeket az országokat hibáztassuk! Ezek csak a saját érdekeiket képviselik, ha gátlástalanul is, mert azt szokták meg, hogy kis baksis kis siker, nagy baksis nagy siker.

Mozgalomnak mozgalom, Kaili apja állítólag fürgén mozgott a teli bőrönddel. Nagyon is racionális, hogy miért a nagy, befolyásos frakciókban környékeznek meg egyeseket: ők az úgynevezett európai elit, amely eldönti a fontos ügyeket. Teljesen új fejezetet nyithat ebben a történetben, ha kiderül, hogy a kenőpénz nem az érintettek személyes anyagi gyarapodását szolgálta volna (bár az sem szép dolog), hanem valamilyen rejtett politikai cél finanszírozását.

Bethlen értené a máig feldolgozatlan Trianon-traumát, a szovjet típusú kommunizmus ejtette sebeket (Sztálin uralmát maga is figyelemmel kísérhette), tisztában lenne a nemzeti megmaradás alapvető ismérveivel, amelyek nem sokat változtak egy évszázad alatt. Kéthly viszont nem értené, ­miért kell a széf számkódja ahhoz, hogy lássa a mai baloldali értékeket. Nem értené, kik ezek a magukat a dolgozó kisember képviselőinek feltüntető, de céghálókat működtető, parvenü villalakók, nem értené, hogy a csaknem százötven éves szociáldemokrata napilap, amelynek egykor maga is a főszerkesztője volt, miért védelmez körömszakadtáig egy amerikai tőzsdespekulánst. De Eva Kailit sem értené.

Papandreunak is megvoltak a maga gyengéi, ő a női nem képviselőivel szemben tanúsított mérsékelt ellenállást, de – lásd e cikk bevezetését – erkölcscsősz nem lévén, ennek nem lett nagy jelentősége. Népszerű politikus volt, aki nem szerette a külföldi befolyásolást. Ellentétben korunk emberével, Gerhard Schröderrel, a legutolsó, még baloldalinak nevezhető német kancellárral, aki az egyre fiatalabb nőknél – ötödik feleségénél tart – már csak a külföldi befolyásolást, a hízó bankszámláját szereti jobban. Álompárt alkotnának a görög Köteges Évával.

Hol­lywoodi producer vagy? Nem baj, meseváros az, jól fogjátok érezni magatokat a családdal. Az egyik amerikai médiavállalat képviselője elszörnyedt, amikor nagyjából tizenöt évvel ezelőtt találkozott a „Nokia-dobozos” módszerrel az egyik itteni rádióállomásuk frekvenciája kapcsán. Nem vicc: jelentette az FBI-nak. Náluk az ilyesmikre is ott vannak a nagy irodák, dörzsölt jogászokkal, akik mindent lepapíroznak. Szép jutalékért, nyilván, de a büntetlenségnek is ára van, szintén ropogós dollárban. Nem pedig Kaili apja menekül a stexszel egy szállodában. Európán ma egy világ röhög, talán Katart kivéve.