Európában millióknak nincs állása, ezért fölösleges bevándorlókkal súlyosbítani a helyzetet.

Franciaországot 67 millió ember lakja, ebből 3,4 milliónak nincs munkája. Azaz a munkanélküliség 8,8 százalékos. Spanyolországban sokkal rosszabb a helyzet. Ott 14,1 százaléknyi munkanélkülit tartanak nyilván. Az Ibériai-félszigeten a munkaképes lakosságból 3,1 millió ember nem dolgozik. Olaszországban ez a szám 2,7 millió, tehát 10,5 százaléknyi a munkanélküliségi ráta, Portugáliában pedig 6,7 százalékra tehető. Kis ország, kis számok, de 350 ezer dologtalan sem mondható kevésnek. A számok viszonylag ritkán hazudnak, így aztán nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy jelenleg jóval több mint kilenc és fél millió európainak nincs munkája. Valójában jóval többnek, hiszen számos más európai országot kihagytunk a felsorolásból.

Hab a tortán, hogy a fiatalok munkanélkülisége esetében majdnem minden felsorolt országban ennél jóval magasabb, értsd: sokkal tragikusabb értékeket talál, aki keres. Aki viszont úgy határoz, hogy nem vesztegeti az idejét holmi keresgéléssel, az beül egy kellemesen hűvös tévéstúdió kényelmes székébe, alaposan bemelegíti berozsdásodott végtagjait, majd a hasára csap, és elkezd összevissza beszélni a migráció áldásos hatásairól. Különös tekintettel persze a munkaerőhiányra, hiszen még a vak is láthatja, hogy Európának sürgősen, na jó, ne legyünk szégyenlősek, mondjunk nagyot: perzselő módon szüksége van bevándorlókra, akik aztán az összes bajt – elsősorban persze a munkaerőhiányt – mintegy varázsütésre meg fogják oldani, ha és amennyiben a fejlett Nyugat – karöltve a fejletlen Kelettel – haladéktalanul megnyitja a határait a bevándorlók tömegei/milliói előtt.

Hogy miért beszélünk most erről? Nos, a tömegesen és illegálisan elkövetett migrációt mentegető, rosszabb esetben propagáló haladó újságírók és még haladóbb politikusok az utóbbi időben újfent elővették és leporolták a fenti érvkészletüket. Azt a készletet, amiről már azt hittük, örökre elrakták. Elzárták. Felgyújtották. Szégyenükben. Mert a 2015-öt követő viták után joggal hihettük, hogy így tettek. (Nem tettek.)

Akkoriban kezdték el azt az erőszakos felvilágosító kampányukat, amelynek keretein belül arról győzködték a kevésbé haladó olvasóikat, hogy Európában akkora munkaerő-­hiány van, hogy azt mi itt, Magyarországon el sem tudjuk képzelni, így végső soron mindegy, hogy szír agykutatók, pakisztáni onkológusok, szenegáli kőfaragók vagy balett-táncosok, esetleg afgán kecskék legeltetésére szakosodott mezőgazdasági menedzserek érkeznek, mert betöltetlen európai állások milliói várakoznak a munkát kereső közel-keleti és afrikai migránsok százezreire.

2015 őszére aztán sok minden kiderült. Sok egyéb mellett az is, hogy bár kétségkívül remekül eladható mesének tűnhetett a haladó újságírók szerkesztőségeiben költött alternatív valóság a szír orvosprofesszorokról, azonban sajnálatos módon a valóság nem érti a haladást. A valóság minden bizonnyal egy idegengyűlölő, fasiszta valami lehet, mert a valóságban nem voltak diplomás aleppói tudósok, ellentétben az iraki meg az afgán földművesekkel és állataik gondtalan legelését felügyelő szakemberekkel, akik viszont nagyon is voltak. Róluk, a valóságban és nem a független-objektív újságírók alternatív univerzumában létező migránsokról sok egyéb mellett olyan ijesztő dolgok is napvilágot láttak, hogy bár biztosan megedzette, megacélozta őket a szegénység és a háborúk, mégis csontig hatoló rémület járja át néhányukat, ha a betűvetés tudományára szeretnék rávenni őket a befogadó nemzetek kekeckedő bürokratái.

Persze a felmerült problémák elleni küzdelem még nem feltétlenül kellene, hogy megakadályozza az újonnan érkezetteket a különböző kétkezi munkák végzésében. Abban valami egészen más gátolja őket. De tény, hogy például a németországi statisztikai hivatal adatai szerint a migránsok eddig alig több mint húsz százaléka tudott (akart) munkába állni.

A szakértők és újságírók, akik dolgos hétköznapjaikban valamelyik álhírgyárban robotolnak és futószalagon gyártják, illetve ipari mennyiségben állítják elő az állítólagos munkaerőhiányról szóló liberális terméküket, szemük rebbenése nélkül hazudják bele az éterbe, hogy az úgynevezett okos országok nem gazdaságélénkítő csomagok bevezetésével, nem is valami új adóval, hanem nem mással, mint a migrációval, a bevándorlás ösztönzésével robbantották be a gazdaságot. Az okosok.

De Szakonyi Péter kolléga is hasonló okfejtésbe kezdett egy hete a Csörte című műsorban. Szerinte Európában nem lehet már munkásokat találni, nincs, aki szemetet szedjen vagy felmosson, úgy egyáltalán, dolgozzon. Amiben persze van némi igazság, hiszen a segélyekből vígan eléldegélő munkanélkülieknek, akiknek egyébként a jelentős része második és harmadik generációs bevándorló, eszük ágában sincs a szociális alapon kapott segélyek összegével megegyező fizetésért lehajolgatni az utcán a szemétért, esetleg felmosni egy kórházban vagy beállni egy gyárban a futószalag mellé.

Miért is tennék? Ugyanazt a pénzt ingyen is megkapják.

Hálából persze ez a pár millió, segélyekből élő munkanélküli négyévente, annak rendje és módja szerint, szépen le is adja a szavazatát az őket eltartó baloldali pártokra. Azokra a baloldali pártokra, amelyek arról hazudoznak, hogy az országukban nincs elég munkaerő, ezért van szükség újabb bevándorlókra. Akár milliókra. Újabb milliókra. Pedig vannak már millióik. Franciaországban 3,4, Spanyolországban 3,1, Olaszországban pedig 2,7 millió embernek nincs munkája. De kellenek az új szavazók.

Migránsok behurcolása helyett a segélyekre szoktatott dologtalanokat kellene rá-, illetve visszaszoktatni a munkára. Arra, hogy csak akkor kap valaki pénzt, ha dolgozik. Magyarország megmutatta, hogy ezt is meg lehet csinálni. A közmunkaprogram sikere bebizonyította, hogy sikeresen lehet tömegeket visszavezetni a munka világába. Természetesen ez nem egy veszélytelen vállalkozás, hiszen a programot bevezetőkre azonnal kimondatik a legnagyobb átok, a rasszizmus vádja. Mert ugye mi más lenne munkaképes embereknek csak az elvégzett munka után fizetést adni? Persze hogy rasszizmus.

Komolyabbra fordítva: inkább az tekinthető rasszizmusnak, ha faji vagy származási alapon osztjuk szét dolgozni képes vagy dolgozni képtelen csoportokra az embereket. A dologtalan, munka nélküli milliókat rá lehet venni, hogy újra munkába álljanak. Magyarország és a Fidesz bebizonyította. Ha van rá szándék. Ha van! Ha nincs, és csak újabb, a balliberális pártoknak kiszolgáltatott szavazógépeket akarnak a Közel-Keletről és Afrikából importálni, az is érthető. Csak értsük is. Maradjunk éberek, maradjunk észnél!

És ne feledjük, hogy a balliberálisok hazudnak. Mindig hazudnak.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>