Juhász Péter és Havas Henrik igencsak „metoo-gyanús” ügye kiválóan bebizonyította, hogy miért hever egy csatorna mélyén utolsókat rúgva, lassan kihűlve a magyarországi liberalizmus és az azt képviselő ellenzék. Aki esetleg (bal)liberális olvasóm lenne, és akihez emiatt bizonyos – köztünk szólva igencsak fontos – hírek nem juthattak el, annak mondom, hogy a fent nevezett két ellenzéki celebritásról meglehetősen kellemetlen dolgok derültek ki. Mármint a szabad (jobboldali) sajtóban.

A liberális, a legkevésbé sem szabad sajtóban ellenben semmi. A Soros és Simicska érdekeltségeibe tartozó, a magukat független őrkutyáknak hazudó médiumok beszédes hallgatásba burkolózva próbálták eltussolni mindkét ölebük botrányát.

Mindezt az általuk kirobbantott metoo-elmebaj kellős közepén.

Az eltussolás közben persze naponta tettek tönkre karriereket, egy kávézásra invitálás ürügyén hurcoltak meg embereket, de Havas és Juhász történetével nem akarták összezavarni az olvasóik tudatát. Tudjuk: ők sosem szeretik „kibontani az igazság minden részletét”. Amiben viszont egészen kiválóak, az a hazudozás reggel, éjjel meg este.

Az egyik legjellemzőbb esetet elmesélem.

Egyik reggel, amikor épp amiatt tomboltam, hogy bár már napok óta tombolt a szabad sajtóban a Havas-ügy, a libsi média máskor mindig éber őrkutyái a fülük botját sem voltak hajlandók megmozdítani, és egy sor nem sok, annyit sem írtak a „Tanár úr” újabb és újabb szexuális zaklatásairól, felfedeztem egy rendkívül érdekes, izgalmas és egyben nagyon tanulságos cikket egy ballib hírportálon, ami egy indiai származású amerikai színész és könnyűvérű partnere egyéjszakás kalandját mutatta be. A hollywoodi sztár és hölgyismerőse egy vacsorát követő koktélozás után felment a színész lakosztályába, beszélgettek, majd ahogy az ilyenkor történni szokott az ilyen típusú, már-már szélsőségesen prűd hölgyekkel, a szemérmes nő gyakorlatilag az első találkán Monica Lewinsky-i értelemben örömöt szerzett az ismert filmszínésznek.

Az ominózus éjszaka után a híres színész nem kérte meg a potenciális apáca szűzies kacsóját. Az első légyott alkalmával még meglehetősen nyitottnak és közvetlennek tűnő hölgy ezen annyira megsértődött, hogy úgy döntött, nyilvánosságra hozza a rosszul végződött éjszaka forgatókönyvét, ezzel mintegy tönkretéve a híres színész karrierjét. Az amerikai sajtó és az agyhalott amerikai celebritások meg úgy döntöttek, hogy a szokásos ügymenetet követve meghurcolják, valamint keresztre feszítik a fiatalembert, hiszen az mégsem járja, hogy egy férfiember elvisz szórakozni egy ártatlan hölgyet, meghívja vacsorázni, koktélozni, majd anélkül létesít vele szexuális kapcsolatot, hogy másnap feleségül venné. Ez már kérem a nők tárgyiasítása, durva kihasználása. A nagybetűs metoo-kampány maga. És az ilyen embereknek pusztulniuk kell, de legalábbis eltűnni a közéletből.

A színész menedzserei tanácsára megtépkedte kiváló minőségű és szabású ruháit, két konténernyi hamut hozatott, majd szóratott a fejére, és ünnepélyesen, nagy nyilvánosság előtt, lehorgasztott fejjel bocsánatot kért, bűnbánatot gyakorolt és megesküdött az édes jó anyukája életére, hogy soha többet nem visz fel semmilyen nőt semmilyen lakosztályba anélkül, hogy utána feleségül ne venné.

A feminista lobbi természetesen nem volt elégedett, nyilvános akasztást és kasztrálást követelt, és jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha a híres színész egy időre eltűnik, és pár millió dollárral megtámogatja a feministák alapítványait, akkor esetleg – mondom: esetleg – négy-öt év elteltével elmehet egy kisebb kábelcsatornához időjárást jelenteni.

No de vissza a magyar liberális propagandistákhoz, hiszen onnan indultunk.

A magyar média szorgalmasan tudósított erről az esetről (is), feltartott mutatóujjal oktatott, fejcsóválva leckéztetett, és próbált rendes, szobatiszta liberális demokratát faragni a bőgatyás, pálinkavedelő mucsai magyarokból. Akik macsók, végtelenül agresszívek, és akik rutinszerűen verik véresre napi rendszerességgel elnyomott asszonyaikat egy pörköltszaftos ingben, hogy aztán egy vak komondorra fogják a bűncselekményt. Teszik ezt a Soros-plakátok, Orbán Viktor és az Echo TV Keménymag című műsora miatt. Természetesen.

Azonban a saját macsójukról, a saját férfisoviniszta bunkójukról napokig – majdnem egy hétig – egy büdös sort sem voltak hajlandók leírni. És mondanom sem kell, pontról pontra ugyanezt a forgatókönyvet követték, amikor kiszivárogtak Juhász Péter egészen elképesztő cselekedetei. Juhász Péterrel nagyon óvatosan kell bánni, mert egy rossz rag miatt hajlamos leperelni az emberről a gatyát is, ezért csak annyiban részletezném az ügyét, hogy valakik olyan bírósági periratokat szivárogtattak ki a sajtónak, amelyek ha igaznak bizonyulnak, akkor nem állunk messze a valóságtól, ha kijelentjük, hogy Fülöpháza nőverő volt polgármestere valóságos Mahatma Gandhi Juhász Péterhez képest.

És akkor pár szót erről a bizonyos szivárogtatásról. Amióta létezik sajtó, létezik szivárogtatás is. A sajtó pedig örömmel szivárogtatja tovább a szivárogtatást. Ez teljesen normális és megszokott dolog. A szivárogtatók szivárogtatnak, a sajtó pedig megírja a lezárt borítékokban kapott információkat. Így működik a sajtó. Pontosabban így működött, amíg Soros és Simicska rá nem tette a mocskos mancsát. A két milliárdos tevékenységének hála a ballib sajtó elvesztette sajtó jellegét.

Az Origón megjelent terjedelmes írás arról számol be, hogy Juhász Péter a periratok szerint megverte, begyógyszerezte, majd a lakásában fogva tartotta előző élettársát. Az ügyről most hallgató ballib sajtó viszont örömtüzeket gyújtva, petárdákat robbantgatva, kalapját az égbe dobálva ünnepelne az utcán, ha teszem azt Németh Szilárdnak lenne egy hasonlóan botrányos válási ügye. Vegyünk egy mély levegőt, álljunk meg egy pillanatra, tegyünk le mindent a kezünkből, üljünk le és gondolkodjunk el, mi történne abban az esetben, ha olyan bírósági iratokat szivárogtatna ki valaki a ballib Simicska-sajtónak, amelyekben egy fideszes politikus viselt dolgai lennének részletezve. Például hogy bezárva tartotta, majd órákig verte a feleségét, a gyerekei előtt drogozott, vagy hogy anyagi bizonytalanságba, elnyomó, bántalmazó kapcsolatba kényszerítette.

No? Mi történne?

Április 8-ig ezerrel tolnák az arcunkba, hogy lám, ilyenek a fideszes politikusok! Vajon naponta 36 cikkben harsognák, hogy „ez a Fidesz”, „ezek a vak komondoros, nőverő, brutális állatok” vannak kormányon. Vagy csak képzeljük el, hogy mi történt volna, ha mondjuk nem Havas Henrikről, nem Juhász Péterről, hanem Bayer Zsoltról vagy Semjén Zsoltról derült volna ki valami hasonló, szaftos metoo-sztori? (Nem derülne ki.)

Vajon hány tényfeltáró, Gőbölyös Soma-díjra számot tartó cikk, publicisztika és tényfeltáró írás jelenne meg a jobboldal meghatározó publicistájáról és politikusáról? Hány nap alatt végeznék ki, milyen gyorsan és milyen hatékonyan feszítenék keresztre őket, mennyi történetet derítenének még ki arra vonatko­zóan, hogy a kis Zsoltikák már óvodában is egy játék vak komondorral ütlegelték és pofozgatták a kislányokat, miután rendszeresen összepisilték a homokozót horogkereszt alakban?

De nem Bayerről és még csak nem is Németh Szilárdról derültek/szivárogtak ki nőverős, zaklatós történetek, aminek egyenes következménye, hogy a haladó újságírók most vagy tiszta erőből kussolnak, vagy a „bizonyítás hiányára” hivatkozva hanyagolják az újságírói munkát. Játsszunk el a gondolattal: mi történne Amerikában, Franciaországban vagy bármelyik nyugati országban, ha egy ellenzéki párt listavezetőjéről és elnökéről szivárogtatnának ki hasonló súlyú dolgokat? Bizony! Nem az történne, ami ma Magyarországon.

Így működik ma a haladó nyilvánosság, így dolgoznak a haladó újságírók. Eget súroló kettős mérce alapján kreálnak vagy hallgatnak el ügyeket a balliberális propagandisták.

És végezetül. Minden védelemre szoruló kisebbség vesse vigyázó szemeit Havas és Juhász áldozataira, és gondolkozzon el rajta, vajon tényleg meg akarják-e védeni a liberálisok a nőket, a melegeket, a zsidókat, a cigányokat, vagy csak felhasználják őket a jobboldal elleni harcban. Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy a magyar liberális csak addig olyan baromira érzékeny a kisebbségek védelmére, ameddig politikai hasznot húzhat belőle. Ha azonban a miniszterelnököt cigányozzák, a fideszes női politikusokat buta szőkézik, Köves Slomót zsidózzák, Molnár Anikót, Baukó Évát prostizzák, áldozathibáztatják, akkor az ultraérzékeny liberális kapuőr nemhogy csöndben marad, de be is csatlakozik a bulvárprolik kórusába. Talán pont ő gerjeszti azt.

Ilyen a magyar liberális. És ezért fog végérvényesen eltűnni a politika és a közélet süllyesztőjében.

Úgy legyen…

Apáti Bence

A szerző táncművész és publicista

]]>www.magyaridok.hu]]>