ismeri mindenki a régi mondást. És majdnem mindenki rosszul. Az eredeti így hangzik latinul: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: halottakról JÓL, vagy semmit. A mondás eredete, indíttatása nem morális volt, hanem gyakorlati. Akkoriban ugyanis a társadalmak féltek a halottak bosszújától. Ezért aztán csak az igazságot szabad róluk elmondani, a halál után is.

Mindezt egyszer már megírtam ugyanitt, a PS-en, bő egy évvel ezelőtt, Homonnay Gergely halála kapcsán. És sokan, sok helyütt megírták, de nem lehet elégszer újra és újra elmondani, annyira be van égve sokak gondolkodásába – tévesen. És nem csak tévesen, hanem egyfajta önhitt felsőbbrendűséggel, morállófaszt lóbálva jönnek, épp azok, akik rosszul ismerik a mondást, és felemelt mutatóujjal kioktatnak minket, ha egy halottról megírjuk az igazságot.

Legyen szó akár Homonnay Gergelyről (aki egy utolsó szardarab volt, ne kerteljünk), akár Göncz Árpádról (aki úgyszintén), vagy épp Sinead O’Connorról (dettó). Persze, lehet mindig árnyalni a képet, senki sem egydimenziós személyiség – de mindenki az eredményért felel, nem a szándékért. Ezek az emberek kártékonyak, destruktívak, jellemtelenek voltak. De hát most nem is róluk lesz szó! 

Matthew Perry igazából nem volt rossz csávó. És persze, persze, amikor még ki sem hűlt valakinek a hullája, akkor az első szó a kegyeleté, a részvété. De utána igenis van helye a tárgyilagos elemzésnek. Főleg, ha abból okulni lehet. És ez még csak nem is magáról Matthew Perry-ről szól. Aki kb. 2 éve elmesélte, hogy kb. 4 évvel ezelőtt hogyan szólt hozzá Isten, és mentette meg őt a szenvedélybetegségeitől. Úgy tűnik, sajnos végül alulmaradt a Mindenható. De a halálát követő mismásolás az, ami bosszantó; persze nem új és nem egyedi.

Hasonlót már százszor láttunk, akár Amy Winehouse, Prince, Philip Seymour Hofman vagy Whitney Houston esetében. De Kurt Cobain, Bob Marley, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Elvis Presely, Jim Morrison mind ugyanez. Vagy Heath Ledger, River Phoenix, Michael Jackson… (Szinte végtelen a lista.) Túladagolás. Kábítószer vagy gyógyszer. Ráadásul az angol mindkettőre ugyanazt a szót használja: „drug”. És nem véletlenül. Minden gyógyszer (a legenyhébbek is) és kábítószer egyaránt valamilyen klinikai hatással van a szervezetre, megváltoztatja annak működését, kihat a szervekre, életfunkciókra, stb. Sok esetben ugyanaz az alapanyaga egy-egy vényre kapható, (elvileg) életmentő vagy életminőséget javító szernek, mint egyes narkotikumoknak. Olyan is előfordul, hogy csak a dózis különbözik.

Matthew Perry halála kapcsán az idegenkezűséget a nyomozó hatóság kizárta. A média ezt szalagcímekben hozza, és 5-10 további cikk szól mindenütt róla. Oké, jól megy a kattintás, rendben. De azt, hogy a lakásában antidepresszánsokat és szorongásgátlókat találtak, alig lehet megtalálni a cikkekben. Vagy hogy 18 éves kora óta súlyos alkesz volt, Vicodin-függő, ki-be járt a rehabra, detoxikálóban 65-ször volt, több szervét is műtötték már alkoholfüggősége következtében… ráadásul rengeteget dohányzott is. De a hivatalos indoklás a halálra: fulladás. Merthogy az otthoni jacuzzijában fulladt meg. Csakhogy vélhetően gyógyszerektől és piától. Whitney Houston is a fürdőkádba fulladt bele. Meg a kokainba. Bob Marley és Jimi Hendrix is „megfulladt”. A saját hányásában. A sok piától. Jim Morrison is egy fürdőkádban halt meg. A halál hivatalos oka: szívroham. 27 évesen. Csak úgy, persze. Még véletlenül sem a tonnányi kábszitól, amit magába tolt.

Ja, és Prince. Ő is az előbb említett Vicodint vette be – legalábbis azt hitte, miközben hamisított tablettát kapott, és sima fentanillal adagolta túl magát. A Vicodinra állítólag nem volt orvosi receptje… Mennyire reális, hogy egy dúsgazdag világsztár véletlenül bevesz egy tablettát, amiről nem tudja, mi az? Ha Vicodin kell neki, simán hozzá tud jutni megbízható forrásból. Önmagában az is durva cucc. Főleg, ha valaki függő. De ha illegálisan szerzi be, akkor azt nyugodtan nevezzük egyszerűen csak kábítószernek. És sajnos valószínűleg ebből a célból is vette be, és valószínűleg tudatosan fentanilt tolt Prince. Aki egyébként egy zenei zseni volt, nem vitás. Matthew Perry meg egy baromi szórakoztató, jó színész. Ezeknek az embereknek a művészi teljesítményéből nem von le semmit az, hogy egyébként drogfüggő, pszichés zavarokkal és egyéb betegségekkel küzdő, szerencsétlen és gyarló emberek voltak.

De miért kell utóbbiról szemérmesen hallgatni? Főleg, hogy az esetleg eleve meglévő problémáikra, lelki vagy egyéb betegségeikre, stb. szedett narkotikumok épp felerősítették ezeket a betegségeket. Vagy épp újakat kreáltak. Nem épp az lenne a helyes üzenet, az ő példájukon keresztül, hogy „a drog rósz” – bármilyen banális és szájbarágós is ez az üzenet? Amikor Amy Winehouse meghalt 27 évesen, beiratkozva a „klubba” Morrison, Hendrix, Cobain és a többiek mellé, akkor biztos az volt a legfontosabb mondanivaló, hogy milyen dögösen énekelt azon a mindösszesen 2(!) db albumon, ami készült vele? Nem pedig az lett volna, hogy „itt volt ez a tehetséges csaj, aki 27 éves korára halálra itta és kábszizta magát; gyerekek, ti ne csináljátok ezt!”? OK, persze, a fiatalok sok hülyeséget kipróbálnak (nem mindegyik, és nem mindent), és nyilván nem attól fogják távol tartani magukat a kábszitól, hogy az apjuk vagy a tanáruk azt mondja nekik, hogy ne csináld. De ha kerek perec azt látják, hogy azok az eszményképek, akikre felnéznek, akikért rajonganak, akiknek az önpusztító élete annyira „kúlnak” tűnik, valójában beteg emberek, és ebbe bele is halnak, annak azért biztos, hogy van valamiféle elgondolkodtató-visszatartó hatása. De ha ezek a dolgok nincsenek kerek perec kimondva (hiába tudja és „fű alatt” mindenki), ha nem jelenik meg kellő nyomatékkal a hírekben, hogy a halál oka valamilyen kábítószer, gyógyszer vagy akár alkohol túltolása, akkor ez az elem lényegtelennek, bagatellnek tűnhet. Pedig kib••zottul nem az…

RIP Matthew Perry! Gyerekek, ne drogozzatok!

Vezető kép: 2022. november 17-én New Yorkban készített kép Matthew Perry kanadai-amerikai színészrõl.  MTI/AP/Invision/Willy Sanjuan

]]>www.pestisracok.hu]]>